150600. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hirudin kinyerésére
Megjelent: 1963. november 15.MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG :0( SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Nemzetközi osztály: A 61 k L 150.600 SZÁM GO—847 ALAPSZÄM Magyar osztály: 30 h 1-8 SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás hirudin kinyerésére Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Dr. Bagdy Dániel, az orvostudományok kandidátusa és Török Sándor technikus A bejelentés napja: 1962. március 8. Bár évtizedek óta ismeretes, hogy a pióca (san guisuga officinalis, sanguisuga medicinalis) a vér alvadását gátló hatóanyagot tartalmaz, csak a legutóbbi években sikerült ezt a vegyületet kémiailag tiszta állapotban előállítani s megállapítani, hogy kémiai összetételét és hatásmódját tekintve egyaránt lényegesen különbözik az addig ismert alvadásgátló szerektől. A pióca antikoaguláns hatóanyaga ugyanis polipeptid szerkezetű és támadáspontját tekintve közvetlen antithrombin, szemben •a cukorszerkezetű heparinnal, amely antithrombokináz és a kumarinszármazékokkal, amelyek a prothrombin szintézisét gátolják. Ismeretes az is, hogy a szív- és érrendszeri betegségek világszerte évről évre nagyobb számban fordulnak elő, köztük is elsősorban a vérrögösödés, a vérnek az érpályán belüli megalvadása s így a trombózis gyűjtőnéven összefoglalt, korántsem egységes kórokú betegség megelőzése és gyógyítása szinte mindennapos orvosi feladattá vált. A hirudin kinyerésére vonatkozó törekvések Dickinson (J. of Physiol. 11, 566. 1890) és Franz (Arch. exp. Pathol, u. Pharmakoi. 49, 342, 1903) kezdeti kísérleteitől félévszázadon át alig mutatnak előhaladást. Waldschmitz—Leitz és mt. (Z. physiol. Chem. 183, 39, 1929) értékes megállapításokat tettek ugyan a hirudinnak proteolitikus enzimekkel szembeni viselkedésére, a kivonására és tisztítására vonatkozó megfigyeléseik azonban — a fehérjekémia akkori fejlettségi fokának megfelelően — nem mozdították elő hatékonyan a véralvadást gátló vegyület gazdaságos kinyerését. Elsőként Markwardtnak és munkatársainak sikerült kémiailag tisizta állapotban előállítani a hirudint (Z. physiol. Chem. 308. 147. 1957) és megállapítani molekulasúlyát, izoelektromos pontját, valamint elemi összetételét; úttörő munkájuk vitathatatlan érdemei mellett azonban az általuk kidolgozott eljárás hozama különösen a nyerstermék tekintetében kedvezőtlen s így a gyógyászatban felhasználható készítmény előállítására aligha kerülhet szóba. Módszerüknek lényeges hátránya ezenkívül — elsősorban a gyógyszeripari felhasználás szempontjából — az, hogy valamennyi korábbi eljárással megegyezően nyersanyagként a pióca iznlált feji részét használja. Nyilvánvaló, hogy amennyire előnyös volna a hatóanyag nagy részét tartalmazó feji rész elkülönítése a testtől s ezáltal a kísérő szennyezőanyagok tekintélyes mennyiségének mechanikus kiiktatása, annyira nem kerülhet szóba ilyenfajta megoldás — 2—3 cm hosszúságú állatok lefejezése tízezer számra — ipari eljárásban. így bár a piócának, illetve a belőle előállított hirudintartalmú terméknek gyógyászati felhasználása évszázados, illetve több évtizedes múltra tekinthet vissza, ma sem ismeretes olyan módszer, amely a hirudin kinyerését jóhozamú ipari technológiai eljárással tenné lehetővé. Yanagisawa és mt. (Proc. Imp. Acad. Tokyo, 14. 69. 1938) kísérleti eredményeit ugyanis — feltehetőleg a nyersanyag eltérő fajtabéli különbsége miatt — más szerzőknek nem sikerült reprodukálniuk. Kutatásaink során azt találtuk, hogy a hirudinnak a piócából való kinyerése az eddig közölt eljárásoknál egyszerűbben, könnyebben kivitelezhetően, gazdaságosabban és ipari méretekben, tehát a feji rész előzetes mechanikai elkülönítése nélkül is megvalósítható, ha a hatóanyag kivonását szervetlen sókat tartalmazó, vízzel elegyedő, nagy szerves oldószer töménységű víz, szerves oldószer eleggyel erősen savanyú vegyhatású kö
