150632. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy új antibiotikum előállítására

150.632 7 alakjában, vagy pedig komplex elegyek alakjában (amint ezek a biológiai eredetű termékékben előfordulnak) alkalmazhatjuk. Asszimilálható szénf árrésként szénhidrátokat, mint glükóz, szaccharóz, laktóz, dextrin, keményítő vagy melasz, továbbá egyéb hasonló vegyületeket, mint cukoralkoholokat, pl. mannit, glicerin stb., vagy bizonyos szerves savakat, mint tejsav, citromsav, borkősav stb. alkalmazhatunk. Felhasználhatók egyes ilyen anyagok helyett vagy mellett bizonyos állati vagy növényi olajok, mint lardolaj vagy szójaolaj is. Asszimilálható nitrogénforrásként igen sokféle anyag használható fel. Használhatók egyszerű kémiai vegyületek, mint nitrátok, szervetlén és szerves ammóniumsók, karbamid vagy aminosavak; alkalmazhatók azonban a nitrogént fehérjekötésben tartalmazó, bonyolult összetételű szerves anyagok is, mint pl. kazein, laktalb urnán, siker és hidrolizátutmai, szójaliszt, arachis-liszt, halliszt, húskivonat, élesztőkivonat, kukoricaliekvár vagy szeszcefre-sűrítmény. Az ásványi adalékok sorában olyan anyagokat is használhatunk, amelyek tompító vagy semlegesítő hatást gyakorolnak a közegben, mint pl. az alkálifém- vagy alkáliföldfém-foszfátok, valamint a kalcium- és magnéziumkarbonát. Más ásványi adalékok biztosítják a Streptomyces 40 037 fejlődéséhez 'és antibiotikum-termeléséhez szükséges ion-egyensúlyt; ilyenek az alkálifém- és alkáliföldfém-Mioridok és -szulfátok. Alkalmazásra kerülhetnek olyan ásványi adalékok is, amelyek különlegesen a Streptomyces 40 037 anyagcsere-reakcióiinak aktivátoraiként szerepelnek; ilyenek a cink-, kobalt-, vas-, réz^ és mangámsók. A közeg pH-értéke a fermentáció kezdetén 6,0 és 7,5 között legyen. A fermentáció legkedvezőbb hőmérséklete 26—27 C°, általában kielégítő antibiotikum-termelést tapasztalhatunk azonban 23 C° és 35 C° közötti hőmérsékleteken. A fermentációs közeg szellőztetése viszonylag széles határok között változtatható. Azt tapasztaltuk, hogy különösen előnyös a fermenációs lé 1 literjére számítva 0,5—2 liter levegőt bevezetni percenként. A legnagyobb antibiotikum-hozamot 3—5 napi fermentálás után érjük el, ez az idő azonban lényeges mértékben függ a felhasznált tápközegtől. A Streptomyces 40 037 antibiotikum termelése céljából történő fermentációja során a fermentáció lefolytatásának körülményeit, a fentebb vázolt keretben, széles határok között lehet változtatni és az adott helyzetnek megfelelően alkalmazni. A 9671 R. P. antibiotikumnak a fermentációs léből történő elkülönítése különféle módszerekkel hajtható végre. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy a fermentációs levet 6 és 9 közötti pH-értékesn szűrjük, ebben az esetben azonban a hatóanyag jelentős része a kiszűrt szilárd anyagba kerül és így ez utóbbit is extraháló kezelésnek kell alávetni a hatóanyag kinyerése céljából. Ezért előnyösebb oly módon eljárni, hogy a szűrést 1 és 6 közötti pH-értéken végezzük; ilyen körülmények között az egész hatóanyag a kiszűrt szilárd részbe kerül, ahonnan oldószeres kivonással kinyerhető; oldószerként erre a célra alifás alkoholok, mint metanol, etanol, propanolok vagy butanolok, továbbá ketonok, mint aceton vagy metilizobutilketon, valamint észterek, ipl. etilacetát használhatók. Eljárhatunk továbbá oly módon is, hogy magát a fermentációs levet extraháljuk valamely vízzel nem keveredő oldószerrel, mint 4 vagy 5 szénatomot tartalmazó alifás alkohollal, vagy pedig vízzel nem keveredő ketonnal vagy észterrel. Ebben az esetben a hatóanyag a szerves oldószeres fázisba megy át, amelyet szűrés vagy centrifugálás útján választunk el a vizes fázistól. A nyers terméknek a fentebb említett szerves oldószeres oldatokból való elkülönítése érdekében a szerves oldószeres oldatot kis térfogatra bepároljuk. A bepárolt oldat lehűtése vagy valamely, a 9671 R. P. antibiotikumot rosszul oldó oldószernek, pl. petroléternek vagy ciklohexánnak a hozzáadása útján a nyers antibiotikum lecsapható. Olyen esetekben, amikor az antibiotikum a fermentációs lé szüredékében van jelen oldott állapotban, ezt a szüredéket extraháljuk valamely vízzel nem elegyedő oldószerrel, pl. 4 vagy 5 szénatomot tartalmazó alifás alkohollal, valamely ketonnal, pl. metilizobutilketonnal, vagy pedig valamely észterrel, mint etilacetáttal vagy amilacetáttal, vagy esetleg klórozott oldószerrel, mint kloroformmal vagy diklóretánnal. A továbbiakban azután a fentebb leírt módon járunk el: az oldatot betöményítjük és a hatóanyagot lecsapjuk. A 9671 R. P. antibiotikumot ezután kristályosíthatjuk oly módon, hogy a fentebb leírtak során kapott csapadékot gyenge melegítés közben ecetsavban oldjuk, majd az oldatot lehűtjük. Ha a kapott nyers termék túlságosan szennyezett ahhoz, hogy közvetlenül kristályosítani lehessen, vagy ha igen tisztaállapotbain kívánjuk a terméket kinyerni, akkor előnyös., ha a kinyert nyers antibiotikumot kétszeres tisztításnak vetjük alá. Az első tisztítás abból áll, hogy a nyers antibiotikumot valamely olyan szerves oldószerrel mossuk, amely magát az antibiotikumot rosszul vagy egyáltalán nem oldja, e célra pl. metanol, etanol, benzol vagy petroléter alkalmazható; azután leszűrjük és szárítjuk a terméket. A tisztítás második lépése során a fenti mosás által már részlegesen tisztított terméket kromatográfiai tisztításnak vetjük alá. Ez alumíniumoxid-oszlopon végezhető, amelyen a hatóanyagot megfelelő oldószerben oldott állapotban vezetjük át. Oldószerként pl. valamely klórozott oldószer, mint kloroform vagy diklóretán, vagy e klórozott oldószereknek az antibiotikumot csak kevéssé oldó oldószerekkel, mint pl. metanollal vagy etanollal képezett elegyei alkalmazhatók. A terméknek az oszlopról való elmálása ugyanilyen oldószerekkel történhet. Az eluátumot ezután bepároijuk és az antibiotikumot valamely azt rosszul oldó szerves oldószernek a hozzáadása útján, a fentebb leírt módon lecsapjuk. Az ilyen módon tisztított antibiotikumot azután gyenge melegítés közben oldjuk jégecetben vagy vizes ecetsavban. Leszűrés után vizet adunk az oldathoz és lassú keverés közben történő lehűtéssel kristályosítjuk ki a tiszta terméket.