149947. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, a 4-helyzetben helyettesített 1, 2-diaril-3, 5-dioxo-pirazolidinek előállítására
149.947 5 1. példa: a) 163 rész íeniltioetil-malonsavat (op. 154°) szobahőmérsékleten, keverés közben hozzáadunk 500 ml tiomilkloridhoz. Az elegyet éjjelen át nedvesség kizárása mellett 40—50° hőmérsékleten tartjuk, majd a felesleges tionilklóridot 11 mm Hg-oszlop nyomás alatt, 50° hőmérsékletű fürdőn ledesztilláljuk, amikor is a kapott maradék menynyisége 1G2 súlyrész lesz. Ehhez 334 tf. rész alkoholmentes kloroformét adunk és az így kapott oldatot 0° és 5° közötti hőmérsékleten hozzácsepegtetjük 165 rész p-acetoxi-hidrazobenzol (Kelv. Chim. Acta, 40, 395 [1957]), 220 tf. rész vízmentes piridin és 880 tf. réáz a'bsz. kloroform elegyéhez, majd a reakcióelegyet éjjelen át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután az elegyet hozzákeverjük . 1000 tf. rész jeges vízhez, majd a kloroformos fázist elválasztjuk és jég jelenlétében kétszer kirázzuk 500—500 tf. rész n-sósavoldattal, utána kétszer 680—680 tt. rész n-hidrogénkarhoná toldattal, végül pedig négyszer 680—680 tf. rész n-nátriumkarbonátoldattal. Az egyesített inátriumkarbonátos kivonatokat jég jelenlétében, keverés közben 12 n sósavoldattal kongóvörösre megsavanyítjuk és a különvált olajat 500 tf. rész etilacetáttal felvesszük. . Az oldatot ezután nátriumszulfáton szárítjuk és az etilacetátot vákuum alatt, 40° hőmérsékletű fürdőn ledesztilláljuk. A maradékot etilacetátból, petroléter hozzáadásával kristályosítjuk. Az így kapott l-fenil-2-(p-acetoxi-ienii)-3,5-dioxo-4-feniltioetil-pirazolidin 118— 119°-o,n olvad. b) 67 rész fenti módon kapott terméket 338 rész jégecetben oldunk és az oldathoz 25° hőmérsékleten 17 tf. rész 30%-os hidrogénperoxidoldat 330 tf. rész jégecettel készített oldatát csepegtetjük, majd az egész elegyet kb. 14 óra hosszat hagyjuk szobahőmérsékleten, állni. Ezután a jégecetet 11 mm Hg-oszlop nyomás alatt, 30—40° hőmérsékletű fürdőn, lehetőleg teljesen ledesztilláljuk. A maradékot 0° és 5° közötti hőmérsékleten 600 tf. rész vízzel és 600 tf. rész etilacetáttal felveszszük. A szerves fázist különválasztjuk, jeges vízzel háromszor kirázzuk, nátriumszulfáton szárítjuk, majd 11 mm Hg-oszlop nyomás alatt, 30° hőmérsékleten bepároljuk. A termékként kapott új vegyület nem kristályosítható, ezért közvetlenül elszappanosítjuk. A 'maradékot 750 tf. rész 2 n nátriumhidroxidoldatban oldjuk és 30 percig tartjuk 90—95° hőmérsékleten. Ezután az oldatot aktívszénnel szűrjük és szobahőmérsékleten, 900 tf. rész etilacetát alatt, 12 n sósavoldattal kongóvörösre megsavanyítjuk, kétszer vízzel, majd háromszor 300—300 tf. rész 0,5 n hidrogénkarbonátoldattal kirázzuk. A szerves fázist nátriumszulfáton szárítjuk, majd 11 mm Hg-oszlop nyomás alatt 30° hőmérsékleten bepároljuk. A maradékot kétrész jégecetben , oldjuk, négyrész etilacetátot adunk hozzá, amikor is kristályos alakban kiválik az l-fenil~2-(p-hidroxí-fenil)-3,5-dioxo-4~fenilszulfiniletil-pirazolidin; op. 183°. Analóg módon állíthatjuk elő az alábbi hasonló vegyületeket is; p-imetil-p'-acetoxi-hidrazobenzolból (op. metanolból kristályosítva 98°) kiindulva az l-(p-metil-fenil)-2-(p'-hicIroxi--fenil)~3,5-dioxo-4--fenilszulfiniletil-pirazolidint (op. dioxánból kristályosítva 108°); m-metil-p'-acetoxi-hidrazobenzolból [op. metanolból kristályosítva 126°] az l-(m-metil-íenil)-2-(p-hidroxi-fenil)-3,5-dioxo-4-feni ilszulfiniletil-pirazoiidint (op. metanolból kristályosítva 189°); a p-klór-p'-aűetoxi-hidrazdbenzolból (op. metanolból kristályosítva 98°) az l-(p-klór-fenil)-2-(p'-hidroxifen, il)-3,5-dioxo-4-fenilszulfiniletil-pirazolidint (op. etanolból kristályosítva 134°); a m-klór-p'-acetcxi-hidrazobenzolból (op. 80%-°s metanolból kristályosítva 107°) az l-(m-klórfenil)-2-p'-hidroxiienil)-3,5-dioxo-4-fenilszulfiiniletil-pirazolidint, amely metanolból történő átkristájyosítás után 190°-on bomlás közben olvad. c) Ahelyett, hogy az a) alatt leírt módon kapott merkaptovegyüleíet először oxidálnánk, eljárhatunk oly módon is, hogy ezt a merkaptovegyüietet közvetlenül hidrolizáljuk. Ily módon az l-fe:nil-2-(p-aoetoxifeinil)-3,5-dioxo-4-fenil-tioetil-pirazolidiriból a b) alatt leírt hidrolízis eljárás szerint l-fenil-2-(p-hidroxifenil)-3,5-dioxo-4-feiniltioetil-pirazolidiint kapunk (op. éter és petroléter elegyéből kristályosítva 92°), az l-(p-imetilfeni])-2-(p'-acetoxifenil)-3,5-dioxo-4-feiniltiO'etil-pirazolidinból (op. etilacetát és petroléter elegyéből átkristályosítva 120°) az l-(p-metilfei nil)-2-(p-hidroxifenil)-3J 5-dioxo-4-feniltioetil-pÍTaz:olidÍ!nt (op. izopropanolból kristályosítva 73°); az l-(m-metil~ -fenil)-2-(p'-a'Cetoxifenil l)-3,5-dioxo-4-fe i niltioetil-pirazolidinból (op. metanolból kristályosítva 120°) az l-(m-metilfenil)-2-(p'-hidroxifenil)-3,5-dioxo-4--feniiltioetil-parazolidint (op. izo propán ólból kristályosítva 119°); az l-(p-klórfenil)-2-<p'-acetoxife:nil)-3,5-dioxo-4-feriiltioetil-pirazolidinból (op. alkoholból kristályosítva 122°) az l-(p-klóríenil)-2--•(p'-hidroxifemil)-3,5-dioxo-4-feniltioetil-pirazolidint (op. etanolból kristályosítva 134°); az l-(m-klórfenil)-2-(p'- acetoxifenil)-3,5 -dioxo-4-feniltioetil- pirazolidinból (olaj) az l-(m-klórfe:nil)-2-(p'-hidroxife;nil)-3,5'-dioxo-4-feniltioetil-pirazolidint (éterből 1 mól kristály-éterrel kristályosodik, op. 54°). 2. példa: 2,56 rész fenilszulfiniletil-malonsavat 50 tf. rész clioxánban oldunk, az oldathoz 2,7 rész p-acetoxi-hidrazobenzolt adunk és a víztiszta oldathoz egyszerre hozzáadunk 4,5 rész diciklohexil-karbodiimidet. Az elegyet 12 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután az oldatlan anyagról (diciklohexil-karbamid) leszívatjuk az oldatot és a szűredéket 11 mm Hg-oszlop nyomás alatt bepároljuk. A maradékot 100 tf. rész etilacetátban oldjuk és kétszer kirázzuk 50—50 tf. rész n -hidrogénkarbonátoldattal. A kivonatokat egyesítve kongóvörösre megsavanyítjuk és a kü-. lönvált olajat, etilacetátban oldjuk, majd az oldatot nátriumszulfáton szárítjuk és 11 mm Hgoszlop nyomás alatt bepároljuk. A visszamaradó l-fenil-2-(p-acetox;íe;nil)-3,5-dioxo-4-fenilszulfinilétil-pirazolidin olajszerű anyag, amely hidrolízis útján, az 1. példában leírthoz hasonló módon adja az l-fenil-2-(p-hid;roxifenil)-3,5-dioxo-4-fenilszulfiniletil-pirazolidint, amely 183°-on olvad. (Ez az eljárás különösen jól alkalmazható az optikailag aktív fsnilszulfiniletii-maloinsavak kondenzációjára.)
