150461. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felfújható cikk (mint pl. matrac, párna, tutaj, víztömlő, úszóöv, mentőmellény, csónak, sátor stb.) előállítására

Megjelent: 1963. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •#"•??• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.461 SZÁM Nemzetközi osztály: B 29 d BO—737 ALAPSZÁM Magyar osztály: 39 a 8—13 Eljárás felfújható cikk (mint pl. matrac, párna, tutaj, víztömlő, úszóöv, mentőmellény, csónak, sátor stb.) előállítására Bödör Lajos művezető, Budapest A bejelentés napja: 1959. szeptember 24. A különböző felfújható sportcikkeket, mint pl. úszóövet, ülőpárnát, matracot, tutajt stb. régebben a legkülönbözőbb gyártási eljárásokkal készítették. Az egyik legrégebben ismert gyártási eljárás — amit a 109 642 számú magyar szabadalmi leírás ismertet — abból áll, hogy két 0,5 mm-nél vastagabb gumiréteg közé a mintázatnak, légbordázatnak megfelelő kivágású papírt helyeznek, majd a két nyers gumilemezt nyoimócsákozó szerszámmal egyesítik illetve vágják ki. A két réteg összeragadását a nem kívánt helyeken a belehelyezett papír meggátolja. A gumilemezek a vágás mentén erősítőszegéllyel vannak ellátva. Később külön munkaimenetiben kerül azután sor a már összehegesztett, erősítőszegéllyel ellátott szélű gumitermékek kivulkanizálására, ami sikporba ágyazva kazánban történik. Külön ragasztják be vulkanizálás előtt vagy után a légszelepeket is. Egy másik általánosan használt eljárás szerint a gumilemezeket különnkülön vulkanizálják, majd megfelelő vonatozás mentén ragasztóval bekenik, összeillesztik, összevasalják és ezáltal összeragasztják. Az ilyen gumilemezekből készült felfújható cikkek nem elégítik ki a gyakorlati követelményeket, ezért széles körben nem terjedtek el. Legfőbb hibájuk magas súlyuk, mivel a légtartás miatt a guimilamezeknek 0,5 mm-nél vastagabbnak kell lenniök. Felhasználásban jelentkező további hátrányuk a magas rugalmas nyúlásuk, mely igen sok esetben, nagyobb annál, ami a felfújható cikk céljának megfelel. Ugyancsak hátrányt jelent a sima külső felület miatt adódó vizes csúszás, még abban az esetben is, ha a felületen recézést alkalmaznak. Ezenkívül az előállítási eljárás is nagyon körülményes és hosszadalmas, a papírbetétes hegesztés és utólagos vulkanizálás miatt. A vulkanizált lemezek ragasztása esetén az előállítás ugyan gyors, de az így előállított cikkek élettartama igen rövid. Mindezért újabban mindinkább áttértek a gumibevonattal ellátott szövetből készülő felfújható cikkek gyártására. Ezek már sokkal könnyebbek, és külsejük is a megfelelően festett textilanyag alkalmazása következtében Isokkal tetszetősebb, mint a tisztán gumilemezekből készülteké. A textilibevonatú felfújható cikkek a használati követelményeknek is jobban megfelelnek, tartósabbak, külső felületük vizesen nem csúszós. A gumibevonatú textilanyagiból készült felfújható cikkek alant ismertetett hagyományos előállítási eljárásai azonban jelentősen anyag- és munkaigényesek, ezért magas öntköltséggel járnak. A gumibevonatú textilanyagú matracok hagyományos módon való előállítása úgy történik, hogy a szerkezeti elemeket (mint bordákat, zárószalagokat, szelepeket) varrással, hideg-cneleg ragasztással és vulkanizálással, vagy ezek együttes alkalmazásával rögzítik egymáshoz. Így pl. a matrac készítésénél a matrac egyik falát alkotó pamutszövetet a gumizott felületével felfelé asztalra fektetik, a kialakítandó léglbordáik helyét sablonnal kijelölik, s az ugyancsak gumizott szövetből álló bordafalakat benzines duzzasztás után felragasztják, és, kézi vasalóval, levasalják, majd a bordamentes helyeket sikporral beporolják. Ezután következik a gumizoitt felületével lefelé fordított textilfal felhelyezése, és benzines duzzasztás után a bordákhoz való ragasztása és levasalás. Az ilyen módon felépített imatracot ezután levegőnyomás alatt légkazánban vulkanizálják. Azonfelül, hogy ezen eljárás a túlnyomórészt kézi munka miatt alacsony termelékenységű, bonyolult, hosszadalmas, a vele előállított termék minőségileg is kifogásolható. A gumiréteg ugyanis a szövethez gyakran nem tapad kellőképpen, ebből #