150446. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés tetszőleges ismeretlen, előnyösen betasugár dózisának meghatározására
2 150.446 Azonkívül a különböző energia-intervallumokhoz különböző abszorfoereket alkalmazunk, amelyek egymást működés köziben néni, vagy csak csekély mértékben akadályozzák. A találmány szerinti elrendezés működ ésm.ódjának könnyebb megértése céljából a tetszőleges beta-spektrumok dózisát első közelítésben nagyszámú monoenergetikus résznyalábból állónak tekinthetjük. Ekkor minden egyes részmyaláb számára külön speciális abszorber szükséges. Az említett speciális abszorbert legegyszerűbben jó közelítéssel olyan afoszorber-fóliávall valósíthatjuk meg, amelynek felületi sűrűsége a számlálócső beeső felülete mentén folyamatosan változik. Akkor ugyanis a nagy energiájú béta-részecskék csak kevéssé lesznek árnyékolva, >míg a kis. beta-energiás részek előtt a számlálóeső térfogatának nagyrésze zárva marad. Az alábbiakban a találmányi gondolatot 0,2—3,0 N 3—0,2 MeV = 2 A Ei i = l di= D(3Me v) +ni-f-kzlni d2 = n 2 • D (3 M ev) + k /l n 2 dx = n N • Az összes részecske teljes dózisa valamennyi N energiaintervallumon keresztül d = D(3Mev) -n0 + k(n 0 —n 0 ), ahol n0 = összes részecskék száma az abszorber nélküli első mérésnél, n0 = az összes részecskék száma az abszarbeires második mérésnél, míg k tényező a D(o,2) — D(3MeV ) "'" k feltételből adódik, ami azt jelenti, hogy a találmány szerinti teljesen zárt rekesznél a 0,2 MeV-hoz, tartozó dózist kell mérni. A k állandó a különleges abszorbertól függ és htelesítő méréssel határozandó meg. A k. tényező például beta-sugárzás esetén a felületi sűrűség fogalmán belül tartalmazza egy abszorbens anyag vastagsági eloszlást a beesési felület felett. Ha feltételezzük, hogy például minden egyes E, részecske-energiához a hengeres szánilálóesövön egy meghatározott i; felületi sűrűség tartozik, amely az áteresztési zárási tartományban élesen elhatárolt, akkor a tengelyirányú X; hosszúság úgy választható meg, hogy egy részecskének éppen a mindenkori E; energiának megfelelő D; dózisteljesítményét mérjük. X; az alábbi feltételekből' határozható meg. Xj = D;, ahol L = számlálócső hossza. k ' Mivel azonban ezt az éles elhatárolást minden EÍ energiára a hozzátartozó Xi-vel végre keltene hajtani, a különböző energiájú részecskéknek ez az elhatárolása nem lehet éles. A k,- fokozatok nagyságát ezért úgy képezzük ki, hogy optimális kompromisszumot kapjunk. MeV nagyságú energiatartomárny esetére részletesebben magyarázzuk. Az alsó energiahatárt lénye• gében egy számlálócső burkának, vagy harangszámlálócső csillám ablakának már meni csökkent-i hető véges falvastagsága határozza meg. A 3,0 - MeV-os felső határ azért helyes, mert ezen érték felett a dózisteljesítmény állandó marad. Ha tehát percenként minden n0 részecskét megszámolunk. a legkisebb dózisteljesítményt n0 • D (3 MeV) -ból nyerjük, ahol D az egy részecskéire vonatkoztatott dózist jelenti. Ehhez jön még agy, az: 'energiaelosztástól függő érték, amelyet a találmány értelmében határozunk meg. Egy olyan spektrumnál, amelynél E energiaeloszlás 0^2—3,0 MeV ha-i tárok között van és amely azonos /1E; energiaszélességű N számú sávra van tagolva, a követ-i kező összefüggés adódik: n = a részecskék száma i = 1, . . . . , N (i = index) i d; = az összes energiatartalmú részecskére vonatkoztatott dózis Dózismérésnél 20% pontosság általában kielégítőnek tekinthető. A pontosság további növelése a fokozatok éleinek lekerekítésével természetesen bizonyos mértékig elérhető. A fokozatok nagyságát állandó értéken tarthatjuk és a különböző erősségű abszor.bciót a számlálóeső hossza mentén különféle, különböző sűrűségű anyagokkal állíthatjuk elő. Teljesen, vagy részben ferdén beeső sugárzás esetén a találmány értelmében csak a számlálócsőre merőleges komponenst vesszük figyelembe és csak az hat a fent leírtak értelmében. E tekintetben javulást és a gyakorlati viszonyokhoz való alkalmazást a számlálócső és annak térbeli-tgeoimetriai helyzetéhez illeszkedő kollimálással érhetünk el. Különleges esetekben bizonyos számú értéket kell felvenni és az egyes dózisértékeket ezután össze kell adni. Az abszorbeirben még létrejövő legtöbbször elhanyagolható fékezősugárzást empirikusan f; és X; tényezők változtatásával vehetjük figyelembe. A mérési elvet előnyösen alkalmazhatjuk alfa-és gamma-sugarak dózismiérésére "is. Hasonlóképpen ismert számlálócsövek energiától függő gamma-sugárzásra vonatkozó reagálóképességét ilyen módon végrehajtott változtatással kompenzálni lehet. Ha egyidejűleg két számlálócsövet alkalmazunk, amelyek közül az egyik aibszorber nélküli, míg a másik az ismertetett abszoirberrel le van takarva, a dózisteljesítményt egyetlen méréssel meghatározhatjuk. Megfelelő elektronikus kapcsolással 2 A ii; =;rio — Ho értéket az impulzus sűrűségkülönbségekből kapjuk, míg a 2 n,- értéket a le N N 2 d; = D (3 MeV ) 2 m + k 2. A m i = 1 i = 1
