150293. lajstromszámú szabadalom • Magnéziumszilikát bázisú hőtechnikai beágyazó massza, főleg elektromos fűtő- és főzőeszközökhöz, valamint eljárás annak előállítására

Megjelent: 1963. július 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •4jr sj-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.293 SZÁM Nemzetközi osztály: H 05 b VI—335 ALAPSZÁM Magyar osztály: 80 b 8 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Magnéziumszilikát bázisú hőtechnikai beágyazó massza, főleg elektromos fűtő- és főzőeszközökhöz, valamint eljárás annak előállítására Villamosipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Sárkány Endre kutató mérnök, Budapest 80% és Bartal Ferenc vegyésztechnikus, Budapest 20% A bejelentés napja: 1961. február 18. Jelen szabadalom tárgya olyan hőtechnikai beágyazó massza és annak előállítási eljárása, amely lehetővé teszi a legszigorúbb elektromos ipari szigetelési követelmények üzembiztonságos teljesítését. Hőtechnikai beágyazó masszaként világszerte magnéziumszilikát bázisú masszát használnak, aminek azonban jelentős hátrányait kiküszöbölni nem tudták. Ilyen hátrány pl. a nagy nedvességfelivó képesség, amely miatt nagy relatív nedvestégű térben történő tárolás vagy felhasználás esetén a szivárgó áram értéke sokszorosan meghaladja a szabvány által megengedett értéket, továbbá fennáll az elöregedés veszélye is, «HTOI cS-H3v nagytisztaságú magnéziumszilikát alkalmazása esetén kerülhető el, de a nagytisztaságú, vagyis kevés idegen anyagot tartalmazó magnéziumszilikát csekély mechanikai, szilárdságú és nedvszívó. Ezenkívül a magnéziumszilikát bázisú beágyazó massza a kiszárítás hőmérsékletén távolról sem keramizálódik, így mechanikai szilárdsága csekély értékű és ezért könnyen szétreped. Próbálkoztak vegyi kötéssel is, de ezek az elektrolitbázisú kötőanyagok az elektromos szigetelési értékeket nagyobb mértékben lecsökkentették. A magnéziumszilikát bázisú beágyazó masszának fenti hátrányait megszünteti a találmány szerinti új beágyazó massza, amelynek lényege, hogy kétrétegű: belül, tehát a fűtőspirál mellett nagytisztaságú magnéziumszilikátmasszát alkalmazunk, ill. a spirált ilyen masszába ágyazzuk be és ez a beágyazó massza biztosítja a szigorú elektromos szigetelési követelmények teljesítését. Ez a nagytisztaságú réteg azonban nem felel meg zárórétegnek, mert nedvességet vesz fel és mechanikai szilárdsága sem megfelelő. Ezért ezt a fűtőspirált tartalmazó beágyazó réteget egy olyan fedőmassza keverékkel vesszük körül, amely egyfelől a követelményeknek megfelelő mechanikai szilárdságot biztosítja, másfelől a szemcsenagyság értéke miatt a levegőből. nedvességet csak egészen minimális mennyiségben vesz fel. A nedvesség utáni szivárgó áram értéke a magnéziumszilikát bázisú belső beágyazó masszának felel meg és ennék nem változik meg az elektromos szigetelési értéke; így nagy relatív nedvességű térben is biztosítva van a jó elektromos szigetelési érték. A kettős réteg egymáshoz tapadását a célnak megfelelően megválasztott fajlagos nyomással, tehát sajtolással biztosítjuk (200—800 kg/cm2

). A könnyebb sajtolás érdekében a magnézium szilikátot iszapolt, nagytisztaságú kaolinnal keverjük össze, kb. 10% kaolin tartalommal. A külső záró réteg keveréke alumíniumoxid, kaolin vagy egyéb hasonló jó tulajdonságokkal rendelkező és a fenti célnak megfelelő anorganikus liszt anyagot, mint például kvarclisztet alkalmazhatunk. A magnéziumliszt finomsága kb. 600-as legyen. Ugyanilyen értékkel kell, hogy rendelkezzék a kaolin is. A záróréteg alumíniumoxid, vagy kvarcliszt komponense kb. 100—150-es finomságú legyen. A kétréteges beágyazó massza összetétele a különböző ipari követelményéknek megfelelően bizonyos intervallumon belül változlhatik, pl. a főzőlapok beágyazó keverékének az összetétele a következő lehet: Alap beágyazó massza: 90% magnéziumszilikát és 10% iszapolt kaolin, amelyre az egész massza-