150744. lajstromszámú szabadalom • Terápiai fúrógép felső végtag sérültek kezelésére

2 150.744 és az alkalmazkodás nem érte el az egyébként lehetséges optimumot. A találmány célja e hiányosságok kiküszöbölése és alapja az a felismerés, hogy a beszűkült funkciók pótlása végett az újonnan képzendő feltételes reflexeket, az alkalmazkodás sztereotípiájába tervszerűen be kell építeni, amire a fúrógépek kedvezően igénybe vehetők, ha a fúrógép fúróorsót előtoló tengelye és ezt elfordító menesztő karja közé a találmány értelmében hajtóművet iktatunk, E hajtómű segítségével ugyanis a fúróorsó előtolása, illetőleg visszanienesztése igen különféle kezelő mozdulatokat igényelhet, ami lehetővé teszi a felső végtag koordinációs zavarainak kiküszöbölésénél a váll, a könyök, a kéztő és az ujjak kezeléséhez szükséges különféle mozgások kikényszerítését. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti fúrógép néhány példakénti kiviteli alakjának a találmány megértéséhez szükséges részleteit tüntettük fel. A rajzon: Az 1. ábra önmagában ismert fúrógép oldalnézete. A 2. ábra a találmány szerinti túrógép oly példakénti kiviteli alakjának részlete felülnézetben, amely a vállizület ab- és addukciós mozgásainak kialakítására alkalmas. A 3. ábra a 2. ábra III—TIT vonala mentén vett metszet, A 4. ábra a váll elevációs, illetőleg retropozíciós mozgását biztosító példakénti kiviteli alak felülnézete. Az 5. ábra a 4. ábra szerinti példakénti kiviteli alak kiegészített részletét tünteti fel oldalnézetben. A 6. ábra az 5. ábrának megfelelő elölnézet. A 7. ábra oly hajtómű példakénti kiviteli alakjának felülnézete, amelyet, a kölyök utókezeléséhez használhatunk, A 8. ábra az ujjak, illetőleg a kéztő különféle mozgásait kikényszerítő példakénti kiviteli alak felülnézete. Végül: A 9. ábra a 8. ábrát kiegészítő oldalnézet. A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. Amint az 1. ábrán látható, a találmány szerinti terápiai fúrógép főfunkcióját tekintve nem különbözik a közönséges függőleges orsójű fúrógépektől. Van 10 talapzata, lehorgonyzott 11 gépállványa, ebben hosszirányban eltolhatóan ágyazott 12 fúróorsója, valamint a fúróorsót előtoló 13 tengelye. A 12 fúróorsőt az előtoló 13 tengelyen rögzített menesztőkarral 14 fogaskerék útján tolják elő. A találmány értelmében mármost az előtoló 13 tengely és az előtoló tengelyt elfordító nienesztőkar közé hajtómű van iktat/a, amely a sérültnél kiváltandó mozdulatoktól függően különféleképpen van kialakítva. A vállizület ab- és addukciós mozgásait kikényszerítő példakénti kiviteli alak látható a 2. és 3. ábrán. A 13 előtoló tengelyen 15 kúpkerék van rögzítve, amely 16 kúpkerékkel kapcsolódik. Ez a 11 gépállványban ágyazott 17 tengelyen van rögzítve, amely a 16 kúpkerékkel ellentétes végén 18 homlokkereket hordoz. A 18 homlokkerék ettől kétoldalt elrendezett egy-egy 19, illetőleg 20 homlokkerékkel kapcsolódik. A 19 homlokkerék 21 tengelye ugyancsak a 11 gépállványon van ágyazva. Az ágyazással ellentétes végén 22 kilíncsszerkezet közbeiktatásával menesztő 23 kar van elrendezve, amely szárnyas 24 anyával rögzíthető. A 20 homlokkerék 25 tengelye a 11 gépállványon hosszirányban eltolhatóan van ágyazva, amint ezt kettős 26 nyíllal érzékeltettük. A 20 homlokkerék a 18 homlokkerékkel átellenes oldalán 27 homlokkerékkel kapcsolódik, amely a 19 homlokkerékhez hasonlóan van elrendezve. 28 tengelye tehát ugyancsak a 11 gépállványon van ágyazva és 29 kilíncsszerkezet közbeiktatásával menesztő 30 karhoz csatlakozik, amely tengelyén szintén szárnyas 31 anyával van rögzítve. A különbség mindössze annyi, hogy a 22, 29 kilincsszerkezetek ellentétes forgásértelemben reteszelnek, amit a kilincsszerkezetekbe rajzolt és egymással szembemutató nyilakkal érzékeltettünk. A menesztő 23, 30 karok működtetésekor a sérült vállait emeléssel szemben támasztó 32, 33 szervek rögzítik. A hajtómű e példakénti kiviteli alakjánál tehát az előtoló 13 tengely a 15, 16 kúpkerékpár útján a párosan elrendezett menesztő 23, 30 karral egy-egy 22, 29 kilincsszerkezeten át működtetett hajtóműhöz csatlakozik, amelybe a menesztő 23, 30 karok között ki- és bekapcsolható irányváltó elemként a 20 fogaskerék van iktatva. A találmány szerinti fúrógép ábrázolt példakénti kivitel alakjának alkalmazási módja a következő : A sérült feláll a géppel szemben és vállait a támasztó 32, 33 szervekbe illeszti, amelyek a vállak emelését megakadályozzák. Ezután megfogja a menesztő 23, 30 karokat és egymással ellentétes forgásértelemben mindaddig elfordítja, amíg a hajtómű a fúrót a kívánt mértékben el nem tolja. Amikor mindkét 22, 29 kilíncsszerkezet és az irányváltó 20 homlokkerék egyaránt be van iktatva, a sérült a fúrót bármelyik irányban menesztheti, ha mindkét karját egyaránt igénybe veszi. Ellenkező esetben, vagyis ha például csak egészséges karjával kísérelné meg a fúró előtolását, a két 22, 29 kilincsszerkezet ellentétes forgásértelme folytán az előtolt állapot visszamenesztéssel szemben reteszelődik és ezzel a féloldalas igénybevételre (a kezelés akaratlan kijátszására) a figyelmet felhívja. Ha az irányváltó 20 kerék ki van iktatva, akkor a sérült féloldalasan bal karjával dolgozhatik. Ha az irányváltó 20 homlokkerék be van ugyan iktatva, de a baloldali 22 kilincsszerkezot ki van iktatva, akkor a jobb kar dolgozhatik féloldalasan. Nyilvánvaló, hogy a szárnyas 24, 31 anyák révén a menesztő 23, 30 karok különféle szöghelyzetbe állíthatók és így adaptálhatók a vállrnozgás terápiai szempontjaihoz, amennyiben re-és parakoordinációs gyógymód esetén egyaránt 0° és 180° közötti ab- és addukciós vállmozgást kényszeríthetnek ki.