149947. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, a 4-helyzetben helyettesített 1, 2-diaril-3, 5-dioxo-pirazolidinek előállítására
6 149.947 3. példa: 56,4 rész p-(tetrahidropiranil)-2-(oxi)-azobenzolt (op. 81°) 70° hőmérsékleten oldunk 564 tf. rész benzolban, majd 200 tf. rész 4 n nátriumhidroxidoldattal alárétegezzük. Keverés közben, nitrogénlégkörben 40 rész cinkport adunk fokozatosan az oldathoz, miközben az elszíntelenedik. A benzoics réteget nitrogén-légkörben különválasztjuk, nátriumszulfáton szárítjuk és kb. 200 tf. részt ledesztillálunk belőle. Ezután 59.2 rész feniltioetil-malonsav-dietilésztert, majd ezt követően 92 tf. rász etanolban oldott 4,6 rész nátriumot adunk hozzá, miközben a desztillációt keveréssel tovább folytatjuk. Még 200 tf. rész xilolt is adunk az elegyhez, majd 140° hőmérsékletű fürdőn 12 óra hosszat továbbdesztilláljuk. A reakcióelegy feldolgozása a 2. példában leírthoz hasonló módon történik, csupán azzal az eltéréssel, hogy sósav helyett az éppen szükséges mennyiségű ecetsavval savanyítunk. A kapott l-fenil-2-!(p-tetrahidropiranil)-:2-(oxi)-3,5-diexo-4-feniltioetil-pirazo:lidint metanolból kristályosítjuk. 112°-o;n olvadó terméket kapunk. A hidroxilcsoport felszabadítása végett 2,1 rész fenti terméket 42 tf. rész metanolban oldunk és 4,3 tf. rész n-sósavoldatot adunk hozzá, majd az elegyet 30 percig forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. Ezután szobahőmérsékleten 4,3 tf. rész n-nátriumhidroxidoldatot adunk hozzá és 40° hőmérsékleten vákuum alatt bepároljuk. A maradékot 42 tf. rész etilacetát és 42 tf. rész víz közötti megosztásnak vetjük alá, az etilacetátos oldatot különválasztjuk, nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékot 5 tf. rész éter•— a fenti képletben R; hidrogénatom, rövidszénláncú alkil- vagy alkoxigyök vagy halogénatom, R2 és R3 hidrogénatom, rövidszénláncú alkilvagy alkoxigyök vagy halogénatom, X S, SO vagy S02, — ahol Yi valamely szénhidrogéngyököt, elsősorban rövidszénláncú alkiigyököt jelent, míg R2, R3 és n jelentése megegyezik a fentebbi megben oldjuk és az oldatot kristályosított anyaggal beoltjuk. Az l-feiml-2-(p-hidroxifenil)-3,5-dioxo-4-feniltioetil-pirazolidin ennek hatására kikristáiyosodk; op. 92°. 4. példa: 5,13 rész kristályosított l-(m-klórfenil)-2-(p-hidi'Oxifeini^-S^S-dioxo-é-feniltioetil-piiiaziolidiint, amely ekvimolekuláris mennyiségű kristály-étert tartalmaz (op. 57°). 5(0 tf. rész jégecetben oldunk, az oldatot 11 mm Hg-osziop nyomás alatt kissé bepároljuk az éter eltávolítása céljából. Ezután 1,13 rész 30%-os hidrogénperoxidoldatot adunk 25° hőmérsékleten az oldathoz, majd a reakcióelegyet 12 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Az oldószert 11 mim Hg-oszlop nyomás alatt, a lehetőséghez képest teljesen ledesztilláljuk és a kapott maradékot metanolból átkristályosítjuk. Az így előállított l-(m.-klórfenil)-2-{p-hidroxifenil)-3,5-dioxo-4-fenilszulfiniletil-pirazolidin 190°on bomlás közben olvad. A fentihez hasonló módon állíthatjuk elő a megfelelő szulfinilvegyület 70° hőmérsékleten történő oxidációja útján az l^fenil-2-(p-hidiroxifenil)-3,5-dioxo-4-fenilszulfoniletil-pirazolidi.nt is, amely 187°-on olvad. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás új, 4-helyzetben helyettesített 1,2-diaril-3,5-dioxo-pirazolidinok előállítására, azzal jellemezve, hogy az alábbi (I) általános képletnek megfelelő n 2—4 — vegyületeket vagy ezeknek tautamér alakjait, ill.. ezek szervetlen vagy szerves bázisokkal képezett sóit állítjuk elő oly módon, hogy a) valamely alábbi {II) általános képletű maionsav-diésztert határozás szerintivel — valamely alkalikus kondenzálószer jelenlétében az alábbi (III) általános, képletű hidroxi-hidrazobenzol OH V oc /B -,/ % ^°Va -CH_ .00 J7 Vs./CHg^-OT
