150599. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált piridin-o-dikarbonsavak diésztereinek előállítására
Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.599 SZÁM Nemzetközi osztály: C 07 d 2 GO—829 ALAPSZÁM Magyar osztály: 12 p 1—5 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás szubsztituált piridin-o-dikarbonsavak diésztereinek előállítására Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Kőszegi Sándor vegyészmérnök, Senkariuk Vladimir vegyészmérnök, A bejelentés napja: 1961. október 16. Szubsztituált hetero ciklikus dikarbonsavak, elsősorban piridin-o-dikarbonsavak diésztereinek előállítására nem használhatók fel az ismert észterezési eljárások, valószínűleg a szférikus gátlás miatt. Az irodalomban ismertetett eljárások (Am. Chem. Soc. 73. 107. 1951. és Am. Chem. Soc. 80. 6244. 1958, Rec. Trav. Chim. 78. 227. 1959.) rossz kitermeléssel (33%, illetve 8%) állítják elő a megfelelő dikarbansav diésztert. Ezek közül legjobb kitermelés a diazometános módszerrel érhető el. Ez az eljárás azonban ipari alkalmazás céljaira nem felel meg a diazometán ro.bbanásveszélyessége, magas ára és mérgező volta miatt, ezért csak laboratóriumi méretekben alkalmazható módszer maradt. A 149 751 1. sz. magyar szabadalmunkban leírt észterezési eljárással a megfelelő piridin-o-dikarbonsav-diészterek az előbbiekben leírtaknál egyszerűbben állíthatók elő, de ipari szempontból kívánatos volt az észterezési eljárás további egyszerűsítése és javítása. Kísérleteink alapján arra a nem várt eredményre jutottunk, hogy a szubsztituált piridin-o-dikarbonsav-diészterek ipari méretekben is jó kitermeléssel és könnyen előállíthatok, ha a megfelelő piridin-o-dikarbonsavat sósav jelenlétében metánokra oldatban, viszonylag alacsony nyomáson (2-—6 atm.), 95—10'5 C° között addig reagáltatjuk (8—10 óra), míg a bevitt kiindulási anyag kb. 40—60%-a diészterré, fennmaradó része pedig monoészterré alakul, majd a nyert diésztert bázis formájában elkülönítjük, a monoésztert pedig a következő feldolgozásnál egymagában, vagy további dikarbonsavval együtt beadagolva alakítjuk át diészterré. Az észterezési reakciónak a fenti irányban való lejátszódása nem volt egyértelműen előrelátható, mert amennyiben kissé magasabb hőfokon, pl. 120—130°-on, vagy hosszabb ideig reagáltatunk, akkor egy eddig ismeretlen, hasznavehetetlen anyagot is nyerünk (op. 224—226 C’), amelynek mennyisége a bevitt dikarbonsav 30— 35%-át is elérheti. Az eljárásunk szerinti szubsztituált piridin-o-dikarbonsav-diészter előállítás az irodalomban nem ismeretes, A reakcióelegy feldolgozásának legelőnyösebb formája az, ha lehűtés után a kivált monoésztert elkülönítjük, a szűrletet szárazra pároljuk, a maradékot vízben oldjuk, esetleg derítjük és a kapott oldatból közömbösítéssel nyerjük a diészter bázist. További előnyös feldolgozási mód az, ha a diészter bázist szelektív oldószerben feloldjuk és a monoésztertől szűréssel elkülönítjük. A monoészter újabb reagáltatásra használható fel. Az általunk alkalmazott módszerrel a piridin-o-dikarbonsavra számítva csaknem kvantitatív konverzióval kapható a megfelelő diészter. Eljárásunk kivitelezését az alábbi példák szemléltetik: Példák: 1. 1000 g (5,07 mol) 2-metil-3-oxi-4.5-piridin-dikarbonsavat autoklávba helyezünk, 10 1 metanolt adunk hozzá és 1,5 1 konc, sósavból 3 1 konc, kénsavval kiűzött sósavgázt vezetünk be. (Kb. 3 mól. sósav/1 mól. -dikarbonsav.) Az autoklávot lezárjuk és felfűtjük 95-—100 C° hőmérsékletre, miközben a nyomás 2—6 atm.-ra megnövekszik. Ezen a nyomáson ás hőmérsékleten 8—10 órát hagyjuk a reakcióelegyet. A fűtés levétele után a reakcióelegyet lehűtjük, miközben a dikarbonsav monometilésztere kiválik. A reakcióelegyet megszűrjük, monometilészter súlya 544 g, op. 236—238 C°, hozam 51%. A szűrletet be-
