150296. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászati hatású fenoxialkilguanidin-származékok előállítására

6 150.296 metilfenoxi)-etil-guanidin-szulfáttá alakítunk át, amely etanol és víz elegyéből történő átkristályosítás után 195—200°-on olvad. 21. példa: A 3-metilfenol és 1,3-dibrómpropán reakciója útján előállított l-bróm-3-(3-metilfenoxi)-propánt (fp. 10 mm Hg-oszlop nyomás alatt 144—148°) 1--amino-3-.(3-metil-fenoxi)-propánná (fp. 10 mm Hg-oszlop nyomás alatt 139—140°) alakítjuk át. Ezt az amint S-metiltiouróniumszulfáttal reagáltatva 3-(3-metilfenoxi)-propilgüanidin-szulfátot kapunk, amely etanol és víz elegyéből történő átkristályosítás után 152—156°-on olvad. 22. példa: 100 g 5-izopropil-2-metirfenol és 142 g 1,2-dibróm-etán elegyét 142 ml etanolban visszacsepegő hűtő alatt keverés közben forrásig hevítjük és eközben lassan, cseppenként 27 g nátriumhidroxid 105 ml vízzel készített oldatát adjuk hozzá. A hevítést és keverést még összesen 6 óra hosszat folytatjuk, majd lehűtjük az elegyet és az etanol legnagyobb részét elpárologtatjuk, a maradékot vízzel hígítjuk és éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot Claisen-féle lúgoldattal (175 g KOH 125 ml vízben oldva majd 500 ml-re metanollal feltöltve kimerítően mossuk, majd vízmentes káliumkarbonáton szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékként kapott olajszerű terméket csökkentett nyomás alatt írakcionáltan desztilláljuk és a 8 mm Hg-oszlop nyomás alatt 143—163° hőmérsékleten átmenő frakciót elkülönítjük; ennek újbóli desztillálása útján kapjuk a tiszta l-bróm-2-(5-izopropil-2-metilfenoxi)-etánt, amely 8 mm Hg-oszlop nyomás alatt 142—147°-on forr. 28 g l-bróm-2-(5-ízopropil-2-metilfenoxi)-etán és 21,8 g ftálimidkálium elegyét 10 ml dimetilformamidban 1 óra hosszat hevítjük 120° hőmérsékleten keverés közben. Lehűlés után a reakcióelegyet feleslegben levő mennyiségű vízbe öntjük, a leváló kristályos terméket elkülönítjük és megszárítjuk. Etanolból átkristályosítva kapjuk a 189—205°-en olvadó ftálamid-származékot, amelyet a szokásos módon alakítunk át a megfelelő primer aminná. Az így kapott l-amino-2-(5-izopropil-2-metilfenoxi)-etán 8 rnm Hg-oszlop nyomás alatt 136—138°-on forr. 6,5 g. l-amino-2-(5-izopropil-2-metilfenoxi)-etánt 4,65 g S-metiltiourónium-szulfát 10 ml forró vízzel készített oldatával kezelünk és az elegyet 3 óra hosszat melegítjük vízfürdőn. Azután lehűtjük a reakcióelegyet, a levált kristályos terméket elkülönítjük és etanolból átkristályosítjuk. Etanolból történő újbóli átkristályosítás útján kapjuk a tiszta 2-(5-izopropil-2-metilfenoxi)-etilguanidin-szulfátot, amely 199—205°-on olvad. 23. példa: ' 4-klór-5-izopropil-2-metilfenolt lényegében a 22. példában leírthoz hasonló módszerrel l-bróm-2--(4-klór-5-izopropil~2-metilfenoxi)-etánná (fp. 8 mm Hg-oszlop nyomás alatt 169—175°), majd ezt 1--,amino-2-(4-iklór-5-izopropil-2 -métilfenoxi) -etánná (fp. 8 mm Hg-oszlop nyomás alatt 159—161°) alakítjuk át. 3,5 g fenti amint 2,1 g S-metiltiourónium-szulfát 6 ml víz és 1 ml etanol elegyével készített oldatával reagáltatunk. A reakcióelegyet 3 óra hoszszat hevítjük visszacsepegő hűtő alatt, majd lehűtjük. A reakcióterméket leszűrjük, vízzel és éterrel alaposan mossuk, amikor is ragadós szilárd anyagot kapunk. Etanol és víz elegyéből történő háromszori átkristályosítás után kapjuk a tiszta 2-(4-klór-5-izopropil-2-metilfenoxi)-etilguanidin-szulfátot, amely 208—212°-on olvad. 24. példa: Specifikus szimpatolitikus hatású, hatóanyagként 2^(3-metilfenoxi)-etilguanidin-szulfátot tartalmazó, 0,555 g súlyú tablettákat készítünk oly módon, hogy 0,25 g finoman porított hatóanyagot 0,25 g tejcukorral és 0,05 g keményítővel keverünk, a keveréket alkohollal vagy alkoholos polivinilpiorrolidon-oldattal vagy pedig alkohol és víz 1 : 1 arányú elegyével szemcsésítjük, a szemcséket 4'0° hőmérsékleten megszárítjuk, simitószerként tablettánként 0,005 g magnéziumsztearátot adunk hozzá és tablettákat sajtolunk belőle. 25. példa: Specifikus szimpatolitikus hatású, hatóanyagként 2-(3-metilffenoxi)-ctilguani din-szulfátot tartalmazó, egyenként 0,505 g súlyú tablettákat készítünk oly módon, hogy 0,5 g finoman porított hatóanyagot alkohol és víz 1 : 1 arányú elegyével szemcsésítünk. A szemcsés anyaghoz simítószerként 0,005 g magnéziumsztearátot adunk és ezt a keveréket tablettává sajtoljuk. 26. példa: Specifikus szimpatolitikus hatású, hatóanyagként 2-(3-metilfenoxi)-etilguanidin-szulfátot tartalmazó injekciós oldatot készítünk, injekció céljai-' ra alkalmas víz felhasználásával, 0,2 g/ml töménységben; az oldatot 1 atm gőznyomás alatt 30 percig autoklávban sterilizáljuk (1 injekció céljára szolgáló adagot tartalmazó ampullákban vagy többszöri adagot tartalmazó üvegedényekben).. Több adagot tartalmazó edényben történő kiszerelés esetén célszerű a vízhez 1% benzilalkoholt vagy 0,5% fenolt vagy pedig 0,1% klórkrezolt adni. 27. példa: Anthelmintikus hatású gyógyszerként alkalmazható diszpergálható port készítünk oly módon,, hogy golyósmalomban történő összeőrlés útján keveréket készítünk az alábbi alkotórészekből: 2-(4-klór-3,5-dimetilfenoxi)-etilguanidin-szulfát 90,0 rész kalciumszilikát 9,8 rész „Cetrimide" diszpergálószer vagy polioxietilén-szorbitán-monooleát 0,2 rész