150937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés többkomponensű lakkfestékek felvitelére vagy gyors színváltására porlasztással dolgozó elektrosztatikus bevonóberendezésekben

Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •#r Nfr SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIYATAL 150.937 SZÄM Nemzetközi osztály: B 44 d DO—248 ALAPSZÁM Magyar osztály: 75 c 1-10 Eljárás és berendezés többkomponensű lakkfestékek felvitelére vagy gyors színváltásra, porlasztással dolgozó elektrosztatikus bevonóberendezésekben Domokos József oki. vegyészmérnök, Horváth Fausto oki. elektromérnök, Kiss Béla gépésztechnikus és Winkler László oki. gépészmérnök, valamennyien Budapesten A bejelentés napja: 1960. december 3. Elektrosztatikus bevonóberendezésekben többkomponensű lakkfestékek felvitele mártással vagy hengerléssel már ismeretes. A korszerű festéstechnikában ehelyett áttértek a festék porlasztásos felvitelére, forgó szórófejek segítségével. Ennél az ismert eljárásnál a lakkfesték-komponenseket keverőtartályban hozzák össze egymással. Ennek az a jelentékeny hátránya van, hogy az anyag egy része bizonyos üzemi idő után már a tartályban és a szivattyúban, valamint a esővezetékben is térhálósodik, a csővezetéket könnyen eltömi és ezáltal üzemzavart okoz ill. teljesítménycsökkentő, kényelmetlen tisztítási művelet közbeiktatását teszi szükségessé. További hátrány az, hogy a ténylegesen felhasználandó mennyiséggel az előkészített keverékmennyiséget legtöbbször nem lehet összhangba hozni, úgyhogy minden műszak után megmarad bizonyos mennyiségű reaktív keverék, mely másnap már lényegileg használhatatlan. Maga a lerakódott festék is veszteséget képez. A munkadarabra felviendő bevonó anyagot eddig a szórófej központi axiális üregén át vezették a szórófejbe. Emiatt a szórófej aránylag erősen megnövekedett és így annak nagy kiterjedése ill. felülete a rendszer villamos kapacitását erősen megnövelte, ami miatt a nagyfeszültségű (80— 120 kV) áramforrás hatására meglehetősen nagy áramerősségek (szórófülkénként 5—-10 mA) léptek fel. A tapasztalat szerint ez az áramerősség elérte az érintésveszélyes határértéket. A találmány célja e hátrányok kiküszöbölése, aminek kapcsán több további fontos előnyt is elérünk. A találmány szerint a lakkfesték-komponenseket külön-külön szivattyúk egymástól független hozzávezető csövekbe adagolják — amint ez színváltással dolgozó elektrosztatikus festőberendezéseknél magában véve ismeretes, azonban több festékkomponens egyidejű felvitelénél eddig ismeretlen volt —, ezek a csövek azonban a festékkomponenseket ill. a váltott színű festékeket csak közvetlenül a szórófejnél és nem előbb hozzák össze egymással, mely célból a keverőteret magában a szórófejben alakítjuk ki. Amennyiben a többkomponensű anyag reakciójának elősegítésére magában véve ismert katalizátoranyagot (ún. härtert) alkalmazunk, ezt akár valamelyik komponens tartályában, akár a szórófejnél adhatjuk a lakkfestékekhez. Előnyösebb a szórófejnél történő adagolás, mert ebben az esetben a festés után elkerülhetetlenül visszamaradó anyag nem tartalmazhat katalizátort is. Utóbbit ugyanis a vonatkozó előírások szerint másnap már nem szabad felhasználni. A találmány szerint továbbá, minthogy a szórófej korábban alkalmazott középponti, axiális festékhozzávezető ürege elmarad, a szórófej kapacitív felületét kellő méretezéssel oly mértékben csökkenthetjük, hogy az említett áramerősség 2—4 mA-re kisebbedik, ami mélyen alatta van az érintésveszélyes határértéknek. A rajz a találmány szerinti berendezés egyik kiviteli alakját harang alakú porlasztófejjel és ennél történő katalizátoradagolással oldalnézetben és részben metszetben, a szigetelő résznél eltörve tünteti fel. Az 1 porlasztófejet a 2 csapágyház mögött elrendezett villamos vagy pneumatikus motor a 3 tengely közvetítésével forgatja, melynek kúpos szakaszára a rejtett 4 csavaranya és az 5 alátétgyűrű révén könnyen leszerelhetően erősítjük fel a porlasztófejet. Az ábra jobb szélén a motor 15 házának egy darabja látható, melyhez a 16 csonk van erősítve. Utóbbihoz a bordázott 17 szigetelőcső csatlakozik.