150074. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászati hatású benzilguanidin származékok előállítására

4 150.074 A kezdetben önmagától felmelegedő elegyet 15 percig hevítjük visiszacsepegő hűtő alatt. Ekkor további 2,3 g nietiljodidot adunk a reakcióelegy­hez és a percig »melegítjük az elegyet. Utána a metiljodid feleslegét ledesztilárjuk. Az elegy le­hűtése után étert adunk hozzá, aminek hatására kiválik a N-S-ibrómíbenzíil-N'^etil-S-nietilizotiokarb­amid-hidrojodid, amely 145—146°-on olvad. 2,0 g fenti termékeit 10 ml etanollal és 7,5 ml vizes; 40%-os niötilarninnal 4V2 óra hosszat forra­lunk visszacsepegő hűtő alatt. Eközben metil­merkaptán képződik. Az oldatot ezután vákuum alatt szárazra bepároljuk és a maradékot n-pro­panolból és éterből kristályosítjuk; az így kapott N-2-brom,benzil^N'-etil l-N'%metilguanidin-hidro­jodid 137,5—L38,5°-on olvad. 13. példa: 10 ml vizes 35%-os metilamin és 10 ml etanol elegyéhez 6,62 g 2-klór.benzil-izotioeianátot adunk. Az elegy magától felmelegszik, majd a reakció ellanyhulásia után vízfürdőn még 5 percig mele­gítjük az elegyet. Ezután vákuumban a kristá­lyosodás bekövetkezéséig bepakoljuk, majd lehűt­jük az elegyet, a kivált szilárd termieket kiszűr­jük és vizes etanollal mossuk. Az így kapott N-2--klórbenzil-N'-metiltiokarbamid 118—121°-on ol­vad. 7,55 g fenti módon kapott N-2-klórbenzií-N'­^metíltiokarbarnidot a 12. példában leírt módon N-2-Jklórben.zil-N',S-dimfstil-izotioka;ribaimid-hidro-­jodiddá alakítunk át, majd e termékből 3,56 g-ot 10 ml metanolos 5'0%-os dimetilam in-oldattal 8 óra hosszat forralunk visszacsiepegŐ hűtő alatt. Eközben metitmerkaptán képződik. Az oldatot ezután vákuum alatt szárazra pároljuk be, a ma­radékot nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk és a kivált olajat benzol és éter elegy ével extra­hálj uk. A kivonathoz feleslegben levő mennyi­ségű borostyánkősav etanolos oldatát adjuk, amikor is a kiváló olajszerű termék lassan ki­kristályosodik. Ezt a terméket n-propanol'ból és éterből többször átíkristályosítva kapjuk a tiszta N-2-iklórbeínzil-N',N"-trimetilguanidin-hidrogén­szukcínátot, amely 112—114°-on olvad. 14. példa: 21.6 g N-benzil-N'-etiitiokarbamidot 10 ml eta­nolban szuszpendálunk és 25 ml rnetiljodidot adunk hozzá visszacsepegő hűtő alatt, a reakció folytán fejlődd hő az elegyet gyenge forrásig hevíti. Ezután a reakcióelegyet 25 percig szoba­hőmérsékleten állni hagyjuk, majd vákuum alatt bepároljuk, amikor is kikristályosodik a 123— 124°-on olvadó N-benzil-N'-etil-S-metilizotiokarb­amid-hidro jodid. E termék egy részét bázissá, majd ezt savanyú oxaláttá alakítjuk át, ez utóbbi 97—39°-on olvad. 2,98 g fenti sót 25 ml metanolos, 40 súly/tf.%­os metilamin-oldat és 15 ml víz hozzáadásával 5 óráig forralunk visszacsepegő h.'ító alatt. Az oldatot ezután vákuum alatt szárazra pároljuk be és a maradékot híg sósavban oldjuk, majd az oldatot a jelenlevő kis mennyiségű nem-bázisos jellegű anyag eltávolítása céljából éterrel mossuk. A savas oldatot ezután nátriumhidroxidoldattal meglúgosítjuk és a kivált olajat éterrel extra­háljuk. Az éteres kivonatot szárazra pároljuk be és oxálsav n-pro pan óllal készített oldatát adjuk hozzá, majd étert adunk az, elegyhez. Kristályos alakban N-benzil-N'-etil-N"-meülguanidin-hidro­génoxalát válik ki, op. 162—163°. 15. példa: 15 ml n-propilamin 20 ml n-propanollal készí­tett oldatához lassan hozzáadunk 14,9 g benzil­ízotiocianátot, miközben a reakcióelegyet az exo­tenm reakció mérséklése céljából vízzel hűtjük. A kapott oldatot azután szobahőmérsékleten 20 per­cig állni hagyjuk, majd vákuum alatt szárazra pároljuk be, és a maradékot benzol és 60—80° forrpontú könnyűbenzin elegyéből kristályosítjuk. Az így kapott N-benzil-N'-n-propiltioikarbamid 93—94°-on olvad. 16,5 g N-beinzil-N'-N-propiltiokarbamidot hozzá­adunk 20 ml metiljodídhoz, amelyben az gyenge melegedés közben oldódik. Az oldatot fél óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd' vákuum alatt szárazra bepároljuk; a maradék éter alatt állva lassan kikristályosodik. Ily módon 71—76°-on olvadó nyers N-benzil-S-metil-N'-n­-prcpil-izoüokarbamidhidrojodidot kapunk, ame­lyet nem tisztítunk továfoíb. 3,5 g fenti hidrojodidot 20 ml metanolos 40%-os metilaminoldattal 5V2 óra hosszat forralunk vissza csepegő hűtő alatt. A kapott oldatot vákuum alatt szárazra bepároljuk, a maradékot híg sósav­ban oldjuk, az oldatot éterrel mossuk, majd nát­riumhidroxidoldattal meglúgosítjuk és a kiváló olajat éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres kivonatot vákuum alatt szárazra bepároljuk, majd n-propanolos oxálsavoldatot, ezt követően pedig etilacetátot és étert adunk hozzá. Kristályos alak­ban kiválik az N-benzil-N'-m.etil-N"-n-propilg1 ,ia­nidin-hidrogénoxalát, amelynek olvadáspontja 158,5—159,5°. 16. példa: 0,555 g súlyú tablettákat készítünk N-2-klór­benzil-N',N"-dirnetilguanidin-szulfátból, oly mó­don, hogy 0,25 g hatóanyaghoz, amelyet finom por alakjában alkalmazunk, 0,25 g tejcukrot és 0,05 g keményítőt keverünk, a keveréket alkohol­lal vagy alkoholos polivinilpirrolidonnal, vagy pedig alkohol és víz 1 : 1 arányú elegyével szern­csésítjük, a kapott szemcséket 40° hőmérsékle­ten megszárítjuk, kenőanyagként 0,005 g mag­néziumsztearátot adunk hozzá és ezt a keveréket tablettává sajtoljuk. 17. példa: 0,505 g súlyú tablettákat készítünk N-2-klór­benzil-N',N"-dimetilguanidin-szuMátból, oly mó­don, hogy tablettánként 0,5 g hatóanyagot finom por alakjában alkohol és víz: 1 : 1 arányú elegyé­vel szernesésítünk, kenőanyagként 0,005 g mag­néziumsztearátot adunk hozzá és a keveréket köz­vetlenül tablettákká sajtoljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom