150266. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített oxikarbonsavak előállítására

150,266 Ti CH.-C-COOH OH Az l-(3,4-dimetoxifenil)"2-propanon hidrogén­cianiddal, vagy valamely hidrogéncianid leadá­sára képes vegyülettel, mint pl. alkálifémcianid­dal és valamely erős savval, miét pl. kénsavval vagy sósavval lefolytatott reakciója 2-(3,4-dimet­oxiibenzil)-lak'tonitril (II) képződésére vezet. Ezt a reakciót céiiszerűen kb. —5 C° és +35 C° kö­zötti hőmérsékleten folytatjuk le. Bármely olyan oldószert használhatunk, amely a reakció szem­pontjából közömbös és a reagáló anyagok oldá­sára képes; ilyen oldószerként előnyösen víz és valamely alkohol, pl. metanol, etanol, glikol, gli­cerin vagy hasonlók keverékét használhatjuk. A termékként kapott vegyület vizes-savas közegben hidrolizálható 2-(3,4-dimetoxiíbenzil)-tejsavvá (III), amelyet a reakcióelegyből valamely vízzel nem keveredő szerves oldószerrel, mint pl. etilacetáttal történő extrekció útján nyerhetünk ki. A 2~(3,4-dimetoxibetizil)-tejsav erős vizes bróm­hidrogénsav- vagy sósavoldattal hidrolizálv.a V--.3A­-dihidroxibenzil)-tejsavat tartalmazó nyers reak­cióterméket ad. E célra rendszerint felerősített (35—5'0%-os) sósavat vagy tömény (35—55%-os) brómhidrogénsavat alkalmazunk. A reakcióhőmér­séklet 90 C°-től a reakcióele£?y íorrDontjáís? vagy nyomás alkalmazása esetén még ennél is maga­sabbra terjedhet. Ä nyers reakciótermék tisztítása acilezés és ezt követő hidrolízis útján történhet. Ha a nyers reakcióterméket valamely rövidszénláncú telített alifás karbonsav anhidridíével, mint ecetsavan.hid­riddel, hangyasavanhidrid és eceísavanhidrid ele­gyével, vagy pr opionsavanhidriddel rea gáltaliuk valamely bázis, mint piridin, dimetiiainilin vagy vizes íiátriumhídroxidoldat jelenlétében, akkor termei« kent. ^•-acetc cetoxi-2-(3,4-diacetoxifoe:nziT)-pionsavhoz (IV) vagy a megfelelő homológ 2-acil­oxi-2-(3,4-diaciloxibe,nzil)-!propionsavhoj: jutunk. A hidrolízis előnyös kiviteli módja esetében 48%-os vizes bromhidirogensavat alkalmazunk és a reakciót az elegy forrponljáriak megfelelő kb. 126 C° hőmérsékleten folytatjuk le. Az aciloxi­vegyületeket vagy ebben az alakban használhat­juk fel, vagy visszahidrolízálhatjnk őket kívánt esetben a megfelelő szabad hidroxi-vegyületté. A. 2-acc'toxi-2-(3.4-diacetoxibenzil)-propionsar híg vizes savoldattal, mint pl. híg sósavval, kénsavval vagy hasonlókkal lefolytatott hidrolízise 2-(3,4-di­hidroxibenzil)-tejsav (V) képződését eredményezi. Eljárhatunk oly módon is, hogy a 2-acetoxi-2-~(3,4~diacetoxibenzil)-propiionsavat valamely alkáli­fémhidroxid híg vizes oldatával, mint pl. híg nát­riumhidroxidoldattal hidrolizáljuk közömbös jég­körben, amikor is termékként a 2-{3,4-dihiclroxi­benzil)-tejsav alkálifémsőját kapjuk. Hasonló módon állíthatjuk elő az említett 2-{hid~ roxilezett benzil)-tejsavak magasabb homológjait, mint a 2-hidroxi-2-(3,4-dihidroxibenzil)-va,jéavat és a 2-hidroxi-2-(3,4-d]hidroxibenzil)-valeriánsavat és hasonlókat is a megfelelő ketonokból, tehát az l-{3,4-di m etoxif enil)-2-butaino«>ból, Í-(3,4-dimetoxi­fenil)-2-pentanonból és hasonlókból, a fentebbiek­ben leírt eljárás szerint. -A 2-{3,4-dihidroxibenzil)-tejsav és 2-hidroxi-2--i(3,4-dihid,roxibenzil)-vajsav rövid szénláncú alko­holokkal képezett észterei, mint a metil-, etil­es izopropil-észterek oly módon állíthatók elő, hogy a szabad savakat a megfelelő vízmentes al­kohollal, mint pl, metanollal, etanollal vagy izo­propanollal reagáltatjuk az észtarezési reakciók szokásos feltételei mellett. A találmány szerinti eljárás: termékei orális alkalmazásban kb. 0,25—10 g napi adagokban hatásosak dekarboxUáz-inhibitorként; az említett napi adagot célszerűen több részletben adjuk be a nap folyamán elosztva. A napi adag legelőnyö­sebb mértéke kb. 0,5 g és kb. 5 g között lehet. A találmány szerinti vegyületeket zselatin-kap­szulákban kiszerelve alkalmazhatjuk gyógyszer­ként, célszerűéin kb. 0,1 g és kb. 0,5 g közötti hatóanyag tartalommal; kiszerelhetjük a ható­anyagot tablettákban is, ugyancsak kb. 0,1 g és 0,5 g közötti hatóanyag-tartalommal; e tabletták a hatóanyag mellett a szokásos segédanyagokat, mint keményítőt, tejcukrot, simítószerként mag­néziumszíearátot, továbbá ízesítő adalékokat és hasonlókat tartalmazhatnak. Beadhatók azonban, a találmány szerinti hatóanyagok orálisan vizes szuszpenziók alakiáben te \T n b it j Í i V r > ( T j~r m a i 1 "i 'i g < 1 / 1 11 i1 a ^T ' <- e m , b f ,-1 <ctii -ti t a 4 1 s n L n elv Jki'i n L i id v ' . t ' )"1 '"l'lih 1 li J-7 IS In tW | 1 1 i 1 t v . - V 1 i a 'in is i 14 - 1 í < c } ' ' <- I. -1 Íj 1 "I 1 ,.( l"t 11 If > ll< 1 * + U - t-I H 1 fc Ví t la i a' al' í 1. példa; 0B3 0 OH.O -^W i-O-CH, 3 >w/ » /^ HO­CH o z 74,3 g 3,4,5-trimetoxibenzaldehidet 121 ml toluol­ban oldunk, az oldathoz 59,1 g nitroetánt, 3,03 ml n-butilamint és 3,69 ml jégecetet adunk. Az ele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom