150530. lajstromszámú szabadalom • Távmérőberendezés a vízszintesre redukált távolság mérésére
Megjelent: 1963. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ° Könyvtár SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL G) O I Q Nemzetközi osztály: 150.530 SZÁM BE—700 ALAPSZÁM Magyar osztály: 42 c 5—9 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Távmérőberendezés a vízszintesre redukált távolság mérésére Magyar Optikai Művek, Budapest Feltaláló: Besskó Dezső oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. május 12. A geodéziai munkáknál széles körben használják a kettősképes távmérőket. A gyakorlatban elterjedt kettősképes redukáló tahiméter típusok csaknem kivétel nélkül vízmentes mérőléccel használhatók. A találmány szerinti távmérőberendezés a vízszintesre redukált távolságok gyors megmérésére szolgál, függőleges léccel használható, ami egyrészt azért előnyös, mert a függőleges lécnek kisebb a helyszükséglete, forgalmas helyeken, ipari létesítmények mérésénél nem képez forgalmi akadályt, másrészt szerkezeti okokból könnyebb kivitelben készíthető el, mint a hasonló célt szolgáló vízszintes mérőléc. A találmány szerinti távmérőberendezés távcsőből és a távcső objektívje előtt elhelyezett fénysugáreltérítő szervekből áll, amelyek az objektív előtt a fénysugarakat oly módon osztják két részre, hogy a kettéosztott sugárnyaláb két sugara, mint metsző egyenesek által meghatározott sík a függőlegestől 5°-nál kevésbé tér el és a kettéosztott sugárnyaláb két sugarának szöge, az ún. parallaktikus szög, a távcső magassági szögétől függően automatikusan, vagy más módon változik, célszerűen oly módon, hogy a sugarak által a mérendő távolság végpontján felállított függőleges lécből kimetszett két pont távolságát egy előre meghatározott, a műszerre jellemző kerek szorzóállandóval megszorozva, a mérendő távolságnak a vízszintesre vett vetülete adódjon. A találmány szerinti távmérőberendezésben a fénysugáreltérítő szervek három egységre oszthatók, ennek megfelelően a távcsőmagassági szögétől függően változó parallaktikus szög három részből áll: 1. A távcsőhöz mereven rögzített egység, amely a parallaktikus szögnek egy ^Uandó, a távcső magassági szögétől független részét valósítja meg. 2. Forgóékpár, amelyet két közös, a távcső optikai tengelyével párhuzamos tengely körül, egymással ellentétes irányban azonos mértékben elforduló ék alkot, amelynél az ékek elfordulásának mértéke a távcső magassági szögétől célszerűen arányosan függ és azzal szerkezetileg kapcsolatba hozható, például fogaskerékkapcsolattal. A parallaktikus szögnek az előbbiekben említett két része — mint azt az alábbiakban következő gondolatmenet mutatja — csak közelítően teljesítheti a parallaktikus szögre a választott szorzóállandó által kitűzött feltételt, ezért a fennmaradó maradék hiba kiküszöbölése szükséges. 3. Korrekciós optikai fénysugáreltérítő egység, amely a parallaktikus szög fennmaradó részét valósítja meg. E rész nagysága egyrészt az 1. és 2. eltérítő egységektől, másrészt a távcső magassági szögétől függ. A korrekciós egység tehát mozgásátvivő elemekkel szerkezetileg kapcsolatba hozható a távcső magassági elmozdulásával. Az 1. ábra a távmérőberendezés mérési módját szemlélteti a mérendő távolságon átmenő függőleges síkban. —A és —B— a mérendő ferde távolság végpontjai, —B’— pedig —B— vetülete az —A— ponton átmenő vízszintesre. A műszer az —A— pontban, a függőleges lér a —B— pontban áll, —a— a magassági szög (az ábrán pozitív), —o)— a parallaktikus szög, —t— a vízszintesre redukált távolság, amit mérni akarunk, —L— a függőleges lécből a parallaktikus szög által kimetszett szakasz.
