150855. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szteroidok előállítására
150.855 9 ugyancsak fontosak az I képletű vegyületek szempontjából (lásd a IV. és következő fejezeteket). Végül megemlítendő még, hogy a zJ20 < 22 >~kettőskötés körüli aszimmetria következtében a D képletű vegyületeknek izomerjei is lehetségesek. Az Rí—R8-nak és az Ru-nek a jelen (II.) fejezetben leírt reakciókban való előnyös értelmezése tekintetében az I. fejezet első részére hivatkozunk. III. fejezet A fent leírt eljárás szerint előállított D általános képletű vegyületek nagyon alkalmasak oly vegyületek létesítésére, amelyekben a 17-helyzetet egy acetilesoport és egy hidrogénatom foglalja el. Mindezek a vegyületek újak és a szakirodalomban eddig nem szerepeltek; e vegyületek kiválnak különleges fiziológiai hatásuk révén (hivatkozunk e leírás biológiai fejezetére). A találmány e része szerint új szteroidokat készítünk olyképp, hogy a D képlet szerinti vegyületeket az E képlet szerinti vegyületeikké oxidáljuk. E célból a D képlet szerinti vegyületeket enyhe reakciókörülmények között oxidáljuk, nehogy az oldallánc a 17-es szénatomnál teljesen elbomolj ék. E célra alkalmas oxidálőszerek pl. ózon, krómtrioxid, nátrium-, kálium- vagy ammóniumdikromát, káliumpermanganát. Az oxidáció általában ózonnal, semleges közegben történik, a többi szerrel azonban az oxidációt savas vagy lúgos közegben is lefolytathatjuk. A reakciót ajánlatos alacsony hőmérsékleten, —100 és +100 Cc között végrehajtani. Ózonnal oxidálva általában valamivel alacsonyabb hőmérsékletet alkalmazunk, mint a fent említett egyéb oxidálószer esetén. Ózonnal a szokásos hőmérséklet —100 és +30, előnyösen —80 és +10 C° között van. A többi oxidálószer használatánál a reakció hőmérsékletét valamivel magasabb értéken, pl. —20 és +100>, előnyösen —10 és +30 C° között tarthatjuk. Ajánlatos továbbá az oxidálandó vegyületet az enamin hidrolízisének meggátlása végett lasan és kis adagokban adni az oxidációs közeghez, és az oxidációt nemöxidálható hígítószer jelenlétében végrehajtani. Ilyen hígítószerek lehetnek pl. oxidációnak ellenálló alifás vagy aromás szénhidrogének, például petroléter, ligroin, benzin, benzol, toluol vagy mezitilén. Nagyon előnyösnek bizonyultak továbbá halogénezett, rövid szénláncú alifás vagy aromás szénhidrogének, pl. rnetiléndiklorid, etüénidklorid, kloroform., széntetraklorid vagy monoklórbenzol. Az oxidációt homogén vagy heterogén közegben végezhetjük. Az oxidálandó vegyület oldott vagy szuszpendált állapotban lehet. Ha az oxidálandó vegyületet szuszpenzió formájában reagáltatjuk, előnyösen poláris oldószert, pl. vizet alkalmazunk közegként. Krómtrioxiddal is lehet lúgos, semleges vagy savas közegben oxidálni. A reakcióközeg pl. úgy tehető lúgossá, hogy a reakciókeverékhez egy szerves tercier nitrogénbázist adunk, pl. piridint, kollidint, piperidint, kinolint, dietilanilint, dimetilanüint. Ha a reakcót savas közegben foganatosítjuk, e célra előnyös jégecetet vagy egy más 1—6 szénatomú alifás, folyékony karbonsavat vagy ilyenek keverékét használni, pl. propionsavat, vaj savat, valériánsavat, kapronsavat, önantsavat, kaprilsavat, izovaj savat stb. Lefolytatható azonban a reakció szervetlen say, előnyösen kénsav jelenlétében is. Ha az oxidáló lebontást kálium-, nátrium- vagy ammőniumdikrornáttal végezzük,' előnyös, ha a reakcióközeg savas. Ezt célszerűen kénsav vagy ecetsav hozzáadásával érhetjük el. Káliumpermanganáttal szintén lúgos, semleges vagy közegben oxidálhatunk. A reakció körülményei azonosak lehetnek a krómtrioxiddal végzett fent leírt oxidáció körülményeivel. Minthogy az ózonnal végzett oxidáció kvantitatív lefolyású, ajánlatos az oxidálandó vegyületet tartalmazó folyadékba csak annyi ózont vezetni, amennyi az oxidációhoz szükséges. A többi fent említett szerrel végzett oxidációnál az oxidálószer csekély fölöslegben lehet. Az oxidálandó vegyület koncentrációja nincs szűk határok közé szorítva. Jó eredmények érhetők el, ha a kiindulási anyag 0,1—20, előnyösen pedig 1-—10 súly%-nyi mennyiségben van a reakciókeverékben. A fent említett szilárd oxidálószerekkel végzett oxidáció után a kapott anyagot szokott módon lehet a reakciókeveréktől elkülöníteni. Ha az oxidálószert fölös mennyiségbea alkalmaztuk, előnyös azt először kellő mennyiségű rövid szánláncű alifás alkohollal, pl. metanollal vagy etanollal redukálni. Ezután a reakciókeveréket vízbe öntjük, majd szerves oldószerrel extraháljuk; így a kapott keton gyakorlatilag tiszta állapotban választható el. Ha ózonnal oxidáltunk, az elsődlegesen nyert oxidációs termékei (ózonidot) el kell bontani, ami redukáló- vagy oxidálószerekkel történhet. Redukálószerként pl. cinkpor ecetsavban vagy vaspor kénsavban alkalmazható. Használhatunk továbbá alifás vagy aromás aldehideket., amelyekről az I. fejezetben az ózonid elbontásánál tettünk említést. Ezeket az anyagokat előnyösen akkor alkalmazzuk, ha enyhe redukció szükséges, mint pl. egy 3-oxo-/J4, 6 -rendszer jelenléténél. Az ózonid szétbontására alkalmas oxidálószer lehet pl. hidrogénperoxid vagy káliumpermanganát alkalikus oldata. Ha a szteroidváz A gyűrűjében kettőskötés van, amely a 3-helyzetű kettőskötésű oxigénatommal vagy egy másik kettőskötéssel nincs konjugációban, ajánlatos ezt a kettőskötést az említett oxidálőszerek behatása ellen védeni. Erre egy Á1 kettőskötés esetén éűlalában nincs szükség. Ez a védelem és a szeroidváz eredeti rendszerének ezt követő regenerálása az I. fejezetben leírt módon történhet. Az E képletű vegyületek előállításához kiindulási anyagokként általában a D képletű vegyületek felelnek meg, amelyeket e leírás előző részében tárgyaltunk. Különösen alkalmasak azok a vegyületek, amelyek Qv egy hidrogénatom és QIV olyan szekunder amingyök, amelynek nitrogénatomja ahhoz a szénatomhoz van kapcsolva, amelyhez Qv is kapcsolódik, vagy egy O-acilgyök. Ez a szekundér amingyök előnyösen a piperidinocsoport, de nagyon előnyösnek bizonyultak 1—3 szénatomú alifás szekunder aminők gyökei is. Ez utóbbi vegyületek közül megemlíthetők: distil-,
