150744. lajstromszámú szabadalom • Terápiai fúrógép felső végtag sérültek kezelésére

Megjelent: 1964. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.744 SZÄM Nemzetközi osztály: A 61 h TA-676 ALAPSZÁM Magyar osztály: 30 f 1-4 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Terápiai fúrógép felső végtag sérültek kezeléséhez VIII. ker Tanács VB Szakorvosi Rendelőintézete, Budapest Feltalálók: Dr. Egyed Béla osztályvezető főorvos, Budapest. Jakus József műhelyvezető, Budapest és Frantz József műhely vezetőhelyettes, Budapest A bejelentés napja: 1961. október 18. A találmány felső végtag sérültek kezeléséhez való terápiai fúrógép. Mint ismeretes, a mozgásszervek megbetegedése vagy sérülése után visszamaradó funkciók minősége az anatómiai helyzettől, a szövetek állapotától és a mozgás koordinációjának lehetőségétől függ. Mozgási koordináción a mozgást végző izmoknak a feladat kivitelezéséhez szükséges összeműködését értjük. A koordináció maga „tanulás" eredménye, amely feltételes reflexekből kiinduló úgynevezett dinamikus sztereotípiához vezet. Amíg valaki nem. tudja koordinálni izomzatát egy bizonyos feladat elvégzésére, vagyis amíg nem tudja létrehozni a koordinációt és ennek segítségével a feltételes reflexekkel elindított dinamikus sztereotípiát, addig az illető minden mozdulata egyedi, darabos, széteső, inkoherens, tehát termelésre alkalmatlan lesz és mint ilyen, nagymértékben igénybe veszi nemcsak a tudatot, hanem az izomenergiát is. A. járás, a termelő munka, a sport, sőt, még a test egyensúlyi helyzetének megtartása is koordináció, amely tehát lényegében reflexekkel elindított és fenntartott részben tudatos dinamikus sztereotípia. Amint sérülése esetén legfontosabb cél az anatómiai helyzet visszaállítása, úgy koordinációs zavarok esetén is elsőrendű fontossággal bír a rekoordináció, vagyis az izommunka összehangolásának eredeti alakban való visszaállítása. A mozgás koordinációs zavarainak gyógyításában elsőrendű szerepe van a feltételes reflexek visszanevelésének, illetőleg szükség esetén új különleges .munkareflexek kialakításának. Az előbbi esetben (rekoordínácó) az elindító feltételes reflexeket normális munkamozdulat köré csoportosult ingerek alakítják ki. Van azonban olyan eset, amikor egy vagy több funkció véglegesen kiesik és gondoskodni kell arról, hogy a beszűkült funkció elegendő legyen dinamikus sztereotípiát bevezető feltételes reflexek kialakításai';! (parakoordináció), illetőleg a dinamikus sztereotípia véghezvihető legyen a funkciók végleges kiesésének ellenére is (pszeudokoordináció). Fentiek alapján nyilvánvaló, hogy megfelelő testmozdulatok végzése a koordinációs zavarok kezelésében lényeges szerepet játszik. Mind ez ideig azonban a testmozgást a sérült teljesítőképességének megfelelően állapították meg, ami sem terápiai, sem pszichológiai szempontból nem tekinthető kielégítőnek. A sérültek ugyanis önkéntelenül igyekeznek kitérni a fájdalom, a rögzítő kötés, stb. okozta kényelmetlenségek elől, amikor is a sérülés és következményei számára külön reflexek alakulnak ki. Ezeknek egy része hasznos lehel, ha a végtag végleges funkciókiesést szenvedeti. Általánosságban azonban a sérülés számára kialakult reflexek haszna csak átmeneti és állandósulásuk lényegében zavarná a mozgás normális koordinációját. A felső végtag legfontosabb funkciója maga a munka, vagyis a termelő eszközök kezelése. Ezenkívül azonban fontos funkció még az érzékelés. nevezetesen a tapintás, sztereognózis, valamint az izomérzet, vagyis az anyag ellenállásának érzete. Kiesett funkciók esetén az új alkalmazkodás kialakításánál a munkát és az érzékelést mint funkciókat egyaránt igénybe veszik. Ez az igénybevétel azonban mind ez ideig tervszerűtlenül történt és főleg a beteg ösztönösságére volt bízva. Ennek következtében a gyógyíolyamat lassú volt