150855. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szteroidok előállítására

150.855 13 neknak szekunder alkoholokká való átalakítására. Ilyen redukálószer pl. egy két különböző fémato­mot tartalmazó komplex fémhidrid, pl. litium­alumíniumhidrid, nátriumbórhidrid, továbbá alu­míniumalkil-vegyületek, pl. dietilalumíniumhidrid, diizobutilalumíniumhidrid vagy trietilalumínium. A redukciót katalitikus hidrogénezéssel is végre­hajthatjuk, pl. hidrogéngázzal és palládiummal, platinával vagy Raney—nikkellel mint katalizá­torral. A redukálást továbbá a Meerwein—Pon­dorf-féle eljárással, alumíniumizopropiláttal is végre lehet hajtani. Egy másik alkalmas redukáló eljárás abból áü, hogy alkálifémet és egy rövid szénláncú alifás mono- vagy diaikoholt haszná­lunk, pl. nátriumot és etanolt, izopropanolt, izo­butanolt vagy glikolt. Lehet végül redukálószer­ként egy alkálifémet, pl. lítiumot, és folyékony ammóniát használni. Mivel ezek a redukáló fo­lyamatok magukban véve a szakirodalomból rész­letesen ismeretesek, azokat itt pontosabban ma­gyarázni nem kell. Ha a K képletű kiindulási anyag A gyűrűjében a redukció előtt a 3-helyzetben egy oxigénatom van, olykor elkerülhetetlen, hogy a redukció fo­lyamán a 17-helyzetben levő oxigénatom reduká­lásával egyidejűleg a 3-helyzetben levő oxigén­atom is ne redukálódjék. Ilyen esetekben, ha a végtermékben a 3-helyzetben levő oxigénatom­nak jelen kell lenni, a redukció után még egy szelektív oxidációt is végre kell hajtani egy 3-bid­roxil-csoportnak 3-helyzetű oxigénatommá való átalakítására. Ha kettőskötés van jelen, amely a 3-hidroxil-csoportra vonatkoztatva allil-helyzetet foglal el, ezt az oxidációt mangándioxiddal, víz­mentes közegben szobahőmérsékleten foganatosít­hatjuk. Az oxidáló vegyület számára oldószer lehet pl. egy alifás vagy aromás szénhidrogén vagy egy halogénezett alifás vagy aromás szén­hidrogén. Ha a 17-hidroxil- vagy a 3-hidroxil-csoportot vagy mindkettőt kívánjuk észterezni, e célból az illető szteroidot savhalogeniddal reagáltatjuk, pl. egy alifás 1—8 szénatomú karbonsav vagy egy aromás karbonsav savkloridjával piridin jelenlé­tében, hogy a felszabadult sósavat lekössük. Al­kalmas savklorid pl. ecetsavklorid vagy benzoil­klorid, de még előnyösebb egy 5—8, előnyösen 6 szénatomú alifás savklorid, mert az ily módon kapott 17-helyzetű észtereknek, más vegyületek­hez hasonlóan, kedvezőbb a farmakológiai hatása, és különösen hosszabb ideig tart, mint a kevesebb szénatomot tartalmazó észterek hatása. Egyes esetekben a reakció savanhidriddel is végrehajtható savklorid helyett. Alkalmas sav­anhidridek, elsősorban a kétbázisú dikarbonsavak anhidridjei, pl. a borostyánkősavanhidrid. Lehet továbbá az említett, 1—8 szénatomú alifás kar­bonsavak anhidridjeit is használni. Ezt az észterezést a 6., 7., 9. és 10. példában ismertetjük. 2. csoport. A második alcsoport vegyületeit úgy állítjuk elő, hogy K általános képletű vegyüle­teket telített vagy telítetlen fém-alifás vegyüle­tekkel reagáltatunk. .Ez a.reakció különösen fontos olyan vegyületek előállítására, amelyekben az R9 egy telített vagy telítetlen alifás gyököt jelent 1—6, előnyösen 1, 2 vagy 3 szénatommal. E reakció lefolytatására elvben két eljárást hasz­nálhatunk. Az egyik eljárásban egy K képletű vegyületet egy 1—6 szénatomú alifás Grignard­vegyülettel reagáltatunk, amelyben a Mg—Hlg­csoport olyan szénatomhoz kapcsolódik, amelynél nincs kettőskötés. A második eljárás szerint egy K képletű ve­gyületet egy hármaskötésű, telítetlen fém-alifás vegyülettel reagáltatunk, amelyben a fématom a két hármaskötéssel összekapcsolt szénatom egyi­kéhez van kötve. Megjegyezzük, hogy a második eljárás oly vegyületek előállítására is használ­ható, amelyek egyébként csak az első eljárással hozhatók létre, mert a kapott telítetlen vegyüle­teket hidrolizálni lehet. A Grignard-reakció alkalmazásánál a szokásos technikát lehet alkalmazni, vagyis eljárhatunk pl. úgy, hogy egy K képletű vegyületet éteres oldat­ban metilmagnéziumbromiddal, etilmagnézium­bromiddal, propilmagnéziumbromiddal, butilmag­néziumbromiddal vagy izobutilmagnéziumbromid­dal reagáltatunk. Ha szükségesnek látszik, lehet a megfelelő klór- vagy jódvegyületeket is hasz­nálni. A Grignard-eljárás nagyon alkalmas a talál­mány szerint olyan lumiszteroidok előállítására, amelyek a 17-helyzetben egy /?-hidroxil-csoportot és egy a-alkil-, alkenil-, vagy alkinilcsoportot tar­talmaznak, pl. metil-, -^C=CH, —CH=CH2 , —CH2--CH3, —CH2 —CH^CH vagy ~-CH2 — —CH=CH2 csoportot. A második eljárás alkalmazásánál előnyösen litium-, nátrium- vagy kálium-vegyületet hasz­nálunk, pl. etinilidet vagy a megfelelő propargil­vegyületet. A reakciót úgy lehet lefolytatni, hogy egy alkálifémet folyékony ammóniában oldunk, az elegyen hármaskötésű telítetlen alifás szénhid­rogént vezetünk át, és ehhez az oldathoz, amely adott esetben hígítószerként egy alifás étert, pl. dietilétert, tetrahidrofuránt vagy petrolétert tar­talmaz, egy K képletű vegyület oldatát adjuk. A közbülső termékként létrejött fémvegyület hidro­lízise után egy L képletű vegyület keletkezik, amelyben, ha kívánjuk, teljesen vagy részlegesen hidrogénezhetjük a telítetlen R9 alkilcsoportot. E második eljárással olyan vegyületek állítha­tók elő, amelyek a 17-helyzetben a 17(/?)OH-cso­porton kívül még egy —CHEICH, —CH—CH2 , —CH2--CH3, —C EEL=C-^CH3) CH, — CH=CH 2 , vagy —CH2 —CH 2 —CH3 csoportot tartalmaznak. E két eljárásban figyelembe kell venni, hogy bizonyos körülmények között a 3-helyzetű szén-" atomnál reakciók mehetnek végbe, ha a szén­atomhoz egy kettőskötésű oxigénatom kapcsoló­dik. Ezt a kettőskötésű oxigénatomot éterré, enaminné vagy glikolacetállá való átalakítással lehet védeni. Megfelelő védőeljárásokat a 2 774 777 sz. amerikai, a 954 695 sz. német és a 235 484 sz. svájci szabadalmi leírás ismertet. Ha a 3-helyzetű oxigénatomon kívül a 4 és 5 csoportok között telítetlen kettőskötés is van, ajánlatos a 17-hely­zetű szénatomon végzett etinilezésnél az 1 016 707 sz. közzétett német tanulmányi bejelentés sze­rinti eljárást alkalmazni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom