151200. lajstromszámú szabadalom • Eljárás telített amorf olefin-kopoliméreknek, főként az etilén alfa-olefinekkel képzett kopolimérjeinek szilárdan tapadó felvitelére természetes vagy szintétikus rostokra, illetve ilyen rostok beágyazására az említett kopolimérekbe

5 poliizocianát közötti reakcióra is. Ebben az esetben azután az összes izocianát-csoport elhasználódik és a keverék tapadást fokozó hatása veszendőbe megy. Ezzel szemben a keverék a vulkanizálás után olyan tulajdonságokat mutat, amelyek nagyobb mértékben fokozzák a termék szilárdságát, mint a poliizocianátot nem tartalmazó keverékek esetében. Olyankor, amikor korom-töltőanyagok kerülnek felhasználásra maleinsav és poliizocianátok jelenlétében, kemencekorom felhasználása esetén a tapadás fokozódását figyelhetjük meg, míg csatornakorom esetében a szilárdságnövelő hatás lép előtérbe, amint ezt az alább közölt példákban is látni fogjuk. Olyan esetekben, amikor a kopolimérre nem visszük fel előzetesen a konjugált kettőskötést tartalmazó vegyületet, a keverékben a maleinsav karboxilcsoportjainak a jelenlevő izocianátcsoportokhoz viszonyított aránya előnyösen 1 : 3 lehet;, ilyen arány esetében az elért tapadást fokozó hatás a reakcióban részt vevő anyagok koncentrációjával arányosan nő; ha ellenben a karboxilcsoportoknak az izocianát-csoportokhoz viszonyított arányát növeljük, a tapadóképesség csökken és végül teljesen elenyészik. A találmány szerinti eljárásban — amint fentebb már említettük —, a természetes vagy szintetikus rostoknak az oleíin-kopolimérekbe való beágyazhatóságát oly módon biztosítjuk, hogy a rost és a kopolimér között egy olyan réteget létesítünk, amely a módosítatlan kopolimér mellett aktív töltőanyagokat, maleinsavat és szerves polüzocianátokat olyan mennyiségi arányban tartalmaz, hogy az izocianát-csoportok a karboxücsoportokhoz képest feleslegben legyenek jelen. A találmány értelmében erre a célra felhasználható OCN—R—NCO általános képletnek megfelelő szerkezetű poliizocianátok (a képletben R valamely kétvegyértékű szénhidrogéngyököt jelent) előnyösen az olyanok kerülnek alkalmazásra, amelyek molekulasúlya nagy, minthogy ezek kevésbé illékonyak és kevésbé toxikusak; az ilyen vegyületek példáiként az 1,6-hexán-diizocianát, 2,4-tolil-diizocianát, 2,6--tolil-diizocianát, difenilmetán-diizocianát, trifenil-metán-triizocianát és l-klór-fenilén-2,4--diizocianát említhetők. Az alábbi példákban elsősorban olyan tapadást fokozó szerek kerülnek felhasználásra, amilyeneket általában a cellulózrostok diénkaucsukfajtákba való beágyazása során alkalmazni szoktak; a találmány értelmében olyan termékek kerülhetnek felhasználásra, amelyeket valamely reakcióképes csoportokat tartalmazó vegyület, mint pl. általában fenolok, karbamid, kazein vagy melamin valamely aldehiddel, előnyösen formaldehiddel való- kondenzációja útján nyerhetünk. Az ilyen vegyületeket általában olyan kondenzációs fokban alkalmazzuk, amely mellett azok vízben oldódni képesek. A találmány szerinti eljárásra megadott példákban általában vízben oldható rezorcin-formaldehid kondenzációs termékek felhasználását adjuk meg. Az alábbi példák csupán szemléltetni kívánják a találmány szerinti eljárás gyakorlati ki-5 viteli módjait, megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra korlátozva. A példákban a fentemlített mindkét fajta olefin-kopolimért egyszerűen „kopolimér" megjelöléssel említjük. 1. példa: 15 Egy poliamid (nylon) rostokból készült, 0,90 mm átmérőjű kordszálat 3 percig áztatunk Vulcabond TX (ez egy metilén-diizocianát xilollal készített 50%-os oldatából álló termék) 2%-os oldatában, majd 50—60 C° hőmérsékletű szá-20 rítószekrényben teljesen megszárítjuk és 3 percre bemerítjük egy szulfoklórozott kopolimér (etilén-propilén vagy etilén-butén kopolimér) 5%-os heptános oldatába, végül pedig az így kezelt kordszálat 50—60 C° hőmérsékleten meg-25 szárítjuk. A szulfoklórozott kopolimért (etilén-propilén vagy etilén-butén kopolimért) kb. 50—50 mól etilént és propilént, ill. butént tartalmazó, kb. 120 000 átlagos molekulasúlyú kopolimérből ké-30 szítettük. A szulfoklórozást oly módon végeztük, hogy a polimert széntetrakloridban oldjuk és az oldaton keresztül, fény jelenlétében klór és kéndioxid áramát vezetjük. 35 Ebből az oldatból a reakció befejezése után egy kb. 3% klórt és kb. 1,1% ként tartalmazó terméket különíthetünk el. A kapott termék tapadóképességét a Rubber 40 Chemistry and Technology, XX. kötetének 1. számában (1947. január) a 268. oldalon ismertetett „H. vizsgálati mód" alkalmazásával határoztuk meg. A * Tpoliamid-kordszállal kötésbe hozott kopolimér-keverék az alábbi összetételű 45 volt: kopolimér 100 súlyrész EPC korom 30 súlyrész difenüguanidin 1 súlyrész magnéziumoxid 2 súlyrész kén 0,4 súlyrész kumilperoxid 3,3 súlyrész Az alábbi I. táblázatban szemléltetjük annak az eljárásnak a hatásosságát, amelynél a kordszálra felvitt tapadást fokozó szer és a tiszta kopolimért tartalmazó keverék között egy szul-65 foklórozott kopolimérből álló réteget létesítünk.