150855. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szteroidok előállítására
14 150.855 A Grignard-eljárás alkalmazásánál a 3-helyzetben levő oxigénatom védelmére nincs szükség, ha a reakciót a Grignard-vegyület ekvimoláris menynyiségeivel foganatosítjuk. Megemlítendő még, hogy mindkét eljárás megvalósításánál a telített vagy telítetlen alifás gyök az a-helyzetet és a 17-hidroxil-csoport a ^-konfigurációt veszi fel. Az e fejezetben leírt reakciókat előnyösen azokkal a vegyületekkel létesítjük, amelyekben Rj—Rs és Rj i az I. fejezet első részében említett jelentésű. Az e fejezetben leírt reakciókat a 4., 5., 6., 7. és 11. példák világítják meg részletesen, amelyekben a XVII, XVIÍÍ, XIX "éá XXII képletek szerinti vegyületek előállításáról van szó. VII. fejezet Azoknak a vegyületeknek a találmány szerinti előállítására, amelyek a 17-helyzetben hidroxilvagy éterezett- vagy észterezett hidroxil-csoportot, továbbá egy acetil-esoportot tartalmaznak, a következőképpen járhatunk el. Előnyösen egy J általános képletű vegyületből indulunk ki, amely/' ° ben Qv/ rnetilcsoport és. Q v// —C\ -csoport. E vegyületek készítésmódját a IV. fejezetben ismertettük. Ezeket a kiindulási anyagokat oxidációnak vetjük alá M képletű vegyületek előállítása végett, azután a kapott epoxiformiátokat az N képletű vegyületekké hidrolizáljuk a J. Amer. Chem. Soc. 79, 456. oldalán (1957) leírt eljárás szerint. Eszerint az oxidációt egy peroxosavval, éspedig monoperoxoftálsavval hajtjuk végre. Más megfelelő peroxosavak a peroxoecetsav vagy a peroxobenzoésav. Az oxidációt 0 és 40 C° között végezhetjük. Szobahőmérsékleten nagyon jó eredményeket értünk el. A reakciót előnyösen közömbös oldószerben foganatosítjuk. Alkalmas oldószerek az etilacetát, benzol, kloroform, széntetraklorid, toluol, petroléter, metilacetát. A reakcióidő a hőmérséklet szerint 10 perc és 24 óra között van. Szobahőmérsékleten a reakció kb. 16 órát igényel. A kiindulási anyag minden molekulájára 2 molekula peroxosav fogy, de egy kevés peroxosav a reakció folyamán el is bomlik. Fontos tehát, hogy a kiindulási anyag minden molekulájára 2—3 molekula peroxosavat számítsunk. A peroxosav esetleges fölöslegének elbontása után a keletkezett i(ep)oxidációs terméket lúgos vagy savas közegben hidrolizáljuk. A savas közeg előnyösebb, mert megakadályozza, hogy D-homoszteroidok keletkezzenek. Ha mégis lúgos hidrolízist alkalmazunk, ezt a mellékreakciót úgy gátolhatjuk meg, hogy enyhe reakciókörülmények között dolgozunk, pl. a hidrolízist híg alkoholos-vizes nátronlúzzal szobahőmérsékleten végezzük. A 17-hidroxil-csoport észterezése a szóban forgó vegyület elkülönítése után az anhidrid fölöslegével (pl. az ekvivalens mennyiség 30-szorosával) vagy a kívánt sav savkloridjának ekvivalens «avat használhatunk. Az észterezést előnyösen mennyiségével hajtható végre. Ha szükséges, az észterezésnél katalizátort, pl. paratoluolszulfonenyhe reakciókörülmények között, pl. 10 és 30 C° között, oldószer, pl. ecetsav alkalmazásával foganatosítjuk, hogy a D-homovegyületek keletkezését meggátoljuk. A 3-enolészterek a 17-hidroxil-csoport észterezésénél keletkezhetnek, különösen, ha az észterezést a savanhidrid vagy savklorid igen jelentős feleslegével (pl. az ekvivalens mennyiségnek több mint lOÖ-szorosával) és hígítószer nélkül végezzük. A reakcióidő mindkét esetben viszonylag hosszú, kb. 10—30 óra. Az esetleg keletkező 3-enol-17-hidroxildiésztert szükség esetén hígított savak, pl. sósav vagy kénsav metanolos vagy etanolos oldata segítségével elszappanosíthatjuk, miáltal a 3-oxo-17-hidroxilmonoészter keletkezik. A szóban forgó eljárás a J képletű kiindulási anyagokra alkalmazható, atmelyekben Qv/ , Qvn és X a már leírt jelentésű. Az eljárás különösen alkalmas oly kiindulási anyagok számára, amelyekben X, Rí—R8 és EH az I. fejezet második bekezdése és a harmadik bekezdés első mondata szerinti értelmű. Megjegyzendő, hogy ha a találmány értelmében oly vegyületeket akarunk előállítani, amelyek többek között egy 3-helyzetű oxigénatomot, egy /l4 , 6 -telítetlen rendszert, egy, esetleg éterezett vagy előnyösebben észterezett, 17-hidroxil-csoportot és egy 17-acetilcsoportot tartalmaznak, oly vegyületekből is kiindulhatunk, amelyek egy 3-helyzetű oxigénatomot, egy 17-hidroxil- és egy, esetleg éterezett vagy észterezett, 17-acetil-csoportot és egy /l4 -kettőskötést tartalmaznak, de nem tartalmaznak zí6 -kettőskötést. Ezekbe a vegyületekbe ugyanis a z)6 -kettőskötést klóranillal (tetraklórbenzokinonnal) végzett dehidrálás révén könynyen be lehet vinni. Ezzel kapcsolatosan utalunk a zí4 , a -rendszert tartalmazó vegyületek előállításának tárgyalására a VIII. fejezetben. Az e fejezetben leírt eljárás részletei a 10—23. példákban találhatók, amelyek a XXXII— XXXVIII képletű vegyületek előállításáról szólnak. VIII. fejezet Azokat a találmány szerinti Y2 képletű vegyületeket, amelyekben Rí, R3 , R7, Rs, Rg, Rio, Rn a találmány meghatározásánál megadott jelentésűek, és R/> nemcsak a 4- és 6-helyzetű kettőskötést jelentheti, hanem az 1, 8, 9.(11), 15 és 16 helyzeteknek legalább egyikében levő kettőskötést is, és R5 és Re a már megadott jelentésűek, de nem lehetnek halogénatomok, célszerűen az Yi képletű vegyületekből állíthatjuk elő, amelyekben Rí, R3, R5—Rn azonos jelentésűek, mint az Y2 képletben, és R2 jelentése is azonos, azonban nem jelenthet /l6 -kettőskötést, mivel az eljárás szerint az Yj képletű vegyületeket szelektív 6-dehidrálásnak vetjük alá. Több eljárás ismeretes ennek végrehajtására. Az egyik eljárás szerint egy Yi képletű vezissal, mint pl. a piridin, kollidin, dimetilanilin, képes egy halogénatomot bevinni. E célra alkalamely egy kettőskötéshez képest allil-helyzetbe mas halogénezőszer például a N-brómszukcinimid, Ezután dehidrohalogénezünk pl. egy szerves bágyületet olyan halogénezőszerrel halogénezünk,