150497. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fanilalanin származékok előállítására

í 150.497 induló ketonnak ammóniurnkarbonáttal és vala­mely vízoldható ciánsóval, mint pl. kálcium­eianiddal történő reakciójából áll, a kapott hidan­toint báriumhidroxiddal megbontjuk, és az alfa­-alkil-beta-trimetoxifenilalanint kapjuk, majd a metoxi-csoportokat halogén-hidrogénsavval leha­sítjuk. A másik eljárás a kiinduló ketonnak ammóniumkloriddal és valamely vízben oldódó ciánsóval történő kondenzációjából áll, mely az alfa - amino - alkil - beta-trimetoxifenil-propionitiril közvetlen szintézise, ezt erős savval kezelve kap­juk a megfelelő alfa-alíkil-beta-íriimetoxifenil-ala­nint, mely azután balagénhidrogénsavval — ma­gasabb hőmérsékleten — kezelve dezalkilálódik. A karbalkoxi-típusú aiminosavészterek könnyen előállíthatók a megfelelő aminosavnak valamely ásványi sav, pl. kénsav, sósav vagy hasonlók je­lenlétében valamely alkanollal történő észterezése útján. Az észtereik különösen előnyösen alkalmaz­hatók gyógyszerként, minthogy sokkal jobban szí­vódnak fel a szervezetiben, emellett hatásuk ki­sebb és ritkábban adott adagok 'esetében is, sok­kal tartósabb. Az észterek különösen előnyösen alkalmazhatók nem toxikus sók — mint pl. hidro­bromid, hidroklorid, szulfát stb. — formájában. Ezek a sók vízben oldódnak és az észter előállí­tása során képződnek. Ha a szabad aminosav kí­vánatos, az a só lúgosátásával nyerhető. Gyógyá­szati célra ez is felhasználható. A találmány szerinti eljárással előállított amino­savak aciloxi-tíipusú észterei is igen könnyen és teljesen felszívódnak a szervezetben, valamint kisebb és kevésbé gyakran adott adagok esetén is sokkal hosszabb hatást 'mutatnak. Ezek a gyű­rűn levő hidroxiloknak és az alfa-amino-csoporí­naik rövidszénláncú alkanoilsavanhidriddel vagy alkanoilhalogeniddel történő aoileizésémek termé­kei. Az acilezőszer feleslegével történő aoiliezés ugyanis nemcsak a gyűrűn levő hidroxilokon, hanem az amino-csoportan is helyettesítést hoz létre. Az ilyen 0,O,0,N»tetra-acil-vegyülete)k oly módon állíthatók elő, hogy az acilezőszert, rend­szerint az anhidridet alkalmazzuk valamely szer­ves bázis, mint pikolin, piridin, dimetilanilin és hasonlók jelenlétében. Előnyösen a bázist alkal­mazzuk oldóezerkérnt, eljárhatunk azonban úgy is, hogy a reakció szempontjaiból közömbös oldó­szerben a bázis csak mint — kisegítő — eavmeg­kötőszer szerepel. A nem acilezett amino-csopoir­tot tartalmazó aeiloxi-vegyületek módosított Schot­ten—Baumann-'féle reakcióval állíthatók elő, mely eljárásban a reakcióelegyben jelenlevő sav és sav­jellegű anyag (acilanhidridek vagy halogenddek) 80—100%-ának semlegesítésére éppen elegendő vizes alkálihidroxid-oldatot alkalmazunk. Az al­kalmazást úgy számítjuk ki, hogy a reakció 6 és 7 pH-érték között fejeződjék be, mely értéknél az alfa-alkiil-beta-triaeiloxiifenilalaninok kiválnak. Az acilezésre felhasználható acilező anyagokhoz az ecetsavainhidrid, propionsavanhidirid, vajsav­anhidrid, acetiilklorid, propionklorid és hasonlóak tartoznak. A fonmil-esoport bevitele formilecet­savanhidrid alkalmazásával történik, melyet a Huffmann-féle eljárással (J. Org. Cham. 23, 728 [1958]) állíthatunk elő. A találmány szerinti eljárással előállítható ve­gyületek általános képletében szereplő három hidroxil-^csoport bármely kívánt helyzetben lehet. Különösen előnyösek a 3,4,5-trihidroxifenil, a 2,3,4--trihidroxifenil és a 2,4,5-trihidroxifenil vegyü­letek. Az lalfa^helyzatű R2 helyettesítő minden esetben rövid sziénláncú alkil-, különösen n-alkil csoport. Rí akár hidrogén, akár alkil-gyök lehet, attól függően, hogy a iszíábad sav vagy valamely észtere kívánatos. R3, mely a beta-helyzetű szén­atomon levő helyettesítő, hidrogén vagy rövid­szénláncú alkil^csopoirt lehet. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek sorába például az alábbi vegyületek tartoznak: alfa-metil~foeta-3,4,5-trihidroxifenilalanin, alfa-metil-beta-2,3,4-tríhidroxif3mlalanin, alfa-metil^beta-2,4,5-'trihidroxifenilalanin, alfa-etil-ibeta-3,4,5-triihidroxifenilalani'n, alfa-etil-beta-2,3,4-trihidiroxifenilalanin, alfia-etil-bet'a-2,4,5-tri!hidroxifeinilalanin, alfa-butil-ibet'a-3,4,5-trihidroxiifenilalanin, alfa-butiil-beta-i^^-tirihidroxifenilalanin, alfa-butil-beta-2,4,5-trihidroxifenilalanin, alfa~proipil-! bieta-3,4,5-trihidroxifenil'alanin, alfa-pro'pi'l-;beta-:2,3,4-trihidroxifenílalanin, alfa-propiiil-íbet'a-2,4,5-trihidroxifenilalani'n, alfa, bieta-dÍ!metil-betar'3,4J5-trihidroxifenüalanin, alfa, be'ta-diimatil-ib'eta-2,3,4^trihidroxifenilalan:in, alfa, beta-dim etíil-fbetai-'2,4,5-trihidroxi'fenilalan!in, alfa-etil-be'ta-meitilMbe'ta-3,4,5-trihidroxifenilalanin, alfa-etil-lbetiaHmeitil-ibeta-2,3,4-trihidíroxifenilalainin, alfa^etil-beta-ime'til-!beta-2,4,5-(trihidiroxifenilalanin, alfa-metil-'beita-e'til-'beta-3,4,5-trihidroxi!fenilalanin, alfia-metil-íbetl a-etil-ibe : ta-2,3,4-itrihidroxi:fienilalani'n, a]fa-metil-beta^etil-beta-2,4;5'-tirihidroxife'nilalanin, és hasonlók, valamint fenti vegyületek metil-, etil-, buti!-, stb. karbalkoxi-észterei, továbbá mind­ezen vegyületek 0,0,0- és 0,0,0,N-formil-, -aeetil-, -piropionil-, -butiril-, stb1 . észterei, e vegyületek bármelyikének nem toxikus savval képzett addí­ciós sója, mint pl. hidrobromid, hidroklorid, szul­fát és hasonlók. A találmány szerinti eljárással előállított ter­mékek amtioxidánsok is, és ennek megfelelően szappanok, olajok és hasonlók stafoilizátoraként is felhasználhatók. E vegyületek felhasználhatók továbbá, mint kelátképző anyagok nemkívánatos fémionok megkötésére. A találmány szerinti eljárással előállított amino­savak in vivo alkalmazásuk során orálisan vagy parenterálisan adhatók. Orális alkalmazás esetén a napi adag 10 és 500 mg között változhat test­súly-kg-onként. Embereknél történő orális alkal­mazás esetén a napi adag, 0,1 g és 10 ig között van, előnyösen napi 0,5 g és 5,0 ig között, álta­lában gyakori kis adagokban adagolva. Mindkét fajta észtert, a szervezetben való jobb felszívó­dásuk folytán, előnyösen kisebb, napi 0,2—0,5 g-os adagokban és a napi mennyiséget ritkábban adott nagyobb adagokra elosztva alkalmazhatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyü­letek bármilyen szokásos tablettakészítésre hasz­nált segédanyaggal keverhetők. E termékek paren­terálisan is adhatók, és bármely szokásos anyag­gal és vivőanyaggál — melyet az ily módion tör­ténő alkal fel szoktak használni — kever­hetők. E vegyületek más, kombinált vérnyomás­csökkentő szerekkel is keverhetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom