150024. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fröccsszerszámok, öntőminták, présszerszámok, kokillák, hajlító- és csavarószerszámoknak fémszórás útján való előállítására

Megjelent; 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •gr ^s> SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.024 SZÁM Nemzetközi osztály: C 23 c KE—615 ALAPSZÁM Magyar osztály: 48 b 11—13 Eljárás fröecsszerszámok, öntőminták, présszerszámok, kokillák, hajlító- és csavarószerszámoknak fémszórás útján való előállítására Dr. Kelemen Aladár oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. június 10. A találmány eljárásra vonatkozik olyan fröccsszerszámok, öntőminták, présszerszámok, kokillák előállítására, melyek a műanyag-, a kerámia-, az üveg-, valamint a gépipar számos területén lehetővé teszik kissorozatú gyártmányok olcsó és gyors felszerszámozását és ezáltal kis sorozatú csereszabatos alkatrészekből álló gyártmányoknak gyors piacra hozatalát, vagy gyártmány módosítás esetén változtatások gyors és olcsó végrehajtását és ezáltal az önköltség nagyfokú csökkentését. Hajlító- és csavarószerszámok esetében a találmány felhasználási területe azokra a területekre korlátozódik, melyéknél a szerszámok nincsenek nagy elnyomásnak kitéve. A fent felsorolt szerszámoknak a hagyományos forgácsolással való előállítási módján kívül ismeretes az ipar egyes területein a présszerszámoknak fémszórással való előállítása. így pl. a 864.946. sz. német szabadalmi leírás gumi-, celluloid- és bakelit présszerszámoknak fémszórással való előállítását ismerteti, mely a korábbi fémszórási eljárásokhoz képest lényeges haladást jelentett. A hivatkozott német leírás berendezést ismertet a gumi-, celluloid- stb. ipar számára való formák előállítására a fémszórási eljárással, melynél a sík alap- vagy formarész-felület, melyen a formálandó magfél felfekszik, rétegelt falemezből áll. Emellett a vékonyfalú szórt acélformafelet a hátoldalon szürkeöntvénnyel felerősítik, mert a fémszórás önmagában nem elegendő a sajtolásnál fellépő nyomás felvételére. Emellett a mag szintén fémből készül oly módon, hogy először kiformáljak például gipszből a félmagrészt, melynek alapján fémszórással negatív készül, melyből a gipszmintát kiemelik és az így nyert fém-negatívba szórjak <bele a fémmag-pozitívet, szükség esetén több példányban. A fémszórásos eljárások eddig nem tudtak jelentősebb mértékben tért hódítani, mert bonyolultak voltak. Ez a német szabadalmi leírás szerinti eljárásra is vonatkozik. Valamennyi ismert fémszórási eljárás a következő hátrányokat tünteti fel: 1. A fémszórással készült szerszámok az iparnak csak szűk területén, mégpedig csak ott voltak felhasználhatók, ahol a felületi finomságot nem követelték meg, pl. a gumiiparban, a celluloidnak némely felhasználásánál és a hőre keményedő műgyantaipar egyes korlátolt feldolgozási területein. Azonban eddig sem tudták a német szabadalom szerinti technológiát oly szerszámokkal kapcsolatban alkalmazni, melyéknél tükrös felületek kívántatnak meg. Nem tudták alkalmazni azért, mert eddig nem tudták a fémszórt réteget galvanizálni. Ennek oka kettős. Az első ok az, hogy a fémszórt réteg mikroporózus szerkezetű, a másik, hogy mivel a fémszórt rétegbe beágyazott oxidszemcsék szigetelők, nem vezetik a villamos áramot, minek következtében a galván réteg csupán a fémtiszta szemcséken rakódott le, úgy, hogy a felület egyenlőtlenebbé vált, ami a szerszám tönkretételére vezetett. 2. A fémszórt réteg önmagában nem bírja el azokat az igénybevételeket, melyeknek a szerszám a sajtológépen uralkodó nyomás- és hőviszonyoknak ki van téve. Ez okból ajánlotta a német szabadalmi leírás a fémszórt rétegnek megerősítését. De az elgondolás teljesen téves volt, mert a fémszórt réteg megerősítésére meleg üzemi eljárást javasolt. E célból a mintára fémszórt rétegnek szürkevassal való körülöntését javasolta és ily módon alakította ki a szerszámbefogáshoz szükséges derékszögű éleket a nemdolgozó felületen. Ezzel az eljárással azonban belevitte a szerszámgyártásba azt a bizonytalanságot, mely a hagyományos szerszámgyártásnál a hőkezelésnek