149961. lajstromszámú szabadalom • Támasztott fonásos (orsós) feszítési eljárás, feszített vasbeton szerkezetek készítésére

Megielent: 1963. március 33. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •V ^Sf SZABADALM Nemzetközi osztály: E 04 c ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.961 SZÄM KA—762. ALAPSZÁM Magyar osztály: 37 b Támasztott fonásos (orsós) feszítési eljárás, feszíteti vasbeton szerkezetek készítésére Kalocsai István oki. építészmérnök, Nyíregyháza A bejelentés napja: 1958. június 7. A vasbeton építésben alkalmazott feszítési rend­szereknek két fő irányzata ismeretes, úgymint előfeszítés és utófeszítés. Mindkét irányzatnak vannak előnyei és vannak hátrányai is. Az elő­feszítés inkább üzemi, az utófeszítés inkább mun­kahelyi előregyártóénál használatos. Az előfeszí­tésnél főleg hosszirányú, az utófeszítésnél már harántirányú feszítési eljárásokkal is találkozunk. Az 1. ábra hosszirányú feszítési sémát, a 2. ábra harántirányú feszítési sémát ábrázol felülnézet­ben. A hosszirányú feszítésnél a huzalokban létre­hozott együttes H huzalerő egyenlő az N feszítő­erővel. Harántirányú feszítésnél a huzalokban keletkező H erő 20%-ára van csak szükség ah­hoz, hogy a keresztirányú K erő egyensúlyt tart­son N feszítőerővel. Gyakorlati tapasztalatok szerint a harántirányú utófeszítéshez kevesebb befektetés szükséges és ezért olcsóbb is, mint a nagyobb gépesítést igény­lő hosszirányú feszítés. A harántirányú feszítés súlyos hátránya azonban, hogy síkbeli helyszük­séglete igen nagy. Karcsú, vonalas kiterjedésű vasbeton szerkezetekben egyenlőre nem alkal­mazható. A találmány a harántirányú feszítés síkbeli­ségét kívánja megszüntetni azáltal, hogy a haránt­irányú feszítési eljárást alkalmassá teszi vonalas kiterjedésű vasbeton szerkezetek, úgymint bor­dák, gerendák, oszlopok és ezen elemekből ki­alakított sík, vagy térbeli rácsos szerkezetek, rá­csos lemezek gyártására. Célja még, hogy a haránt­irányú feszítés gazdaságosan legyen alkalmazható előfeszített vasbeton szerkezetek készítésénél is. A szakirodalomból ismeretes, hogy haránt­irányú feszítésnél a K keresztirányú erő az f huzalelmozdulás értékének köbével arányos. A 2. ábra szerint két 1 távolságú végpont között ki­feszített két huzalban akkor jön létre az N feszítő­erő egyensúlyozásához szükséges H huzalerő, ha a huzalokat f huzalelmozdulásra kényszerítjük. A találmány lényege, melyet a 3. ábra szem­léltet felülnézetben, tulajdonképpen annak a lehe­tőségnek a felismerése, hogy a huzalok meg­nyúlása és ezzel összefüggő s huzalfeszültség lét­rejön akkor is, ha a huzalok f összes elmozdu­lása f/h részelmozdulásokból tevődik össze l/m távolságokban működő c-Tn támaszerők hatására. A támaszerők nagysága, az utolsó működtetett támaszerőt kivéve, külön-külön mindig kisebb, mint a huzalok közepén f elmozdulást előidéző K keresztirányú erő értéke. A támaszerők egyen­kénti abszolút értéke a támadási helyeken mű­ködő súrlódás nagyságát és a feszítés sorrendjet is jelképező c factor függvénye. A c factortól függően a huzalok mentén váltakozó huzalfeszült­függően a huzalok mentém változó huzalfeszült­a huzalerő, a halmozott f/n részelmozdulások ér­tékének négyzetével, a támaszerő pedig köbével arányos. A 3. ábra azt a hatást kelti, mintha az 1 hu­zalok a 4 orsók köré lennének fonva. Valójában a huzalvégek 2 végorsóval vagy 3 huzalmegfogás­sal rögzítettek és az orsók tartják szétfeszítve és kitámasztva a huzalokat. Ezért ezen feszítési eljárás „támasztott fonásos feszítésnek", vagy röviden „orsós feszítés"Hnek 'nevezhető. Az orsós feszítés manuális végrehajtását a 4., 5. és 6. ábrák szemléltetik felülnézetben és a 4. ábránál egy közbeiktatott metszetben. Űj orsó behelyezése az orsósorba az 5 kéziszerszám, kapa segítségével történik. Először a 4. ábrán látható módon a két huzal közé csúsztatott kapával füg­gőleges síkú Mv forgató nyomatékot előidézve a huzalokat egymás felé kell terelni, ezáltal a huzalok a kapa feje előtt és után az 5. ábrának megfelelően keresztezni fogják egymást, ezután a szerszámot, vízszintes síkú forgatónyomatékot

Next

/
Oldalképek
Tartalom