150518. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fentiazon-származékok előállítására

K Megjelent: 1933. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG & NJ> SZABADALMI LEÍRÁS OKSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.518 SZÁM Nemzetközi osztály: C 07 d4 UI—85 ALAPSZÁM Magyar osztály: 12 p 1-5 Eljárás új fentiazin-származékok előállítására Rhone—Poulenc S. A. cég, Paris (Franciaország) Feltalálók: Horclois Raymond Jacques vegyészmérnök, Malakoff (Seine), Sarret Pierre vegyészmérnök, Fontenay-sous-Bois (Seine) Franciaország A bejelentés napja: 1962* január 22. Franciaországi elsőbbsége: 1961. január 24. A találmány a fentiazin új származékainak előállítási eljárása. Ezek az új származékok a rajz szerinti (I) általános képletnek felelnek meg; ' e képletben A valamely kétvegyértékű, 2—6 szénatomot tartalmazó, egyenes vagy elágazó szénláncú telített szénhidrogén-^gyököt jelent, amely oly módon kapcsolódik a molekula többi részeihez, hogy a fentiazin-gyűrű nitrogénatomját és a Z gyököt legalább 2 szénatom választja el egymástól; Z aminő-, monoalkilamino- vagy dialkilaminocsoportot (ezekben az alkilgyökök 1—5 szénatomot tartalmazhatnak), vagy pedig egy nitrogéntartalmú heterociklusként pl. az azetidino-, pirrolidino-, rogénatomjával kapcsolódik az A gyökhöz.; ilyen heterociklusként pl. az azeidino-, pirrolidino-, mórfolino-, tiomorfolino-, piperidino-, hidroxipiperidino-, hidroxialkilpiperidino-, karbamilpíperidino- vagy karbamilalkilpiperidino-csoport (ez utóbbiakban a karbamEosoport esetleg helyettesítve is lehet), továbbá a piperazino-, N-alkilpiperazino-, N-hidroxialkil-piperazino-, N-aciloxialkilpiperazino- vagy N-karbamiloxialkilpiperazino- (amely utóbbiban a karbamilcsoport esetleg helyettesítve is lehet, míg az említett piperazincsoportok egy vagy több, 1—5 szénatomos alkilgyökkel lehetnek adott esetben helyettesítve) csoportok szerepelhetnek. A találmány értelmében az (I) általános képletnek ' megfelelő új fentiazin-származékok előállítása oly módon történhet, hogy valamely, a rajz szerinti (II) általános képletnek megfelelő 3-ciano-fentiazin származékokra hidrogénszulfidot addicionálunk (ez utóbbi képletben az általános jelek jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel) a cianocsoport tiokarbamilcsoporttá történő átalakításának szokásos reakciókörülményei között. A hidrogénszulfidnak a cianocsoportra történő addiciója általában valamely bázisos katalizátor, mint pl. ammóniumszulfid vagy valamely alkálihidrogénszulfid jelenlétében megy végbe. Pl. oly módon járhatunk el, hogy a reagáltatandó anyagot hidrogénszulfiddal telített alkoholos ammóniaoldatban oldjuk vagy szuszpendáljuk: a reakció1

, szobahőmérsékleten folytathatjuk le hidrogénszulfid állandó bevezetése mellett, de dolgozhatunk zárt edényben 50 C°—150 C° hőmérsékleten is; ammónia helyett e reakcióhoz valamely amint, pl. trietanolamint is alkalmazhatunk. AlkaiLmaz-. hatjuk az átalakítandó ciano vegyületet piridines oldatban vagy szuszpenzióban is, valamely amin, mint trietilamin jelenlétében; ez a reakció szobahőmérsékleten vagy enyhe melegítés mellett, hidrcgénszulfid állandó bevezetésével folytatható le, vagy pedig zárt edényben, hidrogénszulfiddal előzetesen telített közegben. Az előállított (I) általános képletű terméket ismert módszereikkel átalakíthatjuk valamely más, ugyancsak az (I) általános képlet alá eső.termékké; így pl. az olyan (I) képletű vegyületet, amelynek képletében Z N-hidroxialkilpiperazino-gyököt jelent, átalakíthatjuk . oly (I) képletű vegyületté, amelynek képletében Z NHaciloxiaiLkilpiperazinogyököt képvisel; az ilyen átalakítási műveletek szintén a találmány körébe esnek. A találmány' szerinti eljárással, előállított új fentiazin-származékokat savakkal képezett addíciós sókká is átalakíthatjuk. Ezeket a sókat erre alkalmas oldószerekben állíthatjuk elő, az új származéknak a megfelelő savval való reagálta-