151206. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás vagy heterociklusos aromás szekunder aminek aminoalkilezésére
3 vegyületek, mind egyéb aromás vagy heterociklusos aromás szekunder aminek N-dialkilaminoalkil-származékai egy lépésben nyerhetők kiváló hozammal. A találmány szerinti eljárás folyamán nem szükséges iners reakcióközeg alkalmazása és a reakciókomponensek stabil és könnyen hozzáférhető vegyületekből állnak. A találmány szerinti eljárás általános képietekkel kifejezve úgy jellemezhető, hogy valamely (1) általános képlet szerinti vegyületet — amely képletben X egy-egy saját aromás gyűrűjéhez kötött hidrogénatomot, vagy —O—, J_S—, —CH3—, _^CH 2 —CH 2 — vagy —CH=CH-csoportot jelenthet, illetve külön jelentéssel nem bír, Rt hidrogént, halogént, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot, mely halogénnel lehet helyettesítve, alkoxi-csoportot, valamely —OCR' acilcsoportot, amelyben R' alkilcsoport, célszerűen 1—3 szénatomszámú alkilcsoportot jelent vagy valamely —YR" csoportot, amelyben Y oxigént vagy ként, R" pedig alkilcsoportot, célszerűen 1—6 szénatomszámú alkilcsoportot jelent, R2 jelentése RÍ-gyei megegyezik, mimellett azonban Rt és R 2 lehet egymással azonos vagy különböző — valamely (2) általános képletű karb jnsavészterrel reagáltatunk —, mely utóbbi képletben R3 valamely A—N, csoportot jelent, míg A valamely XR 5 2—6 szénatomszámú egyenes vagy elágazó szénláncú alkiléncsoportot, melyben az N-atom a lánc 2- és 3-helyzetű szénatomjához kapcsolódik; R5 pedig alkilcsoportot, célszerűen 1—6 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelent, mimellett a két R5 atom az N-atomot körbezárva heterociklusos gyűrűt képezhet, R4 jelentése vagy Rg-mal egyező vagy alkilcsoportot, éspedig célszerűen 1—6 szénatomszámú alkilcsoportot jelent —, majd a kapott, (3) általános képletnek megfelelő vegyületet, amely képletben X, A, R1; R 2 és R 5 jelentése fentebbiekkel egyező — elkülönítjük. A találmány szerinti aminoalkilezési eljárás új direkt alkilezési módszernek felel meg, amely karbonsavészterek esetében sem alkalmazható általában. A módszer oly karbonsav* észterekre specifikus, amelyeket olyan alifás alkohollal képeztünk, amelyek szénhidrogénláncának 2- vagy 3-helyzetében valamely tercier helyettesített aminocsoport van. Elméleti megfontolások alapján és abból a tényből, hogy más aminoalkilvegyületek is képződnek melléktermékként az alkilezési eljárás során, arra lehet következtetni, hogy az aminoalkilezés egy aktivált közbenső lépésen keresztül zajlik le. Ebben a közbenső fázisban valamely ciklusos onium-vegyület van valamely karbonium-ionnal egyensúlyban, amely utóbbival reagál ezt követőleg a szekunder amin és ezáltal képződik az aminoalkilezett végtermék. Az aminoalkilezési reakciót célszerűen valamely bázikus katalizátor jelenlétében végezzük. Példaképpen gyenge savak alkálisóit, mint 4 káliumkarbonátot, káliumacetátot vagy káliumftalátot említünk. A gyakorlatban úgy járunk el, hogy az aromás vagy heterociklusos aromás szekunder 5 amint együtt melegítjük fel a bázikus jellegű katalizátorral ISO—270 C° közötti hőmérsékletre, majd megfelelő időtartam alatt cseppenként adagoljuk be a karbonsavésztert. A keletkezett N-aminoalkilezett vegyületet önma-1° gában ismert módon különítjük el és így kiváló hozamot érünk el. Mivel a folyamatot iners reakcióközeg nélkül végezhetjük, az a további előny is származik, hogy a termelési kapacitás a reakciótérre vonatkozóan különö-15 sen magas értéknek felel meg. A jelen találmány szerinti aminoalkilezhető aromás vagy heterociklusos aromás vegyületek sorában a következő vegyületeket említjük meg: difenilamin, fenoxazin, fenotiazin, kar-20 bazol, akridán, 5H-dibenz-(b,f)azepin, 10,11-dihidro-5H-dibenz(b,f)azepin és ezek gyűrűben helyettesített származékai. Alkilezőszerként használható karbonsavészterként a következőket sorolhatjuk fel: a 2-di-25 metilaminoetanol vagy 3-dimetil-amino-l-propanol és etanol aszimmetrikus karbonsavészterei, valamint ezeknek az aminoalkoholoknak a megfelelő szimmetrikus származékai. Gyakorlatilag kvantitatív kitermeléssel a kar-30 bonsavészterek előbb felsorolt származékai úgy nyerhetők, hogy a megfelelő aminoalkoholokat a klór-hangyasav valamely észterével reagáltatjuk valamely savlekötőszer, mint pl. trietüamin jelenlétében. A karbonsavak szimmet-35 rikus észterei pedig úgy nyerhetők, hogy valamely dialkilkarbonátot pl. dietükarbonátot és az aminoalkoholt valamely bázikus jellegű katalizátor jelenlétében átészterezzük. A karbonsavészterek in situ előállítása is 40 megoldható a következő módon: Az aromás vagy heterociklusos aromás szekunder amin és egy (4) általános képlet szerinti aminoalkohol keverékét — amelv képletben A és R5 jelentése fentebbiekkel egyező — 45 valamely dialkilkarbonáttal reagáltatjuk. A szekunder amin aminoalkoholra és dialkilkarbonátra vonatkozó mólaránya a következő leqyen: (0,8—1,2):(1.6—2,4):(3,5), a célszerű mólarány pedig 1:2:4. 50 A folyamat az alábbi előnyös módon vezethető: A szekunder amin és az aminoalkohol keverékét felmelegítjük és a dialkilkarbonátot adjuk hozzá ezt követően. Valamely bázikus 55 jellegű vegyület, mint pl. káliumkarbonát vagy alumíniumaikon ólát jelenléte katalizálja a reakciót. Mind az alkohol, mind az aminoalkohol és dialkilkarbonát feleslege desztillálás űtián eltávolítható és az aminoalkilezett vepvülelet 60 pedig általánosan ismert módon különíthetjük el. A következő példákat a találmány szerinti eljárás részleteinek megvilágítása céljából kö-65 zöljük: 2
