149947. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, a 4-helyzetben helyettesített 1, 2-diaril-3, 5-dioxo-pirazolidinek előállítására

4 149.947 Az oly kondenzációs termékek hidrolízisére, amelyek egy R4 gyököt tartalmaznak, híg meta­nolos sósavoldatot alkalmazhatunk mérsékelten felemelt hőfoktói egészen a forrpontig terjedő hőmérsékletiéin; az R5 acilgyököt tartalmazó ve­gyületek esetébien a hidrolízist ugyanilyen hőfok tartományban, pl. híg nátriumhidro.xidioldattal végezhetjük. Oxidálószerként mind a megvédett hidroxil­csoportot tartalmazó, mind pedig a szabad hid­roxilos vegyületek esetében, tehát az oxidáció­nak akár a hidrolízis előtt, akár azt követően történő elvégzésére előnyösen hidrogénperoxidot alkalmazhatunk, valamely oldószer, pl. jégecet jelenlétében. A merkaptoesoport szulfinilcsoporttá való oxidációját szobahőmérsékleten végezzük, míg a szulfonilcsoporttá történő oxidáció kb. 70 C° és 1O0 C° közötti hőméréskleten megy végbe. A (VIII) általános képletű helyettesített malon­savszármazék és a (IX) általános képletű hidrazo­benzol-származék közötti g5Tlrűzárás pl. N,N'-di­ciklohexil-karbodiimid hatására valamely, a re­akció szempontjából közömbös oldószerben megy végbe; célszerűen olyan oldószert alkalmazunk, amely a kiinduló anyagokat és a reaikciótenméket jól oldja, de az N,N'-äiciMohexil-karbamidot nem. Ilyen oldószerként a dioxáíi alkalmazható. A re­akció már szobahőmérsékleten végbemegy. • A (II) általános képletnek megfelelő 'kiinduló anyagok könnyen előállíthatók maionsav-diészterek­nek adott esetben helyettesített íeniltioaikilhalo­genidekkel, alkálifémek, vagy alkálifém-alkoholá­tok segítségével lefolytatott kondenzációja útján. A reakciótermékből hidrolízis és adott esetben ezt követően, pl. hidrogénperoxid segítségével jég­ecetes közegben végzett oxidáció útján kapjuk a (VIII) általános képletnek megfelelő helyettesített malonsav-származékokat, amelyet azután — amennyiben az X kénatomot jelent — szervetlen savhalogenidekkel, pl. tionilkloriddal vagy pedig ecetsavainhidriddel és kénsavval a (IV) általános képletű kiinduló anyagokká alakíthatók át. A (III) és (V) általános képletnek megfelelő ki­induló anyagok előállítására célszerű, ha nem sza­bad hidroxi-hidrazobenzolofeból indulunk iki, ha­nem az acetál-csoport képzését, ill. az észterezést már az azo-fokozatban végrehajtjuk. A hidroxi­azobenzolok aeetál-származékait pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy a hidroxi^azobenzolokat di­hidropiránban, nyomnyi mennyiségű íoszforpent­oxíd jelenlétében hevítjük, vagy pedig nyomnyi mennyiségű hidrogénklorid jelenlétében valamely viniléterrel reagáltatjuk; eljárhatunk oly módon is, hogy nátrium-azofenclátokat valamely, a re­akció szempontjából közömbös oldószerben, mint pl. benzolban klórmetil-alkiléterekkel reagáltatunk. A kapott hidroxi-azobenzol-acetál-származékok­nak a megfelelő hidroxi-hidrazobenzolokká tör­ténő redukciója célszerűen semleges, vagy alkali­kus közegben, pl. cinkporral alkoholos, nátron­lúgoldatban folytatható le. A hidroxi-azobenzolok észterezésére a szokásos acilezési módszereket alkalmazhatjuk, pl. eljárha­tunk oly módon, hogy valamely savaiihidriddel nátriumacetát jelenlétében, vagy valamely sav­kloriddal, vizes alkálilúgoldat vagy piridin jelen­létében kezeljük a hidroxi-azobenzolt. Az aciloxi­-azoibenzolok redukcióját lehetőleg semleges közeg­ben kell végezni, pl. 0 ]y módon, hogy az aciloxi­-azobenzolt valamely erre alkalmas oldószerben oldjuk és cinkport adunk hozzá, majd keverés közben lassan jégecetet csepegtetünk az elegyhez, míg az oldat színtelenné nem válik, azután azon­nal leszívatjuk az oldatot a cinkporról. A hid­roxi—azobenzolok észtereit katalitikus hidro­génezéssel is átalakíthatjuk a megfelelő hid­razobenzol-származékokká; ebben az esetben gon­doskodni kell arról, hogy a reakciót egy mól hid­rogén felvétele után idejében megszakítsuk, hogy a hidrazobeinzoloknak a megfelelő aminokká tör­ténő hasadását megelőzzük. Az olyan (IX) képletű kiinduló anyagokat, ame­lyek képletében Re hidrogénatomot jelent, elő­állíthatjuk pl. a megfelelő hidroxi-azobenzolok közvetlen redukciója útján is, a fentebb említett módszerek valamelyikével, pl. katalitikus hidro­génezéssel is, A (IX) általános képletnek meg­felelő egyéb kiinduló anyagok azonosak a {III) és (V) képletnek megfelelő kiinduló anyagokkal. Az (í) általános képletnek megfelelő új vegyü­letek alkálihidroxidokkal elég jól vagy igen jól oldódó egybázisú sókat képeznek. E sók oldatait oly módon állíthatjuk elő, hogy az (I) képletű vegyületet közvetlenül feloldjuk a számított mennyiségű alkálilúg-, tehát litiumhidroxid-, nát­riumhidroxid- vagy káliumhidroxidoldatban. Az (I) általános képletű új vegyületek legtöbbje alkáli­hidrogénkarboinát-oldatban is oldódik. Ez utóbbi körülményből, valamint a fenolos hídroxilcsopor­tot nem tartalmazó analóg vegyületekkel való összehasonlítás alapján arra következtethetünk, hogy az egybázisú sóknak a képzése a pirazolidin­gyűrű nitrogénatoimjának a helyettesítése útján megy végbe. A találmány szerinti eljárással előállított új ve­gyületek, valamint ezek alkálisói és szerves bázi­sokkal mint dimetilaminoetanollal, dietilamino­etanollal, vagy piperazinnal képezett sói megfelelő gyógyszerészeti vivőanyagokkal kombinálva gyógy­szerekké alakíthatók. Az új vegyületek alkáli­sóinak fentebb említett oldatai semleges vagy gyengén alkalikus reakciót mutatnak és ezért jól felhasználhatók injekciók céljaira. A gyógyszerek kiszerelhetők kapszulák, porok, tabletták, vagy egyéb, orális alkalmazásra szolgáló készítmények alakjában; előállításuk oly módon történhet, hogy a hatóanyagot, tehát az új helyettesített 1,2-di­fenil-3,5-dioxo-pirazolidint valamely gyógyszeré­szeti célra alkalmas vivőanyaggal, mint pl. ke­ményítővel, tejcukorral, sztearinsavval, talkum­mal, maginéziumsztearáttal stb. keverjük. Kever­hetjük azonban a hatóanyagot megfelelő olvadás­pontú félszilárd anyagokkal, mint pl. kakaóvajjal is, végbélkúpok céljaira. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemlél­tetik. Ezekben a példákban a „részek" súlyrésze­ket jelentenek, ezek oly módon viszonylatiak a térfogatrészekhez, mint g : cm3 . A hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom