150151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új foszforsavészterek előállítására, valamint ilyen észtereket tartalmazó kártevőirtószerek

4 150.151 tett nyomás alatt elpárologtatjuk. Maradékként 21 g sárga színű olajszerű terméket kapunk, amely a lehűtés során kikristályosodik. Az elemzési adatok azt mutatják, hogy ez a termék 3-{0,0-di­metil-ditiofoszforilmetil)-8-metoxi-benzoxazolon. A termék ciklohexánból történő átkristályosítás után 62 C°-on olvad. A 11. példa szerinti eljárás kiindulóanyagául szolgáló 3-klór-metil-6-metoxi-benzoxazolon előál­lítása a 3-klórmetil-benzoxazolonéhoz hasonló mó­don történik; a termék olvadáspontja 120 C°. Ez utóbbi eljárás kiindulóanyagául a 8-metoxi-benz­oxazolon szolgál, amelynek előállítása a J. Org. Chem. 22, 220 (1957) közleményben van ismer­tetve. 12. példa: 200 ml acetonhoz 21,8 g 3-klőrmetil-5-klór­-benzoxazolont és 20,5 g amrnónium-0,0-dimetíl­-ditiofoszíátot adunk. Az elegyet 3 óra hosszat keverjük szobahőmérsékleten, majd éjjelen át áll­ni hagyjuk. Ezután a levált arnmóniumkloriaot szűréssel elkülönítjük és az oldószert csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk. A szilárd maradékot 200 ml metilénkloriddal felvesszük. A kapott oldatot vízzel mossuk, majd náíriumszulfáton szárítjuk. A metilénkloridot csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk, amikor­is 30 g fehér szilárd maradékot kapunk, amely benzolból történő átkristályosítás után 93 Ca -on olvad. A termék elemzési adatai azt mutatják, hogy ez a termék 3-(0; 0-dimetil-ditiofoszforilmetil)­-5 klór-benzoxazolon. 13. példa: 250 ml acetonhoz hozzáadunk 20 g 3-klórmetil­-benzotiazolont és 22 g ammómum-0,0-dietil-tiono­foszíátot. Az elegyet 6 1/2 óra hosszat kevertetjük szobahőmérsékleten. A levált amrnóniumkloridot szűréssel eltávolítjuk és a kapott víztiszta aceto­nos oldatot csökkentett nyomás alatt bepárol^uk. A visszamaradó olajszerű anyagot 180 ml kloro­formmal felvesszük, a kloroformos oldatot 100 ml 10%-os káliumhidrogénkarbonátoldattal, majd 100 ml vízzel mossuk. Ezután a kloroformos ol­datot nátriumszulfáton szárítjuk, aktív szénnel derítjük és bepároljük, amikoris 29 g olajszerű terméket kapunk, amely az elemzési adatok sze­rint 3-(0,0-dietil-tiolofoszforilmetil)-benzotiazo­lon. 14. példa: 23,6 g ammónium-0,0-dietil-ditiofoszfátot 200 ml acetonban oldunk, az oldathoz hozzáadunk 19,7 g 3-klórmetil-6-metil-benzoxazolont, majd az ele­gyet 3 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Ezután a levált amrnóniumkloridot elkülö­nítjük és az acetonos oldatot csökkentett nyomás alatt bepároljuk. A visszamaradó olajszerű anya­got 200 ml kloroformmal felvesszük és az oldatot háromszor mossuk 100—100 ml vízzel. A kloro­formos oldatot ezután káliumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomás alatt bepároljuk; 33 g olaj­szerű terméket kapunk, amely az elemzési adatok szerint 3-(0,0-dietil-ditioíoszíorilmietil)-6-metil-ben­zoxazolon. A 14. példa szerinti eljárás kiindulóanyagául szolgáló 3-:klórmetil-6-metil-benzoxazolon előállítá­sa a 3-kiórmetil-benzoxazolonéhoz hasonló módon történik; a termék olvadáspontja 121 C°. Az utóbb említeti eljárás kiindulőanyagaként felhasználásra kerülő 6-metil-benzoxazolon előállítása 2-hidroxi­-4-metii-anilin karbamiddal való reagáltatása út­ján történik; a termék 126 C°-on olvad. 15. példa: 200 ml acetoníhoz 19,7 g 3-klórmetil-6-metil­-benzoxazolont és 19,8 g ammónium-0,0-dimetii­-ditiofoszfátot adunk (az utóbbi vegyületet 87%­os tisztaságban alkalmazzuk), majd az elegyet 3 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. A levált ammóniumkloridot szűréssel eltávolít­juk, a kapott víztiszta acetonos oldatot csökken­tett nyomás alatt bepároljük. A maradékot 200 ml metilénkloriddal felvesszük és 3 x 100 ml víz­zel mossuk az oldatot. A metilénkloridos oldat nátriümszuifáton történő szárítása és az oldószer csökkentett nyomás alatti elpárologtatása után 32 g fehér színű szilárd terméket kapunk, amely benzolból átkristályosítva 95—96 C°-on olvad. Az elemzési adatok azt mutatják, hogy ez a ter­mék 3-(0,0-dimetil-ditiofoszforilmetií)-6-metil­-benzoxazoion. 16. példa: 20 g 3-kiórmetil-benzotiazolon és 18,6 g ammó­nium-0,0-dimetil-tiono:foszfát elegyét 250 ml ace­tonban 6 óra hosszat keverjük szobahőmérsékle­ten. Ezután a levált ammóniumkloridot szűréssel eltávolítjuk és az acetonos oldatot csökkentett nyomás alatt bepároljuk. A visszamaradt olajsze­rű terméket 180 ml kloroformmal felvesszük, az oldatot 100 mi 10%-os vizes káliumhidrogénkar­bonátoldattal, majd 100 ml vízzel mossuk. A klo­roformos oldatot ezután nátriumszulfáton szárít­juk és csökkentett nyomás alatt bepároljuk ál­landó súlyig. Maradékként 24,5 g olajszerű ter­méket kapunk, amely az elemzési adatok szerint 3-(0,0-dimetil-tioloifoszforilmetil)-benzotiazolon. 17. példa: 250 ml acetonhoz hozzáadunk 18,3 g 3-klórme­til-benzoxazolont és 18,5 g 95%-os ammónium­-0,0-dimetil-tionofoszfátot. Az elegyet 6 óra hosz­szat 'kevertetjük szobahőmérsékleten. A levált ammóniumkloridot szűrés útján eltávolítjuk és az oldószert csökkentett nyomás alatt elpárolog­tatjuk. A visszamaradó olajszerű terméket 150 ml klo­roformmal felvesszük, a kloroformos oldatot 100 ml vizes 10%-os káliumhidrogénkarbonátoldattal, majd 100 ml vízzel -mossuk. A kloroformos oldatot nátriumszulfáton szárít­juk, majd a kloroformot csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk. A visszamaradó olajszerű termék lehűléskor megszilárdul, súlya 21 g. Ciklohexán­ból történő átkristályosítás után a termék olva­dáspontja 66 C°.

Next

/
Oldalképek
Tartalom