150446. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés tetszőleges ismeretlen, előnyösen betasugár dózisának meghatározására
150.446 3 nem takart számlálócsövem kapjuk. E két impulzus-sűrűséget, amelyet egyenárammá alakítottunk, megfelelően fel kell erősíteni D (3 MeV) és k állandókkal való szorzás útján. Akkor a két áram összege közvetlenül a dózisteljesítményt szolgáltatja. Két olyan számlálócső alkalmazása helyett, ahol az egyik cső alkalmas anyagú és profilú abszorbeáló anyaggal részben le van takarva, míg a másik csövet abszorbeáló anyag nélkül használjuk, alkalmazhatunk például egyetlen olyan számlálócsövet, amely az anóddróton levő szigetelő részekkel előnyösen két térrészre van felosztva. Alkalmas elektronikus kapcsolásokban valló értékelés segítségével az egyes szakaszokból érkező, egymástól eltérő két iiinpulzusniagasség beütési számából itt is kaphatunk dózisértéket, amely független a különleges beta-spektrumtól. Ezáltal két számlálócső használata feleslegessé válik. Az anóddróton például az ábrának megfelelő módon elhelyezett üveggyöngy a drótot kb. 1 : 2 arányban osztja. A nagyobb, alsó részben előállított impulzusok ekkor nagyobbak, mint a kisebb, felső részben előállítottak, tekintettel arra, hogy a kiváltási tartományban üzemeltetett számlálócsővel dolgozunk. Az impulzusokat a különböző amplitúdók alapján könnyen szétválaszthatjuk. Megfelelő kapcsolásokkal az impulzussűrűséggel arányos áramok állíthatók elő, amelyeket a dózisjelzésre használhatunk fel. A találmány tárgyat rajzok alapján néhány kiviteli példa kapcsán részletesebben ismertetjük: az 1. ábra a dózistelj asítménynek egy bétasugárzás energiájától való függését mutatja grafikusan, a 2. ábra egy találmány szerinti elrendezést mutat két Geiger—Müller harang-számlálócsővel, a 3. ábra példaképpen számlálócsőinek és abszorbernak találmány szerinti kombinációját ábrázolja, a 4. ábra a dózisiteljesítménynek egy gammasugárzás energiájától való függését mutatja grafikus ábrázolásban, az 5. ábra pedig egy számlálócső vázlatos rajza, alatta a hozzátartozó diagrammal. A dózisteljesítménynek a béta-sugárzás energiájától való függését isimért módon 'mutatja grafikusan az 1. ábra. Az energiafüggőség szokásos lefolyása ebből könnyen felismerhető. A 2. ábrán két 1 és 2 Geiger—Müller harangszámlálócső van. A 2 cső belépő ablakát 3 abszorber takarja. Ebben a különleges esetiben a 3 abszorber lencse alakú és a 4 ablakot csak részben takarja el. Az 1 számlálócső 4 belépő ablakán ezzel szemben nincs abszorber. A 3. ábra a számlálócső és abszorber találmány szerinti kombinációjának egy példakénti kivitelét mutatja, itt a 6 számlálócső 5 a-nódhuzalán 7 szigetelőrész van elhelyezve, aminek következtében az 5 anódhuzal és ezzel együtt a sugárzásra érzékeny számlálócső-térfogat agy felső kisebb és egy alsó nagyobb részre van osztva. A 6 számlálócső alsó részét 8 abszorber borítja, amely abszorber felületi sűrűsége az előbb leírt módon a 7 szigetelőiésztői kezdve folyamatosain csökken. A 4. ábra a dózistelj'esítménynek a gammasugárzás energiájától való függését mutatja grafikusan. Ebből az ábrából látható például, hogy kb. 0,07 MeV fölötti energiatartományban változó felületi sűrűségű aibszorberrel a dózismérés korrigálását érhetjük el. Ebben az esetben a találmány értelmében nincs szükség két mérésre, illetőleg két egyidejűleg működő detektorra, hanem egyetlen detektorral és olyan abszorbenrel, amelynek felületi sűrűsége változó, a gamma-sugárzás dózisát a speciális energiaspektrumtól függetlenül lehet mérni, minthogy gamma-sugárzásnál, például 0,07 MeV fölött a dózisteljesítmény növekvő energiával növekszik. Az 5. ábra vázlatosan 9 számlálócsövet mutatja és alatta a hozzátartozó 10 diagramot, amelyben a felületi sűrűség fokozatai vannak ábrázolva az egész számlálócső mentén. Az ordináta-tengelyen ebben a diagramban a felületi sűrűség szerepel mg/cm2 értékben, az abszcissza tengelyre pedig a számlálócső hossz van felvive cm-ben. A meghatározott tartományú gamma-sugárzással ellentétben a beta-sugárzásnál a dózis meghatározására két méirés elvégzésié szükséges azért, mert ez esetben a részecskéik növekvő energiájával a dózisteljesítmény csökken. A mérendő dózisérték irányfüggőségét a sugárzásdetektor irányfüggő érzékenysége határozza meg. Ezt az irányfüggő érzékenységet a sugárzásdetektor burkára felvitt abszorbeáló anyaggal érjük el, amelyet a detektor kívánt irányfüggő karakterisztikájához alkalmazumk. Ekkor a meghatározott irányból a sugárzásdetektorra eső sur gárzást megfelelően kiképzett abszorberrel oly mértékben kell gyengíteni, hogy a teljes érzékenység — amely egyrészt a detektor tulajdonságaitól, másrészt az abszorber anyagnak az adott irányból jövő sugárzásra kifejtett gyengítő hatásától függ — a kívánt irányfüggő karakterisztikának megfeleljen. Például egy harang-számlálócsőnél, ha gömb alakú irányfüggő karakterisztikát kívánunk, az abszorbeáló anyagot olyan különböző felületű sűrűségekkel kell a számlálócső suigárzásbebocsátó ablakára — és adott esetben a cső hengeres falára felvinni, hogy a beeső sugárzásból — függetlenül annak irányától — mindenkor azonos töredékrészt regisztráljon a detektor. Lehetőség van arra és célszerű is, hogy a tetszőleges alakú sugárzásdetektorokat, különösen olyanokat, amelyeik csaknem a teljes térszöget felfogják, az energiafüggőség javítására abszorbeáló anyaggal burkoljunk. Ez például dózismérésnél is lehetséges. Ha a beeső sugárzás inhomogenitását az energiamegoszlás irányfüggősége szempontjából már kezdettől fogva figyelembe keli venni, ezt úgy végezhetjük, hogy az abszorbert oly módon bontjuk fel sok kis részfelületre, hogy a teljes, az illető sugárzáshoz szükséges felületi sűrűségtartomány a hozzátartozó sűrűségi profillal az abszorber minden kis részfelületén meglegyen. E részfelület nagyságát úgy kell megválasztani, hogy a sugárzási mező egy-egy ilyen felületen csak lényegtelenül változzék. A kis részletfelületek különleges alakja általában alárendelt jelentőségű.
