151066. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-3,6-dianhidro-D-szorbit előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÄGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMÄNY I Bejelentés napja: 1963. I. 25. Közzététel napja: 1963. VII. 24. Megjelent: 1964. XI. 14. (Rí—256) 151066 Szabadalmi osztály: 12 o 5—10 Nemzetközi osztály: C 07 c3 Decimái osztályozás: Feltalálók: Low Miklós vegyész, Kisfaludy Lajos vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: Richter Gedeon Vegyészeti Gyár R. T., Budapest Eljárás 1,4-3,6-dianhidro-D-szorbit előállítására Az anhidro-hexitek — köztük az 1,4-3,6-dianhidro-D-szorbit (továbbiakban izoszorbid) •— és származékaik ipari felhasználása régóta ismert. Ujabban az izoszorbid salétromsavas észterét az ún. nitroszorbidot a gyógyászatban is használják, mint tartós értágítót (lásd pl. P. M. Kochergin, R. M. Titkova, Med. Prom. SSSR 13 [8/18] 1959). A kiindulási anyagul használt izoszorbid viszonylag egyszerű módszerekkel állítható elő az aszkorbinsav gyártás közti termékéből a D-szorbitból, mely két molekula vízzel tartalmaz többet, mint az izoszorbid. Az intramolekuláris anhidratizálás megvalósítható pl. ásványi savakkal, de p-toluolszulfonsawal is. Feltűnő azonban, hogy az irodalmi adatok szerint a kutatók nagy része kristályos szorbitból indul ki és az anhidratizálódás folyamatára 43%-tól 85%-ig terjedő kitermeléseket adnak meg. [I. Hayasaki, S. Hamada, Y. Hachihama, J. Chem. Soc. Japán, Ind. Chem. Sect. 56, 623 (1953), C. A. 49, 8822 (1955); R. Montgomery, L. F. Wiggins, J. Chem. Soc. 1946, 393, 1947, 443; J. G. Bremner, S. Beaumond Brit. Pat. 613 444 (1948): C. A. 43, 4301 (1949)]. Jelen találmány tárgyát tetszőleges víztartalmú szorbitból kiinduló, magas és nem ingadozó termelési hányaddal bíró, iparilag is megvalósítható izoszorbid előállítás képezi. Az eljárás alapját az a felismerés képezi, mely 10 15 szerint az anhidratizálódás folyamata alatt, tetszőleges vízelvonószer (célszerűen cc. kénsav) jelenlétében, nemcsak a két molekula víz kilépése következik be, hanem a cukormolekula szabad hidroxilcsoportjának részbeni észterifikálódása is. Ezek a labilis észterek azután az izoszorbid izolálásának folyamata alatt bomlást szenvednek és a szabaddá váló sav a molekula mélyreható károsodását (szenesedés) okozza. Ennek megfelelően a kísérleti körülményektől függően jelentős termelésingadozás és a készülék nagyfokú korróziója következik be. Ezt bizonyítja az a kísérleti tény, hogy az anhidratizálódás után közömbösített vizes oldat a desztilláció során erősen megsavanyodik és • a desztillációs maradékban az észterek bomlásából eredő szabad sav egyértelműen kimutatható. Ezek a jelentős hátrányok kiküszöbölhetők a találmány szerinti 20 eljárással. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy az erős savval, pl. tömény kénsavval kiviteleiezett anhidratizálás után a sav megkötésére szolgáló szilárd báriumkarbonátot feleslegben 25 alkalmazzuk és azt a desztilláció során is a reakcióelegyben hagyjuk, így az izolálás alatt szabaddá váló sav megkötése, a kellemetlen mellékreakciók — melyek a gyakorlati kivitelezést esetenként szinte lehetetlenné teszik — 30 elkerülése lehetővé válik. Kísérleteink tanul-151066