150979. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 7-aminocephalosporán-sav N-acil-származékainak és rokonvegyületeinek előállítására
150.979 5 annyi enzimet tartalmaz, amennyi elegendő 50 meg G-penicillin hasonló körülmények közötti teljes inaktiválására. 3. példa: A CU-cephalosporin-{piridin) molekulamag'fenilacetil - származékának előállítása a CUcephalosporin-(piridin) vegyületből. A C,4-cephalosporin-(piridin)-t 0,1 n vagy 1,0 n sósavoldatban 3 napig vagy ennél hosszabb ideig szobahőmérsékleten tartjuk. Ha az így kapott reakciötermékeket papírelektroforézissel, piridinacetát tompítóoldatban (pH = 4,0) elemezzük, majd a papírt Staph, aureus mikroorganizmussal beoltott ágárlemezekkel hozzuk érintkezésbe, egyetlen aktív zónát tapasztalunk az itt alkalmazott koncentráció esetében; ez az aktív zóna a változatlan Cyi-cephalosporin-(piridin) jelenlétének tulajdonítható. Ha a párhuzamosan felvett elektroferézises papírcsíkokat 50%-os acetonnal készített 1 mólos piri din-oldattal és vízmentes acetonnal készített 0,125%-os fenilacetilklorid-oldattal permetezzük, egy további aktív zónát tapasztalunk a beoltott ágárlemezeken; ez a második aktívzóna a CA-cephalosporin - (piridin) molekulamag fenilacetilezési termékének tulajdonítható. A CA-cephalosporin-(piridin) molekulamag fenilacetilszármazéka abban az esetben is képződik, ha a C-cephalosporin molekulamag-vegyületet 2 mólos piridin-acetát tompító-oldatban (pH = 7) 16 óra hosszat inkubáltatjuk, majd fenilacetilezzük az anyagot. 4. példa: A Cc -cephalosporin-molekulamag fenilacetilszármazékának előállítása Cc -oephalosporinból 50 mg C-cephalosporint n vagy 0.5 n sósavoldatban (1.33 ml) 2 vagy 3 napig hagyunk állni 20° hőmérsékleten. Ilyen körülmények között a 7-aminocephalosporánsav, amely a n sósavoldatban 24 óra elteltével jelen volt, 3 nap múlva teljesen eltűnt. 4 napi fenilacetilezés után a Cc -cephalosporin-molekulamag már aktív zónát mutatott, ami azzal magyarázható, hogy ez idő alatt a fenilacetil-származék képződött a Cc -cephalo• sporin-molekularnagból. Cc -eephalosporin-moIekulamag akkor is képződik, ha a C-cephalosporint ugyanolyan súlyú nedves Dowex 50X8 (—H*) ioncserélő gyantával érintkeztetjük 15—48 óra hosszat 20° hőmérsékleten. A piridin-acetát tompító-oldattal (pH = 4,5) kapott ionogram-csíkok, amelyeket azután fenilacetilkloriddal permeteztünk, a kísérleti mikroorganizmussal érintkeztetve aktív zónát mutattak, ami igazolja a Cc -cephalosporin-moIekulamag femlacetil-származékának jelenlétét. 5. példa: a) A 7-aminocephalosporánsav acilezése az elektroforézis-papíron. Nyers C-cephalosporin-molekulamag készítmény 200 meg anyagot tartalmazó mintáit papír-elektroforézisnak vetettük alá, 2 óra hosszat, 14 V/cm potenciálkülönbséggel, 4,5 pH-értékű piridin-acetát tompítóoldatban. A papírcsíkokat, amelyek hoszszában az egyes minták vándoroltak, ezután kí-Vágtuk és mindegyiket először 50 tf%-os acetonnal készített 1 mólos piridinoldattal, majd 0,1 ml megfelelő savklorid 8 ml acetonnal készített oldatával permeteztük. A papírcsíkokat ezután Staph. aureus mikroorganizmussal beoltott lemezekre helyeztük és bioautogramokat készítettünk az 1. példában leírthoz hasonló módon. A gátiási zónák mindegyik esetben ugyanolyan távolságra voltak a kiindulóponttól (1.6 cm távolságra az anód felé), helyzetük a C-cephalosporin-molekulamag vándorlásának felelt meg. Ily módon a C-cephalosporinmolekulamag fenilacetil-, fenoxiacetil-, n-propionil-, acetil- és izobutiril-származékát állítottuk elő a megfelelő savkloridok alkalmazásával. A molekulamag fenilacetil- és fenoxíacetil-származéka által adott zónák kb. 3,5 cm átmérőjűek voltak. A propionil-származék által előidézett zóna átmérője kb. 2 cm volt. Az acetil- és az izobutirilszármazék is határozott, de igen kisméretű zónát adott. b) A 7-aminocephalosporánsav acilezése oldatban. 4 mg nyers C-cephalosporin-molekulamag mintát 0,05 ml oly oldatban oldottunk, amelyet 1 ml piridinnek 5 ml vízhez való hozzáadása útján készítettünk. A C-cephalosporin - molekulamag így készített oldatának 0,01 ml mennyiségű mintáihoz a megfelelő savklorid acetonos oldatának 0.01 ml mennyiségét adtuk. (A savkloridoldatok készítése oly módon történt, hogy 10 ml acetonhoz 0.68 ml fenoxiacetilkloridot vagy 0,62 ml fenilacetilkloridot ül. 0,37 ml n-propionilkloridot adtunk.) Az így készített el egy eket 15 percig szobahőmérsékleten tartottuk, amennyiben szükségesnek mutatkozott, felhígítottuk őket, majd 0,005 ml mennyiségű mintákat elektroforézis-papírra vagy kromatográfiai papírra vittünk fel. A papírkromatogramokat szobahőmérsékleten készítettük, 5,4 pH-értékű vizes nátriumacetáttompítóoldattal (nátriumra számítva 1.0 mólos oldat) telített etilacetátban. A papírt előzetesen oly módon kezeltük, hogy a tompítóoldatba áztattuk, majd rávittük a vizsgálandó oldatot és utána szobahőmérsékleten légáramban felfüggesztettük, majd megszáradás után azonnal elkészítettük a kromatogramot; Az említett rendszer esetén az oldószer frontja kb. 3 óra alatt érte el a papír alsó szélét, a kromatogram kialakulását azonban a kísérlet 18 óra hosszat való folytatásával végeztük. Az • acilszármazékok aktivitását Staph, aureus mikroorganizmussal szemben mértük. Azt találtuk, hogy a fenoxiacetil-származék aktivitása hasonló mértékű a fenilaeetil-származékéhez, míg a n-propil-származék aktivitása ennél számottevően kisebb: a benzoil-, izobutiril- és az acetil-származék is mutat határozott, de csekély mértékű aktivitást. 4,5 pH-értéken végzett papír-elektroforézis esetén valamennyi említett származék hasonló távolságra vándorolt az anód felé: az aktív származékok helyét a papíron bioautogramok felvétele útján határoztuk meg. A vándorlási távolság hasonló nagyságú volt a C-cephalosporin és a benzílpenicillin hasonló körülmények között mutatott vándorlási távolságához. A C-eephalosporin-molakulamag fenilacetil-, fenoxiacetil- és n-propionil-származékát papírkroma-
