150855. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szteroidok előállítására
150.855 11 jegyzendő, hogy a hidrogénbromidot nem célszerű primer vagy szekunder aminnal lehasítani, ha a szteroidváz A gyűrűje a 3-helyzetben levő oxigénatomot tartalmaz. Ez esetben célszerűen tercier nitrogénbázist vagy szervetlen bázist alkalmazunk hidrogénbromid-akceptorként. • A fentebb Ji alatt leírt két eljárás egyike szerint előállított Ji csoporthoz tartozó aldehidet, amelyben Qv/ egy metilesoport és Q v// egy /O 0\ -csoport, célszerű a K képletű vegyületté MI való oxidálása előtt hidrogéncianid- vagy hidrogénszulfit-addiciós vegyületté átalakítani. A hidrcgéncianid-addiciós vegyület előnyösebb főleg azért, mert az előállítása viszonylag egyszerű. A hidrogéncianid-addiciós vegyület pl. úgy hozható létre, hogy a megfelelő aldehidet egy hígítószerben pl. a fent említett alifás- vagy aromás szénhidrogének egyikében oldjuk vagy szuszpendáljuk, majd nátrium- vagy kálciumcianidnak egy rövid szénláncú alifás alkoholban, pl. metanolban való oldatát adjuk a közeghez. Ezután a reakciókeverékhez alacsony hőmérsékleten, pl. —20 C°on, egy órán át óvatosan jégecetet csepegtetünk. Ezáltal lassan hidrogéncianid keletkezik, amely a karbonilcsoporthoz kapcsolódva a kívánt addíciós terméket létesíti. A reakciót azzal zárjuk le, hogy a reakciókeveréket hoszabb ideig, pl. 24—48 órán át, —5 C°-on állni hagyjuk. A hidrógénszulfit-addiciós vegyület előállítására az aldehidet nátriumhidrogénszulfittal reagáltatjuk, pl. vizes metanolos oldatban. Az addíciós vegyület létesítése főleg akkor kívánatos, ha R2 a szteroidvázban legalább egy kettőskötést jelez. A találmány e részében leírt eljárások céljára főleg azok a vegyületek felelnek meg, amelyekben Rj, R3, R5—R8 és Ru hidrogénatomok, R2 és R4 pedig az I. fejezet második bekezdésében és a harmadik bekezdés első mondatában közölt értelmű. A fentiekben mondottak közelebbi magyarázatára nézve hivatkozunk a 3a., 3b., 3c. és a 24. példára, amelyekben a Ji csoporthoz tartozó és a XIV, XV és XL képletnek megfelelő vegyületek előállítását ismertetjük. A J2 csoporthoz tartozó vegyületek előállítása Ezekben a vegyületekben Qv/ egy CH 3 -csoport és Qv// egy O-acilcsoport. Acil lehet pl. egy alifás, 1—6 szénatoméi vagy egy aromás karbonsav, pl. ecetsav, propionsav, vajsav valeriánsav vagy benzoésav acilgyöke; előnyös az ecetsav savgyöke mint acilcsoport. Az anyagok e csoportjának előállítása céljából E általános képletű vegyületekből indulhatunk ki. Az e képletű vegyületeknek propenilacetáttal tömény kénsav katalitikus menynyiségének jelenlétében való acetilezése révén enolacetátok keletkeznek. A reakciókeverékhez nem szükséges hígítószert, pl. oldószert adni, mert maga az izopropenilacetát használható hígítószerként. A reakciót előnyösen a reakcióelegy forráspontján, 1—15 óra alatt hajtjuk végre. A reakció folyamán az acetilcsoport lehasad az izopropenilacetátról aceton képződésével, amelyet a reakcióelegyből lassan kidesztillálunk. Az ebben a reakcióban előállt enolacetát valószínűleg a II képletnek megfelelő szerkezetű. Ez a vegyület közbülső elkülönítés nélkül átalakítható egy J2 csoportbeli vegyületté, amelyben Qy/ egy metilcsoport és Qvn egy O-acilcsoport; oly módon, hogy a reakcióelegyhez katalizátort adunk, amely képes a kettőskötést a mag felé eltolni. Ilyen katalizátornak nagyon alkalmasnak bizonyult az ecetsavnhidridben oldott paratoluolszulfonsav kis mennyisége. Ha egy E képletű vegyületben a szteroidváz A gyűrűjében könnyen enolozható csoportosulás van, pl. 3-oxo-zl1 , 3-oxo-zl 4 -, 3-oxo-zl 4 5 6 - vagy 3-oxo-& 4 , 7 -, akkor a fentiekben leírt reakció során ezek a konfigurációk részben vagy teljesen átrendeződnek, és enolacilát-csoportosulások keletkeznek. Az eredeti csoportosulásokat vissza lehet állítani, ha a reakcióterméket dioxánban oldott jódszukcinimiddal jődozzuk, és azután nátriumhidrogénszulfittal jódtalanítjuk. Ebben a reakcióban a Ci7-oldalláncon levő csoportosulást a reakció egyáltalán nem vagy csak nagyon kis mértékben érinti. A találmány e része szerinti eljárásokhoz főképpen azok a vegyületek alkalmasak, amelyekben Rí, R.3, Rn—Rs és Ru hidrogénatomok és R2 és R4 értelme megfelel az I. fejezet második bekezdésének és a harmadik bekezdés első mondatának. A J3 csoporthoz tartozó vegyületek előállítása Az e csoporthoz tartozó vegyületeket úgy lehet előállítani, hogy egy E képletű vegyületet oxálsavas dialkilészterekkel, pl. a dietüészterrel egy kondenzálószer, pl. nátriummetilát, jelenlétében kondenzálunk. Ebben a reakcióban, amelyet előnyösen oldószer, pl. rövidszénláncú alifás alkohol, főleg tercier butilalkohol, jelenlétében végzünk, olyan vegyület keletkezik, amelyről feltételezhető, hogy R a képlete. Ha a reakciókeverékhez nátriumacetát jégecetes és metanolos oldatát, majd bróm oldatát, pl. kloroformban, adjuk, egy dibróm-reakcióterméket kapunk, amely egy alkálialkanoláttal, pl. nátriummetiláttal vagy nátriumetiláttal történő elbontása után a J3 csoport kívánt vegyületét adja, amelyben Qv/ egy hidrogénatom és Qv/7 egy GOOR-csoport. Ezt a reakciót, amely a viszonylag bonyolult eljárás ellenére jó hozamú lehet, előnyös fölös oxálsavas dialkilészterrel végrehajtani. Ha az E képletű kiindulási anyag szteroidvázának A gyűrűjében egy 3-helyzetben levő oxigénatom van, akkor lehetséges, hogy a dialkiloxálsavas észter feleslege megtámadja az A gyűrű egyik szénatomját, pl. a 2- vagy 4-heIyzetben (ilyen melléktermékek azonban nem keletkeznek, ha ezekben a helyzetekben már helyettesítők vannak). Ha ezek a gátlások az E képletű 3-oxovegyületnél nem állnak fenn, a reakció az oxálsavas dialkilészter fölösleges (brómozás, majd nátriummetanoláttal való elbontás után), végül is egy 3-oxo-2- vagy -4-brómhelyettesítési terméket hoz létre. Ezt a brómatomot pl. jégecetben cinkporral foganatosított redukció révén lehet lehasítani, szükség esetén azonban meg is lehet tartani, vagy mással, pl. metilcsoporttal lehet helyettesíteni, vagy le lehet
