151206. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás vagy heterociklusos aromás szekunder aminek aminoalkilezésére
5 151206 6 1. példa: l-dimetilamino-3-difenilaminopropán Desztillálásra felszerelt lombikba bemérünk 84,5 g difenilamint és 20 g káliumftalátot, majd a lombikot 260 C°-os olajfürdőbe helyezzük. Ehhez 1—2 óra leforgása alatt, keverés közben, cseppenként beadagolunk 175 g 3-dimetilamino-1-propanol és etanol vegyes szénsavészterét. (Az 1-etoxikarboniloxi - 3-dimetilaminopropán vegyes észtert úgy készítjük, hogy 3-dimetüamino-1-propanolt és etilklórformiátot reagáltatunk acetonos oldatban tríetilamin jelenlétében.) A beadagolás! idő alatt mintegy 40—50 ml desztillátum gyűlik össze a szedőben. A kapott reakciókeveréket további 30 percig 260 C°-on tartjuk, majd lehűtjük 180 C°-ra és a desztillálást 15 Hgmm-en folytatjuk, amíg a desztillálás tart. A maradékot éterben feloldjuk és sósavval extraháljuk. A savas kivonatot nátriumhidroxiddal lúgosítjuk és a kiváló olajat ismét éterben felvesszük. Az éteres oldat vákuumdesztillációja után kapott maradék 98 g l-dimetilamino-3-difenilaminopropán, melynek forráspontja 0,2 Hgmmen 1:22—125 C°. 2. példa: 9-(3'-dimetilaminopropil)-karbazol Az 1. példa szerinti difenilamin kiindulási anyag helyett 83,6 g karbazolt felhasználva 96 g 9-(3'-dimetilaminopropil)-karbazolt kapunk, amelynek forráspontja 0,3 Hgmm-en 152—155 C°. A pikrát olvadáspontja 182—183 C°. 3. példa: 10-(3'-dimetilaminopropil)-fenoxazin Az 1. példa szerinti difenilamin kiindulási anyag helyett 91,6 g fenoxazint reagáltatva 100 g 10-(3'-dimetilaminopropil)-fénoxazint kapunk, amelynek forráspontja 0,2 Hgmm-en 154—158 C°. A termék hidrokloridjának olvadáspontja acetonból való átkristályosítás után, 132— 134 C°. 4. példa: 10-(3'-dimetilaminopropil)-akridán Az 1. példa szerinti difenilamin kiindulási anyag helyett 90,5 g akridánt reagáltatva 90 g 10-(3'-dimetilaminopropil) - akridánt kapunk, amelynek forráspontja 0,4 Hgmm-en 164— 170 C°. 5. példa: 2-klór-10-H(2'-dimetilaminoetil)-fenotiazin 58,5 g 2-klórfenotiazint és 8 g káliumacetátot desztillálásra felszerelt lombikba mérünk, majd a lombikot 220—230 C°-os olajfürdőbe helyezzük. Ehhez 1—2 óra leforgása alatt cseppenként és keverés közben 102 g bisz(2-dimetilaminoetil)-karbonátot (forráspontja 15 Hgmmen 125—128 C°) adagolunk. Miután a desztillá-5 ció befejeződött, a reakciókeveréket további 3'0 percig 230 C°-on tartjuk, majd lehűtjük. Ha a maradékhoz sósavat adunk, a gyengén oldódó hidrokloridsó kiválik. A hidrokloridot, feleslegben alkalmazott nátriumhidroxiddal a 10 szabad bázissá alakítjuk át. A szabad bázis sósavas oldatából 60 g kristályos 2-klór-10-(2'-dimetilaminoetil)-fenotiazin-hidroklorid nyerhető. A termék olvadáspontja klórbenzolból való átkristályosítás után 252—253 C°. 15 6. példa: 2-klór-10-{3'-dimetilaminopropil)-fenotiazin 20 58,5 g 2-klórfenotiazint és 8 g káliumacetátot desztillálásra felszerelt lombikba mérünk, majd a lombikot 220—230 C°-os olaj fürdőbe helyezzük. 2 óra leforgása alatt erőteljes keverés közben cseppenként 87,5 g 3-dimetil-25 amino-1-propanol és etanol szénsavval képzett vegyes észterét adagoljak be. A beadagolás közben 35—40 ml desztillátum gyűlik össze a szedőben. A reakciókeveréket további 30 percig 230 C°-on tartjuk, majd 200 C°-ra hűtjük és 30 a desztillálást 15 Hgmm vákuumban folytatjuk, míg a desztillálás tart. A maradékot lehűtjük és sósavval extraháljuk. A savas oldatot nátriumhidroxiddal lúgo-35 sítjuk és a kiváló olajat éterben vesszük fel. 66 g 2-klór-10^(3'-dimetilaminopropanol)-fenotiazint kapunk, ha az éteres oldatot 0,6 Hgmmen vákuumban desztilláljuk, a termék forrás-40 pontja 205—215 C°. Állás közben a termék az olajból könnyen kikristályosodik, a kristályos termék olvadsápontja 51—53 C°. A hidroklorid olvadáspontja 193—195 C°. 45 7. példa: 2-klór-10-j (3'-dimetilaminopropil)-fenotiazin A 6. példa szerint járunk el, azonban a ve-50 gyes észter helyett 116 g bisz(3-dimetilaminopropil)-karbonátot reagáltatunk. 60 g 2-klór-10-{3'-dimetilaminopropil)-fenotiazint kapunk. 8. példa: 55 2-klór-10-(344''metil-l''-piperazinil]-propil)--fenotiazin A 6. példa szerint járunk el, azonban 115 g 60 3-(4'-me; til - l'-piperazinil)-l-propanol és etanol szénsavval képzett vegyes észterét használjuk fel. 71 g 2-klór-10-(3'-[4"-metiH"-piperazinil]-proDÍl)-fenotiazint kapunk, amelynek forráspontja 0,05 Hgmm-en 198—204 C°. A dimaleát 65 olvadáspontja 203—204 C°.
