151251. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 10--dimetil-amino-izopropilfenitiazin izomerjeinek előállítására

7 oldatát használjuk fel a következő kondenzáció során. 600 g fenotiazint elkeverünk 4,5 1 toluolban és lassan hozzákeverünk 780 ml 25%,-os nát­riumamid szuszpenziót, amelyet toluolban ké­szítettünk. A szuszpenzió bekeverése után a reakciókeveréket forrásig melegítjük és a bá­zisos klorid felső toluolos oldatát erős keverés közben becsepegtetjük. Fél óráig tartó forralás után 5 1 vizet öntünk hozzá és a toluolt és vizet elválasztjuk. A vizes fázist elöntjük. A toluolt ledesztilláljuk. A visszamaradó nyers bázist 800 ml metanolban oldjuk és ehhez az oldathoz 400 g oxálsav 1500 ml metanolban képzett oldatát, valamint 3 g tiokarbamidot adunk és az elegyet röviden felfőzzük. A ke­veréket, melyből sűrű kristálykása válik le, 20 C°-ig való lehűlésig keverjük, maid leszí­vatjuk. A csapadékot metanollal mossuk. A kicsapott, (1) képlet szerinti csaknem szín­telen oxalátsó 214—216 C°-on olvad és azt fenotiazinra számított 74%-os elméleti hozam­mal kapjuk. A hidroklorid kinyerése céljából az oxalátot 4 1 vízzel elkeverjük és 80 C°-on ammóniával lúgosítjuk. A leváló bázist toluollal extrahál­juk. A toluolos fázis a toluol ledesztillálása után (1) képlet szerinti tiszta bázisból áll, mely­nek 12 torron mért forrpontja 233—235 C°. A könnyen megszilárduló aranysárga olaj 72%-os hozammal nyerhető fenotiazinre szá­mítva. A kapott 615 g tiszta (1) képlet szerinti bá­zist 10 1 acetonban oldjuk és keverés közben sósavgázt vezetünk be, míg a sósavas só ki­csapódik. Az első kristályosítási nyeredék 625 g színtelen sósavas só (op. 220—222 C). A feno­tiazinre számított elméleti hozam 65%. A metanolos anyalúgot az oxalát kicsapása után felére besűrítjük a metanol ledesztillálá­sával. A besűrített anyalűgot 800 ml 2n sósav­val és 800 ml vízzel keverjük és a kiváló feno­tiazint leszívásuk. A szüredéket meglúgosítjuk és a kiváló bázist toluollal extraháljuk. A toluol ledesztillálása -után 11 torr nyomá­son 224—225 C°-os forrpontú főpárlatot ka­nunk. 170 g (2) képlet szerinti bázis nyerhető ily módon, mely fenotiazinre számítva 20%-os hozamnak felel meg. Ezt a terméket kristályo­sítás céljából 150 ml hideg metanollal kirázzuk és átkristályosítás után leszívatjuk. A kristá­lyos termék op.-ja 62—64 C°. A hozam kb. 150 fi. Mindkét oxalátsó savanyú sónak felel meg, melyek mólsúlya 374. 2. példa: 10,0 kg fenotiazint és 6,0 kg pikkelyes nát­ronliigot 20 1 toluolban keverés közben forrásig melegítünk. A forrponton levő oldatba egy óra leforgása alatt 7.0 kg l-dimetilamino-2-klór­proDánt adagolunk be, majd a forralást további 3 óra hosszat folytatjuk. Ezt követően az ol­datot lehűtjük és a tiszta toluolos oldatot szűrő-8 kendőn kérészül, egy másik edénybe szűrjük, majd a toluolt ledesztilláljük. 14,2—14,5 kg nyers bázis marad vissza. A nyers bázist 15 1 metanolban oldjuk és ehhez 25 1 metanolban 5 oldott 7,0 kg oxálsavat adunk, majd forrásig melegítjük fel, végül keverés közben a kicsa­pást elvégezzük. Ekkor spontán kiválik az (1) képlet szerinti bázis savanyú oxalátsó ja, míg a (2) képlet szerinti bázis oxalátsó ja az oldat-10 ban tisztán oldott állapotban marad vissza. A termékek további feldolgozását az 1. példa szerint végezzük. 15 3. példa: 100 g fenotiazint, 60 g technikai minőségű nátronlúgot és 70 g l-dimetilamino-2-klórpro­pánt 200 ml toluolban a 2. példa szerint kon-20 denzálunk. A kondenzáció befejezése után 1 liter vizet keverünk hozzá és a toluolos fá­zist leválasztjuk. A tiszta toluolos fázist ezután keverés közben becsepegtetjük visszafolyó hűtő alkalmazásával egy 400 ml vízben oldott 75 g 25 oxálsavból álló forrásban levő oldatba. Ekkor spontán kiválik egy csaknem színtelen (1) kép­let szerinti oxalát, amelyet még melegen le­szívatunk. A hozam a fenotiazinre számítva 72%. 30 A szüredékben a toluolt a víztől elválaszt­juk. A vizes oldatot 1 órás állás után leszűr­jük, ezzel az (1) képlet íszerinti utánkristályo­sodó oxalátsót visszanyerjük és ezután több-35 napos kristályosítást végzünk, miközben a (2) képlet szerinti bázis oxalátsója válik ki, amely­nek nyers olvadáspontja 150-—160 C°. Vízből végzett egyszeri átkristályosítás után 158—160 C° olvadáspontú terméket kapunk. A hozam 40 a ;(2) képletű terméket tekintve az elméleti érték 16%-a. 4. példa: 45 100 g tiszta (1) képlet szerinti bázist elkeve­rünk 50 g tiszta bázissal. A kísérletet annak igazolására végezzük, hogy a (2) képletű bázis jelenléte az oxalates só alakjában való kicsa-50 pást nem befolyásolja hátrányos mértékben. A bázisok keverékéhez 75 g oxalátsavat adunk, amelyet 500 ml metanolban oldottunk fel. A keveréket 30 percig keverjük, majd for-55 rásig felmelegítjük. Ezután szobahőmérsékletre lehűtjük és 1 órás állásidő után 20 C°-on le­szívatjuk. 120 g (1) képlet szerinti színtelen oxalátsót kapunk, amelynek op.-ja 215—217 C°. Ez a mennyiség az elméleti hozam 96%-ának 60 felel meg. 4 órás állás után a (2) képlet szerinti oxalátsó kristályosodása is befejeződik, amely­nek során 52 g terméket kapunk, ez az elmé­leti hozam 80%-ának felel meg. A termék igen tiszta minőségnek felel meg, olvadáspontja 65 155—157 C°. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom