150237. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új diuretikus hatású vegyület készítésére
Megjelent: 1963. mái us 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.237 SZÁM Nemzetközi osztály: C 07 d FO—382 ALAPSZÁM Magyar osztály: 12 p 6-10 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás új, diuretikus hatású vegyület készítésére CHINOIN Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára, Budapest Feltalálók: Dr. Földi Zoltán vegyészmérnök és Heidt Jánosné Lányi Dorottya vegyésztechnikus, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1961. március 11. Azt találtuk, hogy új, diuretikus hatású vegyület, a 6-klór-7-szulfamil-2,4-iminodimetilén-benzo-dihidro-l,2,4-tiadiazin-l,l-dioxid nyerhető olyképpen, hogy a 6-klór-7-szulfamíl-2,4-metiléndiiminodimetilén-benzo-dihidro-l,2,4-tiadiazin-l,l-dioxidot alkalikus vagy közömbös kémhatás mellett körülbelül 0—110 C° hőfokintervallumban víz behatásának vetjük alá, a közömbös kémhatás melletti behatást célszerűen 60—110 C° hőfokon végezve. Az előbbi kiindulási anyag képlete Cl H2 N0 2 S N \ -CH2 -NB\ CH2 y CH, N — CH2 NH' ^/\S / A. vegyület I O2 Ezen kiindulási anyag tapasztalati képlete C10H14N5CIS2O4; a következőkben rövidség kedvéért A-vegyületnek is fogjuk nevezni. Ezen A-vegyület nyerhető pl. 5-klór-2,4-diszulfamilanilinból és ekvimolekuláris hexaimetiléntetraminból vízben való forralással; utalunk egyébként a 148 398 1. számú, továbbá a 149 373 lajstromszámú magyar szabadalomra. A találmány szerinti új vegyület képlete a következő ,vv N -CH2 H2NO9SV "CH2 N—CH2 ' NH B - vegyület S o2 E vegyület tapasztalati képlete C9H1 IN4 C1S 2 0 4 '; a következőkben rövidség kedvéért B-vegyületnek is fogjuk nevezni. E vegyület igen kiváló diuretikus, szaluretikus hatást mutat már 0,1 mg/kg vagy még ennél is kisebb perorális adagokban is fehér patkányon vagy kutyán. Eljárásunk egyik előnyös foganatosítási módja az, hogy az A kiindulási anyag vizes szuszpenzió ját forraljuk. A forralás ideje 10—60 perc körüli. Hosszabb forralási idő alatt B-vegyületet fejlettebb, zömökebb kristályformában nyerhetjük, mint rövidebb forralási idő alatt. Ha nem forrás hőmérsékleten dolgozunk, akkor a melegítés idejét célszerűen 1—2 órával meghosszabbítjuk. Eljárásunk egy másik foganatosítási módja abból áll, hogy a kiindulási anyagot 1/3—1 normál erősségű vizes alkálihidroxid oldatban, pl. nátriumhidroxid oldatban oldjuk, majd a reakcióelegyet — rövidebb vagy hosszabb állás után —• sav hozzáadásával közömbösítjük. Az alkalmazott lúg mennyisége lehet a kiindulási anyaggal ekvimolekuláris. Ilyen esetben célszerűen dolgozhatunk 1/3 normál vizes nátronlúg oldattal. Egyszer normál erősségű vizes alkálihidroxid, pl. NaOH, alkalmazása esetén célszerű 2 molekula lúgot használni 1 molekula kiindulási anyagra. A savval való közömbösítést célszerűen végezhetjük valamely ásványi savval, pl. normálsósavval. A közömbösített reakcióelegyet fejlettebb kristályok elérése érdekében esetleg, rövidebb-hosszabb ideig, melegíthetjük is. A savval való közömbösítés előtt a reakcióelegyet melegíthetjük is, de a lúgos kémhatás
