151014. lajstromszámú szabadalom • Eljárás katalizátorok előállítására
I 5 593 C° feletti hőmérsékleten, célszerűen 593 C° és 760 C° közötti hőmérsékleten krakkóijuk, a légköri nyomástól 4,1 atm-ig terjedő nyomás alatt. Előnyösen olyan benzineket alkalmazunk, amelyek összes kéntartalma 0,005 és 0,2 súly% 5 között van. •• A katalizátor szulfidosító kezelését általában 0 C° és 200 C° közötti hőmérsékleten, bármely gyakorlatilag célszerű, légkörinél kisebb, légköri vagy ennél nagyobb nyomás alatt végez- 10 hetjük. A katalizátor kezelését előnyösen hidrogén jelenlétében folytatjuk le. A katalizátorral reakcióba hozott kéntartalmú anyag mennyisége általában akkora le- 15 gyen, hogy az a reagálatlan katalizátor elemi nikkel-tartalmára számítva 1—40 mól% ként tartalmazzon. A találmány szerinti eljárással előállított katalizátorok előnye, hogy e katalizátorok — 20 levegővel szembeni stabilitásuk és ennek köszönhető szállíthatóságuk folytán — a közvetlen üzemi felhasználásra kerülő mennyiségnél nagyobb mennyiségekben gyárthatók. így kiküszöbölődik annak a szükségessége, hogy a 25 katalizátort közvetlenül a felhasználás helyén kelljen különleges berendezés segítségével, a nikkel-vegyület elemi nikkellé alakítása útján aktiválni. Ennek megfelelően a jelen találmány kiter- 30 jed az olyan, katalizátorral töltött reaktorra is, amely elemi nikkellé alakítható nikkelvegyületből oly módon készült katalizátort tartalmaz, hogy a nikkelvegyületet finom eloszlású vagy finoman diszpergált termék kápezését biztosító 35 körülmények között elemi nikkellé alakítjuk, majd ezt a nikkelt egy kéntartalmú vegyülettel, mégpedig tiofén-, tiacikloalkán- vagy dialkilmonoszulfid-vegyülettel kezeljük és e kezelés után visszük be a reaktorba. 40 A találmány szerinti eljárással nyert katalizátorok általában nem olyan aktívok, mint a kénvegyületekkel nem kezelt elemi nikkel-katalizátorok. Ez a körülmény gátolja ugyan a találmány szerinti katalizátorok felhasználását 45 olyan területeken, ahol nagy aktivitású katalizátorokra van szükség, vannak azonban olyan eljárások, amelyekben a találmány szerinti eljárással nyert katalizátorok előnyösebbeknek mutatkoznak, mint a kezeletlen nikkel-katalizátorok. 5o így ezek a katalizátorok igen jól használhatók bizonyos szelektív hidrogénezési eljárások során; ilyen eljárásokat pl. a 497 188 sz., 500 145 sz. és a 498 605 sz. belga szabadalmak ismertetnek. Jól használhatók továbbá ezek a katalizátorok 55 az izomerizálási eljárásokban; egy ilyen eljárást pl. 496 284 sz. belga szabadalom ír le. Jó eredménnyel használható a találmány szerinti eljárással nyert katalizátor a gőzzel krakkóit benzinnek a gyantásodást okozó alkotó- go 6 részek, pl. a diének elbontása céljából történő szelektív, a monoolefinek paraffinokká alakítása nélkül végbemenő hidrogénezése során. Az ilyen szelektív hidrogénezés előnyös kiviteli módját a 848 232 sz. angol szabadalmi leírás ismerteti. Ebben az esetben a katalizátor kezelésére szolgáló, szerves kénvegyületet tartalmazó anyagként oly gőzzel krakko.lt benzint használhatunk, amelyet 593 C° feletti hőmérsékleten történő krakkolással nyertünk és amely kéntartalma 0,005 és 0,04 súlyo/o között van. A katalizátor elkészítésére szolgáló nikkelvegyületként elhasznált nikkel-katalizátorok nikkel-tartalmát hasznosíthatjuk; elhasznált hidrogénezési katalizátorokat, pl. a gőzzel krakkóit benzin fent említett hidrogénező kezelése során használt katalizátorokat hasznosíthatunk erre a célra. A használt katalizátort célszerűen olyan kezelésnek vetjük. alá, amelynek során annak nikkel-tartalma valamely, a fentebbiek során a katalizátor elkészítésére alkalmasnak mondott nikkelvegyületté alakul át, majd ezt követően e nikkelvegyületet a fentebb leírt eljárással elemi nikkellé alakítjuk és ez utóbbit a megfelelő kénvegyülettel kezeljük. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módját közelebbről az alábbi példa szemlélteti: megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen erre a példára korlátozva. Példa: Szepiolit vizes ammóniás nikkelformiát-oldattal való impregnálása útján készített, száraz állapotban 9,95 súly% nikkelt tartalmazó nikkelformiát-szepiolit katalizátor 10 ml térfogatú mintáit hidrogénáramban (1000 tf/tf/óra térsebességgel) 250 C° hőmérsékleten történő 1 órai kezelés útján aktiváljuk. A katalizátort ezután n-heptánnal készített 2%-os tiofénoldattal kezeljük 100 C° hőmérsékleten mindaddig, míg C4 -vegyületek már nem mutatkoznak a termékben (a katalizátor felett elvezetett kénnek a katalizátorban jelenlevő nikkelhez viszonyított atom-aránya 0,36—0,40). Az így kezelt katalizátor-mintákat azután különböző hőmérsékleteken, különböző mennyiségű levegő hatásának tettük ki (amint ezt az alábbi táblázatban megadtuk), majd aktivitási próbáknak vetettük alá az így kezelt katalizátor-mintákat:, 10% izoprént tartalmazó n-heptánnal, kb. 2 tf/tf/óra térsebességgel, légköri nyomáson, 100 C° hőmérsékleten. Az alábbi táblázatban 16. számmal megjelölt kísérlet esetében a katalizátor-minta levegővel való kezelését két szakaszban végeztük és előzőleg aktivitási próbát végeztünk a frissen szulfidosított, levegővel még nem kezelt katalizátor-mintával is. Az aktivitási próba során kapott C5 -termékek összetételét a táblázat mutatja. 3
