150813. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szálas anyagú fonalakkal burkolt huzal (bélfonal) előállítására
2 150.813 Látható tehát, hogy e — már ismert — megoldás kiküszöböli ugyan a kis menetemelkedés már vázolt hátrányait, a nagyobb menetemelkedés jobb mechanikai jellemzőit mutatja, de magán viseli még mindig az eddigi fonási eljárások elvi gyengéjét: a szálak „.bújtatásának", váltakozásának hiányát. Találmányunk tárgyát képező eljárás olyan befonási eljárás, mely az eddigi legjobb befonási eljárások előnyein túlmenően a fonadék szálainak egymás általi rögzítését a szövést megközelítő színvonalon oldja meg. A találmány szerinti eljárás tehát módot ad arra, hogy a szövött burkolat előnyeit egyesítsük a fonadék előállításának termelékenységével, oly módon, hogy fonási eljárással állítunk elő olyan köpenyt, melynek egyes fonalai egymást hasonló elv szerint rögzítik, mint a szövedékben. (Vagyis eljárásunknál az egyes szálak nemcsak egy réteg felépítésében vesznek részt, az egyes fonalakat egyenként legombolyítani nem lehet, a szálak egymást egyenként rögzítő szerepe miatt.) Ezen túlmenően, a szövött köpenyhez hasonlóan, az egyes fonalak a huzal hossztengelyére 90°-nál jóval kisebb szögben fekszenek, biztosítva ezáltal a szigetelőréteg deformációnál fellépő igénybevételének egyenletesebb voltát. Ezt azzal érjük el, hogy a fonalakat teljes fordulatonként legalább egyszer keresztezve és összesodorva vezetjük a huzalra. A gyakorlatban különös jelentősége van annak a befonási eljárásnak, amelynél páros számú fonalat alkalmazunk és azokat teljes fordulatonként legalább egyszer páronként keresztezve és egyszer páronként összesodorva vezetjük a huzalra. Amennyiben több (páros vagy páratlan számú) fonalat alkalmazunk, de azokat nem páronként, hanem más csoportosításban keresztezzük egymással és egymással nem páronként, hanem más csoportosításban összesodorva vezetjük a huzalra, elvileg azonos burkolatot kapunk. A több fonalból többféleképpen kiválasztható fonalpárok mindegyikének előbbi módon történt keresztezése és sodrása ugyanis magában foglalja a páronkénti keresztezést és sodrást is, ezért e fonalpárok mindegyike az előző bekezdésben leírtakat valósítja meg. Így tehát a több fonallal, nem. páronkénti csoportosításban végrehajtott művelet ugyanazon — a találmány tárgyát képező — alapművelet sokszoros jellegű változata. A találmány szerinti eljárás jőrészben a villamosiparnak szánva, különös tekintettel vagyunk az úri. laposhuzalok szálakkal való szigetelésére. Ez esetben a körülfonáshoz célszerűen két fonalat alkalmazunk, amelyeket egymással keresztezve és félfordulatonként egymással egyszer összesodorva vezetjük a huzalra, miközben a huzalt menesztjük. Eljárásunknak a szövéssel szemben is vannak előnyei: Termelékenysége a szövés termelékenységének többszöröse. Jóminűségű burkolat drága szövőgép nélkül állítható elő. A szokásos és máihasználatban levő fonógépek csekély átalakítását igényli. A szövési műveletet nehezen elviselő üvegszál fonására is alkalmas. Találmányunkat az alábbiakban példákkal világítjuk meg: Az 1. ábra megmutatja a találmányunk tárgyát képező eljárással készült burkolt huzal elvi felépítését, felülnézetben és metszetben. A 2. ábra 2X.6 mm keresztmetszetű laposhuzalnak találmányunk szerinti burkolását mutatja meg, olyan befonófejjel, amelynek szálvezetői két burkoló fonalat vezetnek a laposhuzal egyazon oldalához és azokat félfordulatonként egyszer keresztezve és összesodorva alakítják ki a huzal burkolatát. A 3. ábra 2X6 mm keresztmetszetű laposhuzalnak találmányunk szerinti burkolását mutatja meg, olyan fonófejjel, amelynek szálvezetői két burkoló fonalat vezetnek a laposhuzal két szembenlevő oldalához és azokat félfordulatonként egyszer keresztezve és összesodorva alakítják ki a huzal burkolatát. A 4. ábra a 3. ábrán szemléltetett burkoláshoz alkalmas befonófej felülnézetét mutatja meg. Az 5. ábra a 4. ábrán feltüntetett befonófej -nek az ugyancsak 4. ábra szerinti metszetét, illetve oldalnézetét mutatja meg, valamint a befonófej alatt elheh^ezett vezérlőberendezést és a meghajtás módját. Az alábbiakban ismertetjük az egyes ábrákat: 1. ábra: látható, hogy szemben a már ismert megoldással, ahol a burkolat két koaxiális, nagy menetemelkedésű, ellentétesen, de szimmetrikusan körülfont rétegből • áll, melyek egymás után külön-külön legombolyíthatók és egy fonal csupán egy rétegnek, vagy a belső, vagy a külső rétegnek felépítésében vesz csak részt, a találmány szerintinél (lásd a felülnézetét), a szintén nagy menetemelkedésű fonalak félfordulatonként lefogják egymást, az egyes rétegek külön-külön nem gombolyíthatők le, mindkét fonal egyaránt résztvesz a külső és belső réteg felépítésében. Amint a metszetből látható, a fonadék összrétegvastagsága mindenütt a szálvastagság kétszeresével jellemezhető, anélkül, hogy a kereszteződések a fonadék felszínének síkjából kiemelkedő élt képeznének. 2. ábra: megmutatja egy 2X6 nim keresztmetszetű laposhuzal burkolását. Berendezésként a villamosiparban általában használatos fonóberendezést alkalmazunk az ábrán vázolt speciális fonófejjel. A fonófejnek az ábrán a megértéshez és jellemzéshez feltétlenül szükséges részeit tüntettük csupán fel, elhagyva a már ismert egyéb íonófej alkatrészeket. Így az ábrán vázolt fonófej két 2 és 3 fonalvezetőből, az őket összekötő 1 egyenes darabból és ennek 1' felező merőlegeséből áll. Látható még az ábrán a burkolandó 19 huzal a menesztés irányával együtt, a két burkoló 20 és 30 szál, amint a 20 szál a 2 fonalvezetőn és 30 szál a fonalvezetőn keresztül a huzal egyazon lapos oldalához futva, annak szimmetria-tengelyében keresztezik egymást. Látható továbbá a 25 és 35 körvonal, egymástól az 1 egyenesdarab hosszának megfelelő távolságban levő, a 19 huzalra merőleges síkokban. Szaggatott vonallal jelzett ívdarabokkal érzékeltettük az egyes íonalvezetőknek a körvonalakon megtett pályáját, 21-től 24-ig számozott helyekkel jelezve a 2 fonalvezetőét és 31-től 34-ig számozott helyekkel jelezve a 3 fonalvezetőét.
