151119. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szabályozható nyitott idejű nagyszilárdságú ragasztóanyag előállítására

3 mas arra, hogy igen rövid idő alatt a kézi javítás után azonnl teljes terhelésre igénybevehető. Ugyanakkor olyan igények is felmerültek, amelyek a hosszabb nyitott időket igénylik, de előre a technológiai időszükségletet nem 5 lehet meghatározni. Az eddig ismert ragasztóanyagok általános tulajdonsága, hogy egyféle meghatározott polimert tartalmaznak, amelyhez egy szintén meghatározott minőségű természetes, vagy szinté- 10 tikus gyantát adagolnak. Ezen gyanták adagolása azt a célt szolgálja, hogy a ragasztóanyagoknak a ragasztás kezdeti szakaszában — amíg a ragasztóanyag polimer hatóanyaga kötést nem, vagy csak minimális mértékben biz- 15 tosít — egy mérhető szilárdságot adjanak. Alkalmaznak továbbá gyantaféleségeket abból a célból, hogy a ragasztóanyag árát csökkentsék. Mindkét esetben alkalmazott gyanta a polimer kötésszilárdságának maximuma elérése 20 után további szerepet nem játszik, mert az általa elérhető ragasztási szilárdság jóval alatta marad a polimer által eredményezett kötési szilárdságnak. A gyanta alkalmazása azzal a hátránnyal is 25 jár ezekben az esetekben, hogy a nyitott időt megrövidíti, mert az oldószer elvesztése után ragadóképességét elveszíti és így bizonyos alkalmazási területeken a felhasználást megnehezíti. Előfordulnak ugyanis olyan alkalmazási 30 területek, ahol a munka menete az előbbiek szerint 15—20 perces nyitott időnél hosszabb ragaszthatósági lehetőséget kíván meg és nincs lehetőség magas nyomás alkalmazására, az összeragasztandó felületek összepréseléséhez. 3.3 Ilyen eset pl. az előbbiekben ismertetett padlóragasztás. Ismeretesek olyan ragasztóanyagok is, amelyekhez a kötési szilárdság előírt értékének 49 mielőbbi elérése céljából hálósító anyagokat, pl. izocianát származékok oldalait adagolják. Ezen anyagoknak azonban nyitott időre a technológiailag számbaj öhető időtartamokon belül az eddig ismert ragasztóanyagokra befolyása 45 nincsen, mert általáéban hálósító hatásuk a bekeveréstől számított 6—8 óra eltelte után kezdődik, a, gyakorlatban pedig ilyen hosszú nyitott idők nem fordulnak elő. Kutatásokat folytattunk abban az irányban, 50 hogy olyan ragasztóanyagokat állítsunk elő, amelynek nyitott ideje az egyes komponensek arányának változtatásával tág határok között változtatható legyen és a gyakorlatban előforduló ragasztási feladatokat kielégítően meg- 55 oldja, ugyanakkor a kötési szilárdság magas értékének kialakításában a ragasztóanyagban valamennyi jelenlevő komponens aktívan részt vegyen. Itt elsősorban olyan gyantát, vagy gyanta- 60 kombinációt kívánunk alkalmazni, amely megfelelő összetételben a nyitott idő szabáTyozhatóságát biztosítja, másrészt a ragasztóanyagba beépített, vagy abba a ragasztást közvetlenül megelőzően hozzáadott komponensek ha- „g 4 tására makromolekulákat képezve a ragasztási szilárdságot növeli. Kutatásaink eredményeként megállapítottuk, hogy polikloropren alapanyagnak' egy meghatározott összetételű kombinációja, (pl. Perbunán C 320 és Perbunán C 210) és az alkalmazott gyantának (pl. módosított alkilfenol és kumaron) szintén meghatározott mennyiségű kombinációja esetén meghatározott mennyiségű fémoxid (célszerűen magnéziumoxid) adagolása esetén elérhető az az eredmény, hogy viszonylag hosszú nyitott idő mellett a ragasztóanyaggal kezelt felületek összeillesztése és összenyomása után a meginduló kötési folyamatban a gyanta aktív része között gyors ciklizálódás következik be, amely a ragasztóanyag poiimertartalma által biztosított kötési szilárdságot emeli. A Perbunán C 210, vagy Neoprén WHV plasztikusabb, ill. mérsékelten kristályosodó policloropren 80°-nál kb. 250. amíg a Perbunán C 320, ill. Neoprén AC. vagy AD. keményebb változat, , amely lényegében fokozottabban kristályosodik, azonos körülmények között mérve 950 Defóval rendelkezik.^ Ezen policloropren-féleségek célszerű kombinációja lehetőséget biztosít a mindenkor kívánt kötési szilárdság és idő szabályozására. A másik tényező, amely a fenti követelmények befolyásolására alkalmas, a célnak megfelelő gyantaféleségek alkalmazása. Ezen célra módosított alkilfenol, célszerűen butilfenol, ill. terpénfenol gyanták alkalmasak, amelyek hőre lágyuló, rezol formában kerülnek alkalmazásra. Ebbe a csoportba tartoznak a hidráit, polimerizált gyanták is. Ezen hőre lágyuló gyanták a magnéziumoxid hatására rezitol állapotba alakulnak át, mely folyamat, aránylag gyorsan végbemegy. A nyitott idő meghosszabbítását a kumaron-inden gyanták alkalmazása segíti elő,, melyek a magnéziumoxiddal nem reagálnak és így a kontakt ragasztási időt meghosszabbítják. A ragasztó felkenése, majd az oldószer elpárolgása után a ragasztandó felületeket összenyomva, megindul a ragasztott film kristályos átrendeződése és keményedése, melyet a magnéziumoxid a célszerűen megválasztott alkil-, ill. terpenfenol-gyanták segítségével előmozdít. Ezt a folyamatot izocianát oldattal, pl. Desmodur, R, Ra, L,. továbbá Vulkabond TX, RT is ki lehet egészíteni. Ez a ragasztott film térhálósítását idézi elő, ül. gyorsítja, egyúttal a ragasztási réteg hőhatással szembeni ellenállását is növeli. A fenti elvek figyelembevételével példaképpen kidolgozott ragasztóanyag összetételét adjuk meg: A. B. Perbunán C 310 v. Neoprén AC 80—95 5—20 Perbunán C 210 v. Neoprén WSW 5—20 80—95 9.