150024. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fröccsszerszámok, öntőminták, présszerszámok, kokillák, hajlító- és csavarószerszámoknak fémszórás útján való előállítására
2 150.024 (edzésnek, megeresztésneik) velejárója. A hibás hőkezelés szükségessé teszi a szerszárrikészítésnek megismétlését. Nem vitás, hogy különböző falvastagságú és általában tagolt profilú szerszámoknál a szerszám a szürkeöntési hőfok miatt vetemedésnek van kitéve és csaknem minden esetben el is vetemedik, amin a munkadarab előmelegítése nem segít. A német szabadalmi leírásban javasolt, szürkevassal való körülöntés megfosztotta a fémszórást attól az előnytől, melyet a fémszórási eljárásnak viszonylag hideg volta biztosít és mely lehetővé teszi, hogy a legtagoltabb profilú szerszámok is kb. 100 C°-ot meg nem haladó hőmérsékleten is elkészíthetők. 3. A hivatkozott német szabadalmi leírás azon javaslata, hogy a magnak illetve a félmag-résznek is fémszórással való 'készítését javasolja, elvben nagyon leegyszerűsíti és olcsóvá teszi ugyan a gyártást, azonban a német szabadalmi leírásban ismertetett eljárás meg nem valósítható, mert nem ismeretes olyan gipsz, mely a fémszórásnál használatos -kb. 100 C° hőmérsékletet elbírná. Hiszen a gipsz ennél a hőmérsékletnél felületén teljesen elporlik, ami kizárja gyakorlatilag a gipszformába való fémszórást. Ugyanez vonatkozik az egyéb könnyen alakítható anyagokra (pl. viaszra, sztearinra, műanyagra stb.), amelyekinek felülete a fémszórásnál szintén tönkremegy. De még ha sikerülne is a fémszórt magból készült negatívot kialakítani, csaknem lehetetlen volna ebbe a negatívba fémszórással anyagot bevinni és a negatívból a fémszórt réteget a negatív tönkretétele nélkül kiemelni, különösen, ha . a negatívról több mag-pozitívet kell készíteni. Ennek oka a fémszórt réteg szerkezetében rejlik, mely tudvalevőleg mikroporózusos, minek következtében a következő szórás alkalmával a szemcsék egy része behatolna a mikropórusokba és ott rögzítődnék, ahonnan csak erőszak alkalmazásával volnának eltávolíthatók, ami a negatív tönkretételével járna. A találmány szerinti eljárás mindezeket a hátrányokat kiküszöböli és lehetővé teszi fröccsszerszámoknak, öntőmintáknak és présszerszámoknak stb. széles területen való felhasználását, mert lehetővé teszi a legkényesebb tagoltságú és legfinomabb tükrös felületű szerszámoknak (és magoknak) olcsó, gyors és selejtmentes előállítását fémszórással. A találmány szerinti elj fémszórásnak galvanikus eljárással való kombinációján alapszik. A találmány szerinti eljárás egyik fontos ismérve, hogy a fémszórt rétegnek mikroporózus szerkezetéből a galvánréteg egyenletes lerakódását gátló oxidokat a felületről eltüntetjük és ezzel lehetővé tesszük a fémszórt réteg egyenletes és összefüggő galvanizálását. E célból az előzőleg fémtisztává tett fémszórt rétegre termikus úton, pl. foncsorozással vagy termoelektromos úton, pl. fémnek vákuumban történő elgőzölögtetésével vagy mechanikus úton, pl. gnafitbedörzsöléssel legalább 1 mikron vastagságú fémréteget, pl. ezüstöt rakunk fel a szerszám felületére, mely lehetővé teszi a szokásos galvánbevonatnak, pl. rézbevonatnak a szerszám felületén ismert módon való lerakódását, mely rézbevonatra ugyancsak ismert módon keménykrómréteg rakható fel. A mikron nagyságrendű, leheletvékony fémréteg azonban csak akikor vihető fel a fémszórt szerszámfelületre, annak mikroporózus struktúrája miatt, ha a szórás befejezése után a fémszórt szerszám felületi pórusait, még meleg állapotban, hőre keményedő műgyantával tömítjük, majd a polimerizációs folyamat befejezése után a szerszám munkafelületét felcsiszoljuk. Ez az eljárás azonban csak iákkor alkalmazható, ha galvánréteggel előidézett méretváltozás nem esik kifogás ata. A találmány szerinti eljárás az ismerthez képest lényeges haladást jelent, mellyel szemben áll azonban néhány a szerszámkészít és önköltségét növelő művelet. Ez okból az ismertetett eljárás csak akkor indokolt, ha nincs lehetőség az alább ismertetendő fejlettebb eljárás 'kivitelére, mely a szerszámmal gyártandó, már meglevő munkadarabból vagy pedig az annak alapján készült mintából, az ún. mesterdarabból indul ki. Fémes vagy nemfémes anyagból, célszerűen keményviasz'ból készült mesterdarabra íelpolírozás és zsírtalanítás után 1—2 mikron vastagságú öszszefüggő fonűsorréteget, pl. ezüstöt rakunk fel, majd a munkadarabot — rnég a felületi oxidáció bekövetkezése előtt —- galvánfürdőbe helyezzük, ahol a felrakott réteget, a felület nagyságától függően, pl. 0,5—3 mrn vastagságúra felhizlaljuk. Elvben a gaíváníürdőben ugyan bármely fém rétege rakható fel, kísérleteim azonban azt mutatták, hogy előnyös ha az 1—2 mikron nagyságú fémrétegre, pl. ezüstrétegre rezet viszünk fel, mégpedig kis áramerősség (0,05 A) és legfeljebb 4 V feszültség mellett. Elegendő ha ez a réteg csak oly vastag, hogy a fentemlített vékony ezüstréteget egyenletesen és összefüggően rézszínűre elszínezi. A rézfürdőből való kiemelés után a mesterdarabot mosás után áttesszük, a keménykróm-fürdőbe, melyben a szükséges vastagságú 'keménykrómréteget visszük fel. Kimosás után a munkadarab ismét a rezező fürdőbe1 ikerül, ahol a kívánt vastagságúra felhizlaljuk. Eközben a rézréteg felületét vastagságának növekedése arányában fokozatosan eldurvítjuk, mely célból az áramerősséget folyamatosan növeljük oly határig, melynél a réteg felülete-már durva, érdes lesz. Ha a galvanizálás befejezése' után a réteg felülete nem volna elég érdes, azt a galvanizálás befejezése után elektromos úton (pl. pólusváltással) vagy mechanikai úton (homokfúvással) felérdesítjük. A találmány további fontos ismérve a fémszórt rétegnek előre gyártott, pl. acélból készült'merevítő kerettel való biztosítása, mely hivatva van a fémszórt szerszámot a sajtolásnál fellépő igénybevételekkel szemben megvédeni. A találmány továbbá eljárásra vonatkozik szerszámcsaládok kialakítására oly berendezés segélyével, melynél vezetőkön mozgó szerszámbefogótest és ezen csavarok segélyével felerősített keret talál alkalmazást, mely keretbe a találmány szerinti eljárással készült bélyegeket adott nagyságrenden cserélve helyezzük be.
