149897. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-olefinek sztereospecifikus polimerizálására alkalmas, hordozóra felvitt katalizátor előállítására

149.897 3 szilárd kristályos halogenidekkel, bármilyen, fo­lyékony vagy gázfázisban lefolytatott polimerizá­ció céljaira ugyanolyan jól alkalmazható; az em­lített reakciótermékhez még külön hozzáadhat­juk a kombinált katalizátor alkalmazása esetén szükséges további szerves fémvegyület megfelelő mennyiségét, valamint az adott esetben, a kívánt célnak megfelelően szükséges egyéb katalízátor­aktíváló adalékokat is. Az alkalmazásra kerülő folyékony átmeneti fémhalogenid és a szerves fémvegyület mennyi­ségei, amelyeket valamely adott mennyiségű hor­dozóanyag impregnálására alkalmazunk, nincsenek különösebb módon korlátozva; csupán abból a szempontból áll fenn e téren korlátozás, hogy a választott hordozóanyag felületi tulajdonságai és abszorpcióképessége bizonyos határokat szabnak az általa felvehető impregnáló anyag mennyisé­gének. Ha a felhasználásra kerülő szerves fémvegyüle­tet biztonság okáért valamely szénhidrogén-jeli egű oldószerrel hígítjuk, akkor már szűkebb határok között változtathatjuk az impregnáló anyag mennyiségét; így pl. polipropilén esetében azt tapasztaltuk, hogy gyakorlatilag 1 g polipropilén­re legfeljebb 1 g 20%-os szerves fémvegyület-ol­datot alkalmazhatunk. A szerves fémvegyületeknsk a másik reakció­komponenshez, a maximális, vegyértékszámú ha­logénedhez viszonyított aránya [tehát pl. az A1(C2H5 ) 3 : TiCl4 arány) optimális eredménynek elérése érdekében bizonyos határok közé szorítva: mólaránybari kifejezve a két reagálóanyag aránya 5:1 és 1:1 között, előnyösen 4:1 és 2 : 1 között legyen. Az adalékosan alkalmazásra kerülő további szerves fémvegyületnek pl. trietilalumíniumnak az eredetileg alkalmazott nagy vegyértékszámú halogenid, pl. titántetraklorid mennyiségéhez vi­szonyított aránya (a katalizátor-előállítás második fokozatában) 0,5 és 10 között, előnyösen 1 és 3 között lehet (mólarányban kifejezve). A katalizátor előállítása során alkalmazott hő­mérséklet a hordozóanyag tulajdonságaitól füg­gően változhat, általában —'50 C° és +150 C° kö­zötti hőmérsékleten dolgozhatunk. Az alábbiakban néhány példát adunk a jelen találmány szerinti eljárás alkalmazására; átmeneti fémhalogenidként mindegyik példában titántetra­kloridot, szerves fémvegyületként pedig trietil­alumíniumot alkalmazunk. Utalnunk kell azon­ban arra, hogy ezek a példák semmiképpen sem jelentik azt, hogy a jelen találmány köre titán­halogenidek és alkilalumíniumvegyületék alkal­mazására lenne korlátozva. A találmány szerinti eljárás emellett nem csupán két alkotórészből ál­ló katalizátorok előállítására alkalmazható, ha­nem kiterjed több alkotórészből álló, különösen olyan katalizátorok előállításéra is, amelyek a sztereospecifitást javító adalékanyagokat, pl. pi­ridint vagy valamely foszfint is tartalmaznak. Ezek az aktivátorok már önmagukban ismerete­sek; a jelen találmány bejelentőjének korábbi szabadalmaiban, ill. szabadalmi bejelentéseiben kerültek ismertetésre. Utalunk továbbá arra is, hogy hordozóanyagként az említett szilárd poli­merek helyett egyéb anyagok, mint pl. vízmentes kovasav, alumíniumoxid, kalcium-karbonát, kal­ciumklorid, nátriumklorid és hasonlók is alkal­mazhatók. 1. példa: 20 g szilárd polipropilént és 4,8 g titántetraklo­ridot beviszünk egy kiszárított és evakuált üveg­lombikba, szobahőmérsékleten, nitrogén-légkör alatt: a lombikban levő elegyet addig keverjük, míg a polimer egyenletesen narancssárga színűvé nem válik. Ezután a lombik tartalmát 75 C° hő­mérsékletre melegítjük és 20 g oly polipropilént adunk hozzá fokozatosan, egy óra alatt, amely polipropilént előzőleg 3,9 g alumíniumtrietil 20%-os heptános oldatával impregnáltunk. A polipropilénnek a trietilalumíniummal való előzetes impregnálását szobahőmérsékleten foly­tatjuk le oly módon, hogy az említett anyagokat egy dugóval lezárható lombikba visszük és a le­zárt lombikban néhányszor összerázzuk; ezt az impregnáló lombikot azután egy hajlékony, át­látszó polivinílklorid-tömlő segítségével kötjük össze a titántetrakloriddal impregnált polipropi­lént tartalmazó lombikkal. Az alumíniumtrietillel impregnált polipropilén­nek a hozzáadása során az anyagot állandó keve­résben tartjuk, a hőmérsékletet pedig a külső für­dő hőfokának megfelelő beállítása útján szabá­lyozzuk. A hozzáadás befejezte után a fürdő hőmérsék­letét 140 C°-ra emeljük és további egy óra hosz­--' .t even a szinten tartjuk. Ezután ismét 75 C°-ra cvckkertíjiik a hőmérsékletet és 5 g olyan poli­propilént adunk hozzá, amelyet előzőleg szoba­hőmérsékleten 1,2 g piridinnel impregnáltunk (az alumíniumtrietillel történő impregnálás esetében leírt móaon), majd az anyagot további 30 percig keverjük 75 C° hőmérsékleten. A terméket ezután lehűtjük és az egész anya­got nitrogén-légkörben átvisszük egy 3,2 literes autoklávba. Itt további 20 g oly polipropilént adunk hozzá, amelyet a fent leírttal azonos mó­don 4,0 g alumíniumtrietillel impregnáltunk. Az autokláv keverőművét megindítjuk és az auto­klávot 40—50 C° hőmérsékletre melegítjük, majd gáz alakú propilént vezetünk be az autoklávba, kb 5 atm nyomás eléréséig. A reakció hamarosan megindul; 19 óra hosszat folytatjuk a reakciót, mialatt a hőmérsékletet állandóan 75 C0 -on, a polipropilén nyomását pedig 5 atm értéken tart­juk. A reakció befejeztével az autoklávot lehűtjük: 770 g száraz polimert vehetünk ki az autokláv­ból; e termék az alábbi tulajdonságokat mutatja: forró heptánnal történő extrakció utáni maradék 84% forró éterrel történő extrakció utáni maradék 85% hajlítószilárdság 7050 kg/cm2 . 2. példa: A katalizátort az. 1. példában leírt módon ál­lítjuk 'űő, csupán €7Zfil az eltéréssel, hogy az al-

Next

/
Oldalképek
Tartalom