150802. lajstromszámú szabadalom • Állítószerkezet haladóhullámú erősítőhöz
Megjeleni: 1964. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0~"*fr SZABADALM Nemzetközi osztály: H 03 h ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.802 SZÄM TA—600 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 a4 64-77 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Áliítószerkezet haladóhullámú erősítőhöz Távközlési Kutató intézet, Budapest Feltalálók: Berceli Tibor oki. villamosmérnök és Cseh Jenő szerkesztő, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1981. január 4. Mikrohullámú átvivő berendezések lényeges része a haladóhullámú erősítő fokozat. Ez többek között tartalmaz egy haladóhullámú erősítő csövet és a cső elektron nyalábját fókuszáló mágnest. A helyes működés feltétele, hogy a haladóhullámú cső és a mágneses tér tengelye egybe essék. Ha ez a feltétel nem teljesül, az elektronnyaláb jelentős része nem jut el a cső kollektorára, a cső tehát nem működőképes. Ezért szükség van állítószerkezetre, melynek segítségével az egytengelyűség beállítható. Jelenleg a haladóhullámú csövek beállításához az úgynevezett háromcsavaros állítószerkezetet használják. Ez a haladóhullámú cső tengelyére merőleges síkban egymáshoz képest 120°-ra elhelyezett három csavart tartalmaz. A csavarok a fókuszáló mágnes oldalára szerelt gyűrűk menetes furataiban vannak. A csavarok mozgatásával a haladóhullámú cső helyzete a mágnesben állítható. A szerkezet ilyen egyszerű kivitelben azonban csak akkor alkalmazható, ha a haladóhullámú cső fémes védőborítással rendelkezik. A fémes védőborítás viszont csak helix csatolású haladóhullámú csövek esetében alkalmazható. Mikrohullámú átvivő berendezésekben elsősorban csőtápvonalas csatolású haladóhullámú csöveket alkalmaznak, melyeket fémborítással ellátni nem lehet. Ilyen esetben a háromcsavaros állítószerkezetet ki kell egészíteni olyan elemekkel, melyek lehetővé teszik a cső törésmentes állítását. Ezáltal a háromcsavaros áliítószerkezet jelentős mértékben veszít egyszerűségéből. A háromcsavaros állítószerkezetnek sok hátránya van. A cső mozgásának iránya nincs pontosan meghatározva. Ezért nem biztosítható a haladóhullámú cső adott helyzetbe való visszaállítása. Ugyancsak a cső mozgatási irányának határozatlansága miatt hosszadalmas a beállítás. Ennek különösen nagy jelentősége van akkor, amikor a haladóhullámú csövet zaj minimumra kell beállítani. Fontos követelmény továbbá, hogy az áliítószerkezet az erősítő egység előlapjáról legyen kezelhető. Ez a háromcsavaros áliítószerkezet alkalmazása esetén csak nagyon bonyolult áttételezéssel oldható meg. A találmány szerinti áliítószerkezet mindezeket a hátrányokat kiküszöböli. A mozgások iránya jól meghatározott. Ezért a cső beállítása gyors és adott helyzetbe könnyen visszaállítható. Az áliítószerkezet az előlapról kezelhető. A szerkezet további előnye, hogy kotyogásmentes és a kopás hatása csekély. Mindez előnyök mellett a szerkezet könnyen gyártható, kevés és egyszerű alkatrészekből áll és vastagsági méretei is csekélyek. Az áliítószerkezet lényeges elemei a következők. A mozgó rész kör alakú vékony tárcsa, melyre szerelhető a haladóhullámú csövet befogó szerkezet. Az álló rész félkör alakú vékony horonnyal rendelkezik, ebbe fekszik bele a mozgó körtárcsa. A körtárcsát a félkör középvonalának irányában rugó húzza a horony belseje felé. A tárcsa állítását .két tolócsap végzi, melyeket viszont két csavar mozgat. A csavarok az előlapról kezelhetők. A lehetséges gyakorlati megoldások egyik kiviteli alakja az 1. ábrán látható. Az 1. ábra az áliítószerkezet oldalnézetét mutatja a haladóhullámú cső tengelyének irányából. Az áliítószerkezet három fő részből áll: az —1— mozgó részből, a —2—. álló részből és az álló részben elhelyezett mozgató szervekből. Az —-\—
