151251. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 10--dimetil-amino-izopropilfenitiazin izomerjeinek előállítására
151251 szennyezése van jelen a desztillálandó nyerselegyben, hanem mind a (2) képlet szerinti bázisból, mind az (1) képlet szerinti bázisból desztillálás közben bomlási reakció fellépése folytán is keletkezhet. A (3) reakcióegyenletben azt szemléltetjük, hogy az (1) képlet szerinti izomer 290 C°-tól, míg a (2) képlet szerinti izomer 260 C°-tól milyen módon hasad fenotiazinné. A (3) reakcióegyenletben Rt és R2 hidrogént vagy metilcsoportot jelenthet, azonban jelentésük egymástól mindig eltérő. 1. táblázat 10-{2-dimetilamino-propil-i(l)]i-fenotiazin fenotiazin adalékkal észlelt forrpontértékei Forrpont C° Fenotiazin u/o-os aránya Megjegyzések 232—235 C° 0,0 fokozatos kristályosodás op. 61—63 C° 231,5—234 C° 231—233 C° 231—233 C° 0,5 2,0 4,0 napok után sem kristályosodik 226—230 C° 10.0 kisméretű fenotiazin kristálykiválás 2. táblázat A 10-[2-dimetilamino-propil(l)]-fenotiazinnak 10-[ 1 -dimetilamino-propil (2)]-f enoti azinnel együtt észlelt keverékforrpontjai Forrpont Forrpont (2) képlet (1 torr) (12 torr) sz. bázis Megjegyzések C° C° részaránya 194—196° 232—235° 0,0 op. 61—63 C° 230—234° 10,0 Napok után beköv. lassú és nem tökéletes kristályosodás 225—232° 50,0 sűrű olajos állapotú 225—229° 70,0 sűrű olajos állapotú 187—189° 224—227 1€0,0 op. 63—65 C° A desztilláláson kívül az izomérek szétválasztásának egy másik ismert módja a sósavas sók frakcionált kristályosítása. A sósavas sók frakcionált kristályosítása azonban csak többszöri ismétlés után vezet a tiszta (1) képlet szerinti bázis sósavas sójához, mimellett az (1) képlet szerinti só alkoholban való oldhatósága folytán jelentős hozamveszteséggel kell számolni. Ehhez további hátrányként még azt kell hozzászámítani, hogy az (1) és (2) képlet szerinti sók oxidációs reakciók folytán elszíneződnek, így az anyalúgok teljes feldolgozása nem végezhető el. Ennek ellenére, bár jelentős hozamveszteség árán, megoldható (1) képlet szerinti tiszta sók előállítása utóbbi módon. Ugyanakkor az előbbi eljárás nem alkalmas a (2) képlet szerinti tiszta sósavas sók gazdaságos előállítására. Különösen megnehezíti az (1) és (2) képlet szerinti sósavas sók kinyerését az, hogy a bázisok és sósav közötti reakció és a sók kicsapása döntő mértékben a bázisok tisztasági fokától függ. A bázisok fenotiazin által szenynyezett volta gátolja a sósavas vagy egyéb sók kvantitatív kicsapását. Ezt a zavaró körülményt könnyen lehet igazolni, ha az (1) képlet szerinti teljesen tiszta bázishoz utólagosan 2% fenotiazint keverünk, majd a kapott keveréket egységes forrponton ledesztilláljuk és az önmagától napok múlva sem kristályosodó bázist acetonban feloldva sósavas kicsapásnak vetjük alá. A sósavas sóban kifejezett hozam mindössze az elméleti érték 44%-a. A szüredék hosszabb állás után sem kristályosodik. Ha az (1) képlet szerinti tiszta bázishoz 4% fenotiazint keverünk utólag és a keveréket 13 torr nyomásnál 231—234 C°-on desztilláljuk, akkor sósavgázzal való kicsapás esetén is aceton os oldószerben a hozam az elméleti érték 15%-ára csökken, mimellett a kapott termék sem kellő tisztaságú. A (2) képlet szerinti sók kinyerésére az előzőekhez hasonlóan ugyanazon szabályok érvényesek. Ismeretes továbbá az is, hogy az izomérek szétválasztását a szalicisavas sókon keresztül végzik. Ezzel a módszerrel az (1) képlet szerinti sók nagyobb hozammal nyerhetők. Azonban így még mindig nem közelíthetők meg azok az optimális feltételek, amelyek a kondenzáció lefutása után várhatók lennének. Ilyen munkamódszernél is a (2) képlet szerinti bázis kinyerése megoldatlan marad, mivel az utóbbi az anyalúgban mint nagymértékben szennyezett sötétszínű termék marad vissza. Azt találtuk, hogy optimális hozamot érhetünk el mind az (1), mind a (2) képlet szerinti terméket tekintve, ha a nyers, nem desztillált fenotiazinból és a dimetilamino-izopropilkloridból álló kondenzációs terméket alkoholos, alkoholos-vizes, szerves oldószeres vagy szerves oldószeres és vizes oxálsavas oldatokkal reagáltatjuk, majd a kiváló oxalátot sóformájukban dolgozzuk fel tovább. Az oxálsav oldószereként 65 izopropanol, etanol, metanol, aceton, víz mel-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
