150813. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szálas anyagú fonalakkal burkolt huzal (bélfonal) előállítására

150.813 3 Az 1' felező merőleges egyúttal az 1 egyenes­darab és a végein elhelyezett 2 és 3 íonalvezető forgástengelye is, mely mindenkör a két 20 és 30 fonal keresztezési pontjára mutat és a 19 hu­zalnak rajz szerinti burkolata értelmében az 1" köré írt nyíl irányába fordulhat el. A befonófej működése a következő: A 2. ábrán nyíllal megjelölt irányban egyen­letesen halad a menesztett burkolandó 19 huzal. Erre két 20' és 30 szálból alkotott összefüggő burkolatot fonunk. A két 20 és 30 szál a szoká­sos módon felcsévélt állapotából már ismert fonal­vezetési megoldásokkal a 2 ill. 3 szakvezetőbe jut. E fonal vezetőknek a huzal körül leírt tér­beli pályája és a pályákon való mozgásuk idő­beli és térbeli koordinálása határozza meg a fo­nalaknak a huzalon elfoglalt helyét, vagyis a burkolat struktúráját. E pályákat két — azonos frekvenciájxi — kör­mozgás valósítja meg: 19 huzal — mint tengely körül egyenletesen forog a két 2 és 3 szálvezető úgy, hogy az általuk meghatározott 1 egyenes sohasem, metszi a 19 huzalt. Ez egyenletes kör­mozgásban a 2 és 3 fonalvezetők által leírt tér­beli körpályák a 25 és 35 vonallal vannak ér­zékeltetve. Előbbivel egyidejűleg körmozgást végez még a 2 és 3 fonalvezető az 1' forgástengely körül is, mely felező merőlegese az 1 egyenesszakasznak. Ez a körmozgás azonban nem egyenletes, ha­nem a 25 és 35 körpályákon megvalósított se­bességgel a 21 és 32 közötti, illetve 31 és 22 pontok közötti ívdarab megtételéhez szükséges idő alatt 180°-kal elfordítja a 20 és 30 fonalak síkját, tehát az 1 egyenesszakaszt, vagyis a 25 és 35 körpályákat tekintve: a 2 fonalvezető a 25 pályát 21 helynél elhagyja és a 35 pályára 22 helyen lép be, a 3 fonalvezető pedig a 35 pályát 31 helynél hagyja el és a 25 pályára 32 helynél lép be. . Ennek fordított folyamata következik be, mi­után a 2 és 3 fonalvezetőket összekötő 1 egyenes­darab a 25 és 35 pályákon egy félfordulatot meg­tett és 33—23 helyzetbe jutott. Ekkor az 1 egye­nesdarab újabb 18'0°-os elfordulása folytán a 2 í'onalvezető a 35 pályát 23 helynél elhagyja és a 25-re 24 helynél tér vissza, míg a 3 fonalvezető a 25 pályát 33 helynél elhagyja és a 35 pályára a 34 helynél tér vissza, és így tovább. Mint a 2. ábrából is látható, a két 2 és 3 fonal­vezetőnek a fent részletezett két egyidejű és a burkolandó laposhuzal méretei szerint megfele­lően koordinált körmozgása folytán a két bur­koló szál (20 és 30) olyan fonadékot eredményez a 19 huzal felületén, melynek fonalai a szövött burkolatot megközelítő módon rögzítik egymást és fekszenek a huzalon, mivel egymással keresz­tezve és félfordulatonként egymással egyszer összesodorva vezettük fonalait a huzalra. A szükséges forgató mechanizmusokat, továbbá azok kényszerkapcsolatát, vezérlését nem részle­tezzük, mivel azok ismert, szokásos megoldások. Négyzetkeresztmetszetű huzal esetén ugyanúgy járunk el mint előbb, azzal a különbséggel, hogy a huzal négyzetkeresztmetszetére tekintettel körül­fonás közben mind a négy oldalon keresztezzük, illetve sodorjuk egyszer a két burkolófonalat. Ezért a 2. ábrán szemléltetett műveletet csak annyiban változtatjuk meg, hogy a 2 és 3 fonal­vezetőnek 1' forgástengely körüli 180°-os elfor­dításait negyedfordulatonként hajtjuk végre. Ily módon ugyanazon elv szerint felépített bur­kolatot kapunk, mint az előbb, azzal a különb­séggel, hogy fonalkereszteződések a huzal mind a négy oldalán vannak, mivel a fonalakat egy­mással keresztezve és negyedfordulatonként egy­mással egyszer összesodorva vezettük a huzalra. Másfajta, például háromszög, sokszög, kör, stb. keresztmetszetű huzalokat ennek az elvnek alap­ján, hasonló módon burkolhatunk. 3. ábra: megmutatja a villamosiparban általá­nosan használt (például 2X6 mm keresztmetszetű) laposhuzal burkolását. Az ábrán vázolt befonó­fejnek a megértéshez és jellemzéshez feltétlenül szükséges részeit tüntettük csupán fel, elhagyva a már ismert egyéb befonófej alkatrészeket. Így az ábrán vázolt befonófej két 2 és 3 fonal­vezetőből és az őket diametrális helyzetben hor­dozó 1 fonófej tárcsából áll. Látható még az áb­rán a burkolandó 19 huzal a menesztés irányá­val együtt, a két burkoló 20 és 30 fonal, amint a 20 fonal a 2 fonalvezetőn és a 3'0 fonal a 3 fonalvezetőn keresztül a huzal két, szembenlevő lapos oldalához fut, oly módon, hogy a létrejövő burkolat fonalkereszteződései a nevezett oldalak szimmetriatengelyéré essenek. Látható továbbá a 25 és 35 körvonal, egymástól később részletezett távolságban levő, a 19 huzalra merőleges síkok­ban. Szaggatott vonallal jelzett ívdarabokkal ér­zékeltettük az egyes fonalvezetőknek a körvona­lakon megtett pályáját, 21-től 24-ig számozott helyekkel jelezve a 2 szálvezető pályáját és 31-től 34-ig számozott helyekkel jelezve a 3 fonal­vezető pályáját. Az 1 fonófej tárcsa forgástengelye egybeesik a 19 huzal tengelyével, tehát íorgássíkja merő­leges a huzalra. Az 1 bevonófej tárcsa a 19 hu­zalnak rajz szerinti burkolata értelmében a tár­csára írt nyíl irányába fordulhat el. A fonófej működése a következő: A 19 huzal körül az 1 nyíl irányában egyen­letesen forgó 1 fonófejtárcsán valamilyen szoká­sos módon elhelyezett két forgó csévéről egy-egy diametrális helyzetben levő szálvezetőbe (2 és 3) vezetjük a két burkoló 20 és 30 fonalat, ahon­nan azok a 19 huzal átellenes lapos oldalaihoz futnak. Az 1 fonófejtárcsa forgástengelyében, a nyíllal jelölt irányban, egyenletesen menesztjük a 19 huzalt. Hogy a huzalon a találmány szerinti burko­latot kapjuk, vagyis a fonalakat egymással ke­resztezve és egymással félfordulatonként egyszer összesodorva fonjuk azt körül, ahhol a két 2 és 3 fonalvezetőt a 2. ábránál már részletezett 25, illetve 35 körpályákon kell mozgatni az ugyanott részletezett szakaszokon, illetve térbeli elrende­zésben. A 3. ábra 2-vel jelzett helyét a 2'-ből (a vastag fekete fonal és szálvezetője 2. ábra szerinti helyzetéből) származtattuk a 20' fonal­szakasznak egy félfordulattal való visszaforga­tásával, vagyis a 20 fonalszakaszba forgatásával. Fenti burkolatot azzal érjük el, hogy a két 2 és 3 fonalvezetőnek, vagy az egész 1 befonófej­tárcsának. olyan alternáló mozgást adunk, amely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom