150802. lajstromszámú szabadalom • Állítószerkezet haladóhullámú erősítőhöz

2 150.802 mozgó rész kor alakú fémtárcsa, melynek vastagsága csekély, néhány milliméter. A mozgó részre szerelhető a haladóhullámú csövet befogó szerkezet a —3— furatok segítségével. A —2— álló rész a mozgó rész és a mozgató szervek megfogására szolgál. Az álló rész fontos része a —4— félkör alakú horony. Ebben a horonyban foglal helyet az —1— mozgó tárcsa. A horony szélessége csak néhány század milliméterrel több, mint a mozgó tárcsa vastagsága. Így az —1— tárcsa az ábra síkjára merőlegesen elmozdulni gyakorlatilag nem tud. Mozgás csak az ábra síkjában lehetséges. Az —1— tárcsa megfogására szolgál az —5— rugó. Ez a rugó a mozgó tárcsát a horony —6— középvonalának irányában húzza a horony belseje felé. A tárcsa mozgatását a —7— és —8— tolócsapok, illetőleg a —9— és —10— állítócsavarok végzik. A tolócsapok a horony —fi— középvonalára szimmetrikusan helyezkednek el, középvonalaik egymással 90°-os szöget zárnak be. A. tolócsapok az álló részben kialakított furatokban vannak elhelyezve futó illeszkedéssel. A tolócsapoknak a mozgó tárcsával érintkező vége félgömb kiképzésű. A tolócsapok másik végén a —11—, illetőleg —12— fejrész van kialakítva. A fejrész kúpos, a kúp egymással szemben levő alkotó egyenesei egymással 90°-os szöget zárnak be. A —9— és —10— állítócsavarok az álló rész menetes furataiba vannak becsavarva. Az állítócsavarok tengelye párhuzamos az álló rész —6— középvonalával. Az állítócsavarok végei a tolócsapok kúpos fejeire támaszkodnak. Az állítócsavar becsavarásakor a csavar vége a tolócsap fejét nyomva a tolócsapot elmozdítja. A tolócsap megmozdulásával elmozdul az —1— tárcsa. A tárcsát egyidejűleg az —5— rugó ellenkező irányban húzza. Ez biztosítja a kotyogásmentes működést. Az állítócsavar kicsavarásakor a csavarvége a tolócsap kúpos fejétől távolodó irányban mozdul el. Az —5— rugó húzóerejének hatására azonban a tolócsap követi az állítócsavar mozgását és így az —1— tárcsa is elmozdul. A —9— és —10— állítócsavarok az előlapra kinyúló —36— és -—,37— recézett fejrészükkel forgathatók és a —13— és —14— rögzítő anyákkal rögzíthetők, A —35— anyák pedig az állítócsavarok ütköztetésére szolgálnak kicsavarás ssetén. Az 1. ábra az állítószerkezetet olyan helyzetben ábrázolja, amikor a mozgó tárcsa középállásban van. Ekkor a kör alakú tárcsa középpontja és az álló rész félkör alakú hornyának középpontja egy pontba esik. Tehát a tárcsa kör alakú palástfelülete és a horony félkör alakú fenékfelülete közötti távolság állandó. A tolócsapok középvonalainak helyzete olyan, hogy e középvonalak a horony félkörének középpontjában metszik egymást. A tárcsának a középhelyzettől mért mozgási hosszát egyik irányban a horony és a tárcsa közötti —15— távolság határozza meg, a másik irányban pedig a tolócsapok fejrésze és az állórész közötti —16— távolság. A —15— és a —16— távolság közelítőleg egyenlő. Az ismertetett állítószerkezet a haladóhullámú cső fókuszáló mágnesének két végére a —17— furatok segítségével szerelhető fel. A haladóhullámú csövet befogó szerkezei: az állítószerkezet mozgó részére van szerelve. A cső befogó szerkezete a katód oldalon és a kollektor oldalon eltérő kivitelű. A következőkben ismertetjük a katód oldali, majd a kollektor oldali befogás megoldását. A 2. ábra az állítószerkezet és a katód oldali befogó szerkezet oldalnézetét mutatja. A befogó szerkezet a haladóhullámú cső tengelyére merőleges „A" síkkal el van metszve. Az „A" sík helyzete a 3. ábrán látható. A 3. ábra a befogó szerkezetnek a haladóhullámú cső tengelyében levő „B" sík menti keresztmetszetét adja meg. A „B" sík helyzete a 2. ábíán látható. Az ábrákon látható befogó szerkezet elsősorban csőtápvonalas csatolású haladóhullámú csövekhez alkalmas. A befogó szerkezet lehetővé teszi a haladóhullámú cső törésmentes állítását. A haladóhullámú cső állításakor mindkét végét mozgatjuk egy-egy állítószerkezettel, mozgatás közben tehát a cső tengelye és az állítószerkezet tengelye által bezárt szög változik. A haladóhullámú cső mindkét végét ezért úgy kell befogni, hogy az állítószerkezet mozgó körtárcsájának középpontja körül a cső elfordulhasson, mert egyébként a haladóhullámú cső mozgatáskor eltörik. A cső elfordulását a katód oldalon kardáncsukló-szerű megoldás teszi lehetővé. A kardáncsukló egyik tengelye a mozgó kör tárcsa —18-— szimmetria vonalában, a másik tengelye a mozgó körtárcsa —19—• szimmetria vonalában van. A megoldás részletei a 2. ábrán láthatók. A befogó szerkezet további részletei a 3. ábrán szerepelnek. A befogó szerkezetbe olyan haladóhullámú cső helyezhető, amelynek végén hengeres fémsapka van és a fémsapkán meghatározott helyen körbefutó váll van kialakítva. A haladóhullámú cső fémsapkájának hengeres külső felülete szorosan illeszkedik a befogó szerkezet —20— hengeres felületéhez. A fémsapkán körbefutó váll pedig a befogó szerkezet —21— felületére fekszik fel. A haladóhullámú csőnek a befogó szerkezetben való rögzítésére szolgál a —22— csavar. Az ábrán láthatók a kardáncsuklónak a —18— tengelyben levő részletei. A befogó szerkezet az állító szerkezet —1— mozgó tárcsájára három a —3— furatokon átdugott —38— csavarral van felerősítve. A három csavarból a 3. ábrán csak egy van a keresztmetszet síkjában. Az állítószerkezet —1— mozgó tárcsájára van még felszerelve a haladóhullámú cső elektronágyúját árnyékoló —2:3— lágyvas bura. Ennek előnye, hogy a haladóhullámú csőbea nincs lágyvas anyag és így a fókuszáló mágnes nem rántja magához a haladóhullámú csövet. A kollektor oldali csőbefogó szerkezet a katód oldali befogó szerkezettől lényegesen eltér. A 4. ábrán mutatjuk be az állító szerkezetnek és a kollektor oldali befogó szerkezetnek a haladóhullámú cső tengelyére merőleges irányú nézetét. A kitört rész a haladóhullámú cső tengelyében levő, az ábra síkjával párhuzamos síkkal van elmetszve. Az állító szerkezet —1— mozgó tárcsájára a —24— közdarab segítségével a —25— tartó lemez van felerősítve. A —25— tartó lemez egyenlőszárú háromszög alakú, a háromszög csúcspontjai közelében három —26— tartó csap van. A