151097. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új iminodibenzi-származékok előállítására

11 151087 12 sós módon alakíthatunk át a kristályos hidro­kloriddá. Ha a fenti reakcióhoz metilamin helyett 13,5 rész dimetilamint alkalmazunk, akkor a fenti­hez hasonló módon 3-metilszulfonil-5-(3-dime­tilamino-2-metil-propil)-iminodibenzil-hidroklo­ridot kapunk, amely metiletilketonból átkris­tályosítva 228,5—231°-on olvad. Ha a fenti eljárás során metilamin helyett 10 rész 4-metil-piperazint és 27,6 rész kálium­karbonátot alkalmazunk és a reakciót nyílt edényben folytatjuk le, akkor 3-metilszulfonil­-5~[3-(4-metil-l-piperazinil - 2-metil)-propil]-imi­nodibenzilt kapunk, amely kis mennyiségű éterből átkristályosítva 126—127°-on olvad; a szokásos módon állíthatjuk elő e termék dihid­rokloridját is. Ha végül a fenti eljárás során metilamin helyett 11,5 rész N-hidroxietil-piperazint és 27,6 rész káliumkarbonátot alkalmazunk és a reak­ciót nyílt edényben folytatjuk le, akkor ter­mékként 3-metilszulfonil - 5-[3-.(4-hidroxietil-l­-piperazinil)-2-metil-propil] - iminodibenzilt ka­punk. 13. példa: a) 27,3 rész 3-metilszulfonil - iminodibenzilt 850 tf. rész absz, xilolban 100" hőmérsékletre hevítünk. Ezután 15,8 rész 3-klór-l-bróm-pro­pánt adunk hozzá, majd 4,3 rész (absz. toluol­ban porított) nátriumamidot csepegtetünk az elegyhez. A reakcióelegyet 14 óra hosszat he­vítjük visszafolyató hűtő alatt. Lehűlés után a képződött nátriumkloridot vízzel kimossuk, a xilolos oldatot nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk, a kapott nyers terméket közvet­lenül dolgozzuk fel tovább. b) 35 rész fenti módon kapott nyers 3-metil­szulf onil-5-(3-klór- 1 -propil) - iminodibenzilt 8 00 tf. rész toluolban oldunk (felhasználhatjuk azonban közvetenül a fentebbi eljárási szakasz­ban kapott, nátriumbramid-tartalmú xilolos oldatot is) és 9,3 rész metilamin toluolos olda­tának hozzáadásával autoklávban 16 óra hosz­szat hevítjük 80° hőmérsékleten. Az oldószert azután a felesleges metilaminnal együtt ledesz­tilláljuk, a maradékhoz vizet adunk és éterrel kirázzuk. A különválasztott és szárított éteres oldatot bepároljuk és éteres sósavoldat hozzáadásával előállítjuk a maradékból a 3-metilszulfonil­-w5-(3-metilamino - propil) - iminodibenzil-hidro­kloridot. 14. példa: 27,3 rész 3-metilszulf onil-iminodibenzilt 850 tf. rész absz. xilolban 85° hőmérsékleten oldunk és az oldathoz 19,8 rész 3-(N-metil-N-benzil­amino)-propilkloridot adunk. Ezután 4,3 rész (toluolbán porított) nátriumamidot csepegte­tünk a reakcióelegyhez és 17 óra hosszat ke­vertetjük 130° hőmérsékleten. Utána lehűtjük a reakcióelegyet és vízzel mossuk. A megszá­rított oldatot bepároljuk; ily módon nyers 3-metilszulf onil-5-(3-N-benzil - N-metilamino-1--propil)-iminodibenzílt kapunk. A fenti nyers terméket 190 tf. rész dioxán­ban oldjuk, 10 tf. rész vizet és 10 rész Raney­nikkelt adunk hozzá, majd 2 óra hosszat, 80" hőmérsékleten, 30 atm hidrogén-nyomás alatt tartva hidrogenolitikus debenzilezésnek vetjük .alá. A katalizátort ezután kiszűrjük és az ol­datot bepároljuk. A maradékhoz vizet adunk és éterrel kirázzuk. A különválasztott és meg­szárított éteres oldatból, éteres sósavoldat hozzáadásával kapjuk a 3-metilszulf onil-5-(3--metilamino-l-prop:i])-iminodibenzil-hidroklori­dot. 15. példa: a) 27,3 rész 3-metilszuíf onii ~ iminodibenzilt 1000 tf. rész absz. toluolban oldunk. Az oldatba 85—95° hőmérsékleten 4 óra hosszat foszgént vezetünk be. Ezután a toluolban oldódott foszgén feleslegét eltávolítjuk oly módon, hogy a reakcióoldatba 95° hőmérsékleten 1 óra hosz­szat erős nitrogénáramot fúvatunk be. Azután az oldatot bepároljuk, amikor is kikristályo­sodik a 3-metilszulfonil: - 5-klórkarbonil-imino­dibenzil. A kevés benzolból átkristályosított tiszta termék 164—165°-on olvad. A fent leírthoz hasonló módon állíthatjuk elő 28,7 rész 3-etilszulfonil-íminodibenziiból kiin­dulva a 3-etilszulfonil - 5-klórkarbonil - iminodi­benzilt, amely 142,5—144°-on olvad. b) 33,5 rész 3-metilszulfonil - 5-klórkarbonil­-iminodibenzilt 20,6 rész 3-dimetilamino-l-pro­panol hozzáadásával toluolban 15 óra hosszat hevítünk visszafolyató hűtő alatt. Lehűlés után a reakcióelegyet 70 tf. rész 2 n nátriumhid­roxidoldattal kirázzuk, a szerves fázist elkülö­nítjük és vízzel mossuk. A megszárított toluo­los oldatot azután bepároljuk. A maradékként kapott nyers 3-metilszulfonil-5-(3-dimetilamino­-1-propoxikarbonil) - iminodibenzilt vízsugár­vákuum alatt 220° hőmérsékleten hevítjük a széndioxidfejlődés befejeződéséig. Az így piro­lízisnek alávetett terméket forró hexánnal fel­vesszük. A hexános oldatból lehűlés közben kikristályosodik a 3-metilszulfoml-5-(3-dimetil­amino-l-propil)-iminodibenzil. Ezt a terméket szükség esetén még egyszer átkristályosítjuk. A tiszta termék 110—lll°-on olvad és azonos az 1. d) példában leírt vegyülettel. Hasonló módon állíthatjuk elő 33,5 rész 3-metilszulí'onil-5-kÍórkarbonil-iminodibenzilből és 23,4 rész 3-dimetilamino-2-metil-l-propanol­ból a megfelelő bázisos észtert, amelyet azután pirolízisnek vetünk alá. A pirolízis termékét semleges alumíniumoxidon kromatograf áljuk (vagy nagyvákuum alatt desztilláljuk) és a ka­pott bázist éteres sósavoldattal hidrokloriddá alakítjuk át. Az így nyert és metiletilketonból átkristályosított tiszta 3-metilszulfonil-5-(3'-di­metilamino-2-metil-propil-l) - iminodibenzil-hid­roklorid 229—231°-on olvad és azonos a 10. példában leírt termékkel. 15 20 25 30 35 40 45 50 55 00 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom