151200. lajstromszámú szabadalom • Eljárás telített amorf olefin-kopoliméreknek, főként az etilén alfa-olefinekkel képzett kopolimérjeinek szilárdan tapadó felvitelére természetes vagy szintétikus rostokra, illetve ilyen rostok beágyazására az említett kopolimérekbe
151200 4 tikus és természetes rostokkal szembeni rossz adhéziója következtében e kopoliméreket eddig nem tudták az ilyen rostokkal szilárdított tárgyak, pl. karkaszok előállítására felhasználni; ez; a körülmény számottevő hátrányt jelentett az ilyen etilén-kopolimérek elterjedése és ipari alkalmazása szempontjából. A jelen találmány tárgyát képező eljárás lehetővé teszi az ilyen kopolimérek természetes vagy szintetikus rostokon való jó tapadásának biztosítását; ily módon a találmány szerinti eljárással számos különféle oly tárgyat állíthatunk elő, amely lényegében szintetikus vagy természetes rostokból és valamilyen olefin-kopolimérből épül fel. A találmány szerinti eljárás abból áll, hogy a rostokra vagy a rostokból előállított termékre először egy olyan első réteget viszünk fel, amely a rostok dién-kaucsukfajtákba történő beágyazására eddig is általában alkalmazott fajtájú tapadásfokozó szerből, egy kémiailag módosított kopolimérből és/vagy egy közönséges kopolimér és egy ennek „in situ" módosítására alkalmas anyag keverékéből áll és kívánt esetben aktív töltőanyagokat és vulkanizáló szert is tartalmaz; erre a rétegre egy további réteget viszünk fel, amely magát a kopolimért tartalmazza aktív töltőanyagok és vulkanizáló szerek kíséretében, majd az egészet 110 CG és 220 C° közötti, előnyösen 140 C° és 180 C° közötti hőmérsékletre történő felhevítés után vulkanizáljuk. Kopolímérként a találmány szerinti eljárásban oly etilén-propilén- vagy etilén-butén-kopoliméreket használhatunk, amelyek átlagos molekulasúlya 60 000 és 800 000, előnyösen 80 000 és 500 000 között van, moláris etiléntartalma pedig 10% és 80% között. A találmány szerinti eljárás egyik kiviteli módja esetében tapadásfokozó szerként egy fenolból és formaldehidből készült vízben oldható kondenzációs terméket, előnyösen egy rezorcinformaldehid-gyantát alkalmazunk a műselyem alapú rostokon; a találmány szerinti eljárás egy másik kiviteli módja esetében poliamid (nylon) alapú rostokon egy poli-izocianátot használunk tapadást fokozó szerként. A találmány értelmében az első felviendő rétegben felhasználásra kerülő kopolimér valamely előzetesen kémiailag módosított kopolimér lehet, vagy pedig valamely módosítatlan kopolimérnek egy olyan vegyi módosítószerfel képezett keveréke, amely azután ,,in situ" módosítja a kopolimért. Az előzetesen módosított kopoliméreket a találmány értelmében oly módon nyerhetjük, hogy a felhasználandó kopolimért valamely szulfoklórozószerrel, vagy pedig valamely részleges hálószerkezet kialakítását előidézni képes különleges szerrel kezeljük. A szulfoklórozott kopolimér 0,05—5% ként és 1—40% klórt tartalmaz; a részlegesen hálós szerkezetűvé alakított kopolimérhez oly módon juthatunk, hogy a módosítandó kopolimér 100 résznyi mennyiségéhez 0,05—10 rész oly vegyületet adunk, amelyben egy kettőskötés egy vagy több karboxilcsoporttal konjugált helyzetben fordul elő, továbbá 0,01—5 rész szerves peroxidot is adunk a keverékhez és az így kapott keveréket 150 és 200 C° közötti hőmérsékleten kezeljük. 5 Konjugált helyzetű kettőskötést tartalmazó vegyületként előnyösen maleinsav, maleinsavanhidrid, dimaleimidek, íumársav vagy akrilátok alkalmazhatók. Az így kezelt kopolimér hálós kötéseket tar-10 lalmaz; ezt a részleges hálósodást minimumra csökkenthetjük, ha szerves peroxidok igen csekély mennyiségeit alkalmazzuk; ilyen esetekben a kapott termék még mindig oldódik vagy legalábbis erősen duzzad a kopolimér oldószerei-15 ben. A konjugált kettőskötést tartalmazó vegyület segítségével módosított kopolimér reakcióképes funkcionális csoportokat tartalmaz, amelyek azután a rosthoz való tapadás biztosítására alkal-20 masak. A találmány szerinti eljárás értelmében tehát a rostokat valamely pl. maleinsav segítségével módosított kopolimér oly oldatával kezelhetjük, amely valamely poliizocianát csekély 25 mennyiségét is tartalmazza. Ez utóbbi anyag ambivalens reagensként szerepel, amely mind a módosított kopolimérrel, mind pedig a rostokkal reakcióba lépni képes. Másrészről az így módosított kopolimér maga 30 is kiválóan reagál a nem módosított kopolimérekkel készült keverékekkel; ennél a reakciónál azok a hídkötések játszanak szerepet, amelyeket a szokásos vulkanizáló szerek (szerves peroxidok) hoznak létre; emellett az említett mó-35 aosított kopolimérek és a megfelelő 'módosítatlan kopolimérek fizikailag is kitűnően összeférnek egymással. . Azt találtuk továbbá, hogy a konjugált kettőskötést tartalmazó vegyületnek, pl. malein-40 savnak a kopolimérre történő előzetes rákapcsolása helyett oly módon is eljárhatunk, hogy a módosítatlan kopolimért tartalmazó keverékhez közvetlenül adjuk hozzá a szerves peroxidot, a maleinsavat és a szerves poliizocianá-45 tot, olyan mennyiségi arányokban, hogy az izocianát-csoportok mindenkor némi feleslegben legyenek a karboxilcsoportokkal szemben. A kettőskötést tartalmazó vegyületnek a ráhelyeződése ebben az esetben „in situ", mégpe-50 dig a műveletet követő vulkanizálás során történik meg és a poliizocianátnak lehetősége nyílik arra, hogy hálós kötéseket képezzen a kopolimér és a rost anyaga között. Ilyen eljárásmód esetén kiküszöbölhetők azok 55 a nehézségek is, amelyek egy külön kezelőfürdő alkalmazásából adódnak; lehetőség nyílik arra, hogy a keveréket egyszerűen rápréseljük a szövetre és ezáltal biztosítsuk a szilárd tapadást. Ez utóbbi esetben nem szabad megfeledkezni 60 arról, hogy olyan esetekben, amikor a rápréselésre alkalmazott keverék a kopoliméren, maleinsavon és poliizocianáton kívül még aktív töltőanyagokat is tartalmaz, az aktív töltőanyag részecskéinek különleges fizikai természete kö-65 vetkeztében lehetőség nyílik a töltőanyag és a
