150228. lajstromszámú szabadalom • Vizes, viaszemulzió, felületek korrozív behatások elleni védelmére

Megjelent: 1963. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #^% .(isr \j. SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.228 SZÁM Nemzetközi osztály: DE—391. ALAPSZÁM Magyar osztály. C 23 f 22 g Vizes, viaszemulzió felületek korrozív behatások elleni védelmére Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin cég, Berlin-Adlershof (NDK) Feltalálók: Dr. Presting Willy vegyész, Halle/Saale, Steinbach Karl vegyésztechnikus, Halle/Saale, Göpke Gerhard mérnök, Halle/Saale, Greif H. Curt viaszolómester, (NDK) A bejelentés napja: 1961. augusztus 9. A találmány eljárás nagyobb gépek, például gépjárművek, traktorok, földgépek vagy ezek egyes alkatrészei tárolásakor és szállításakor vagy pedig öntvények, bádogok, huzalok, csövek és más féltermékek közbenső tárolásakor a klimatikus, előnyösen korróziós behatásokkal szembeni f elületvédelem biztosi teására. Ismeretes, hogy erre a célra például rozsdavédő olajok és zsírok használatosak; ezek azonban letörölhetőségük és a tároláskor bekövetkező szennyfelvétel folytán hátrányosaik és védőhatásuk is rövid tartamú. A viaszbevonatok ezzel szemben igen hosszú tartamú, biztos felületvédelmet nyújtanak: nem letönölhetők és a port és szennyet sokkal kevésbé veszik fel, mint az olaj, vagy zsír-bevonatok. Viaszolvadékokba történő bemártással azonban csak kis gépalkatrészek védhetők. Viaszolvadékok felszórva nehezen tapadnak és ezen túlmenően megkövetelik a védendő tárgy előzetes felmelegítését. Viaszoldatok használhatók ugyan, azonban éghető és/vagy egészségre káros oldószerek, mint pl. klórozott szénhidrogének esetében alkalmazásuk különleges védőintézkedéseket tesz szükségessé. Vizes viaszemulziók alkalmazhatók ugyan mázolt vagy lakkozott felületekre, tiszta vasalkatrészeikre azonban nem, mivel ezeken felszáradáskor rozsdajelenségek mutatkoznak, és a felszáradó viaszbevonatban maradó emulgátorok a légnedvesség vagy eső hatására a bevonatot higroszkópossá tehetik és ezáltal alározsdálódást idézhetnek elő. Azt találtuk, hogy tiszta, vagy lakkozott gép stb. felületeket viaszbevonatal hosszú időartamra konzerválni lehet és a felhordás szórással is történhet, ha olyan vizes viaszemulziókkal kezeljük őket, amelyek a találmány szerint illékony emulgátorokait és nem illékony, a viasz- és vízfázisban egészen vagy részben oldódó korrózió inhibitorokat tartalmaznak. Befejezett gépalkatrészek vagy féltermékek időszakos tárolási védelménél meg kell követelni, hogy hamuképző alkotórészek, például emulgáló hatású alkáliszappanok az emulzióban ne legyenek, mert különben a későbbi forrasztásos vagy hegesztéses megmunkálás megnehezülne vagy lehetetlenné válna, vagy pedig a viaszréteg előzetes eltávolítására lenne szükség. A találmány szerint olyan viaszemulziólkat alkalmazunk, amelyek emulgátorként a hosszúláncú, magas olvadáspontú technikai rnontánsav vagy montánsavtartalmú viaszok aimmóniumsóit magukban vagy szénhidrogénékkel, például paraffinnel, szintézis-paraffinnel, ozokerittel, petrolátummal és más mikrokristályos szénhidrogénekkel együtt tartalmazzák. A viaszsavak airurnóniurnsóból az ammónia már a felszórás vagy felhordás folyamán eltávozik úgy, hogy nedvességgel szemben inert viaszréteg alakul ki. Rozsdásodá&i inhibitorokként a találmány szerint a paraffin vagy szintézis paraffin légoxidációs termékeit alkalmazzuk, amelyeknek hatása egyszerű vagy helyettesített zsírsavamidek hozzáadagolásával fokozható. Az így biztosított korrózióvédelem úgy az eimulzió viasz-fázisára, mint a vizes-fázisára is kiterjed, minthogy az ilyen anoxidátumok nemcsak viaszban, hanem korlátozottan vízben is oldékonyak. Az illékony anyagok felszáradása után képződő viaszbevonatok különösen vékonyak és sűrűk, ha felszórással juttatjuk őket helyükre. Minthogy •eléggé átlátszanak, a tárgy mázolási színét még éi-vényre engedik jutni. Szudán- és más viaszban oldódó színezékek hatására, de feetékpigmensek