149797. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vetülékcsévecserélő szerkezet

2 149.797 túlfprduló kapcsoló (a következőkben kiegyenlítőkapcsoló) egyáltalán nem lép működésbe, ha a vetülékcsévét a legalsó sorból emeljük ki, ami annyit jelent, hogy a kivevő, szerkezet úgy van kialakítva, hogy a fogót mindig a tartály legalsó soráig meríti be a tartályba. Ha a tartályban a csévék több sorban egymás felett vannak elrendezve, akkor a legfelső sor egyik vetülékcsévéjét fogja meg, és a lengőkar hajtóműve tovább mozgatná a hajtókart, ez a továbbmozgatás azonban a kiegyenlítőkapcsoló következtében már nem adódik át a lengőkarra. A lengőkar normál helyzetének meghatározásánál előnyös úgy eljárni, hogy feltételezzük, hogy a kiegyenlítőkapcsoló az adott esetben nem lép működésbe, azaz nyugvó menesztő állásban marad, és ebben az esetben a készlettartály legalsó sorából emeljük ,ki a vetülékcsévét. Mivel a csévék helyzeténél és a fonallal fedett cséverész átmérőjénél mindig aránylag nagy eltérésekkel kell számolni, előnyös, ha a lengőkar végén levő fogószerv rugalmasan utánengedően van ágyazva. A fogószerv tetszőleges kialakítású lehet, csak arról kell gondoskodni, hogy a vetülékcsévét meg tudja fogni, és azután ismét el tudja engedni. A fogószerv megfelelő mozgását — pl. a kivevőszerkezettel — adott esetben ennek helyzetével lehet vezérelni. Különösen egyszerű szerkezeti kivitelt kapunk, ha a fogószerv két rugalmas szárú fogó, amelynek szárai közé a vetülékcséve befogható. Előnyös, ha a fogószer/, pl. a markolófogó mindkét markolószárának alakja megfelel a cséyeláb alakjának és pl. az automata csévelábak gyűrűinek megfelelő bemélyedésekkel van ellátva. A kivevőszerkezet, illetve a lengőkar hajtószerkezete, vagy a meghajtáshoz szolgáló kapcsolófél tetszőleges kialakítású lehet. így a meghajtás nyerhető pl. egy külön elektromotorról, vagy a mozgó szövőszék valamelyik tetszés szerinti mechanikus alkatrészéről. A kivevőszerkezet vezérlését szintén, elektromosan, mechanikusan vagy .nyomóközeggel lehet végezni. A mechanikus meghajtás pl. végezhető egy ide-oda mozgó, a kiegyenlítőkapcsoló egyik kapcsolófelén elrendezett fogaskoszorúval kapcsolódó fogasrúd segítségével. Mivel az ilyen típusú kivevőszerkezetnél a lengőkar lengő tengelyének térbeli helyzete változatlan marad, a lengőkar tartályba merülésének és tartályból való kiemelkedésének elérése céljából csak azt kell biztosítani, hogy a fogasrúd vezérelt ide- és odahaladó mozgást végezzen. Ezt az ide-odahaladó mozgást elektromosan nyomóközeg segítségével, vagy csigán keresztül mechanikusan is létre lehet hozni, amely utóbbi esetben a csiga mindkét forgásirányban egymás után előre meghatározott szöggel fordul el, amely elfordulásokat előre meghatározott módon a szövőszék, illetve ennek csévecserélő szerkezete vezérli. A szövőgépeknél a vetülékcséve vetélőbe való beütésére ismert beütőfejeket alkalmaznak, amelyeket szokásos módon a bordaládán és a míntázórudon keresztül mozgatnak. Annak érdekében, hogy a tartályból kivett első vetülékcsévét a vetélőbe való beütése előtt, és a tartalékvetélő elvételéhez pontosan meghatározott helyzetben tartsuk, célszerű, ha közvetlenül a kivevőszerkezet vezérlésén keresztül a beütőfejet úgy vezéreljük, hogy a mindenkori elülső vetülékcsévét egy tartóba, éspedig előnyösen a eséveláb mereven tartásához felhasznált tartóba benyomjuk. Ez a tartó előnyösen az egész vetülékcsévét a kívánt helyzetben, szabadon kinyúlva tartja. A beütőfej mozgásának vezérlését ugyanazokkal a hajtószervekkel lehet végezni, mint a kivevőszerkezet hajtását, és ha erre csigakereket használunk, akkor ennél a vezérlésnél egy második fogasrudat is lehet használni, amelyre a beütőfej vezérlésére sizolgáló megfelelő vezérlőszerveket közvetlenül rá lehet építeni. A tartalékfonalcséve megbízható leszedésének elérése érdekében célszerű, ha az önmagában ismert szívócsövet a tartalékfonalcséve leszívására a vetülékcsévére adott esetben oly mértékben rányomjuk, hogy ez a vetülékcséve csúcsán túlnyúljon. A szívócső és az első vetülékcséve tengelyének egy egyenesben kell lenni. Ezenkívül a szívócsövön a tartalékfonalcséve lehúzására külön szerkezet is lehet, úgyhogy a fonal kívánt leszívása biztonságosan létrejön. Ezután a szívócsövet ismét kiindulóhelyzetébe visszük vissza, és a szívócsőnek egész mozgását, pl. a már említett fogasrudak egyikén keresztül a kivevőszerkezet meghajtásával összefüggésben hozzuk létre. A csigakerék meghajtása, amely csigakerékkel a kivevőszerkezet mozgatófogasrúdja és adott esetben a vezérlőfogasrúd fogai kapcsolódnak, pl. egy léptetős kapcsolóművön keresztül a szövőgép hajtóművéről vezethető le, amely esetben a lépte tőkapcsolómű vezérlését a beütőfej vezérlőszerkezete a fej mozgatásával összhangban végezheti. A léptetőkaposolóműnek az egyik forgásirányirányból a másikba való átkormányzását pl. a két fogasrúd egyikén, előnyösen a vezérlőfogasrudon keresztül lehet végezni. A rajzok a találmány szerinti vetülék csévecserélő szerkezet egyik példaképpeni kiviteli alakját szemléltetik. Az 1. ábra a találmány szerinti vetülékcsévecserélő szerkezet perspektivikus nézeti vázlata. A 2. ábra a fogótartószerkezet oldalnézete a markolófogó első kiviteli alakjával. A 3. ábra a 2. ábra A nyíl irányú nézete. A 4. ábra a markolófogó másik kiviteli alakja. Az 5. ábra a fogó tartó működtetésére szolgáló kiegyenlítőkapesoló nézete, részben metszete. A 6. ábra az 5. ábra (6—6) vonalmenti metszete. A 7. ábra a léptető kapcsolóműves kivitelű meghajtószerkezetnek az 1. ábrán a C nyíl irányával jelzett elölnézete. Az 1. ábrán önműködő csévecserélő szerkezet van ábrázolva, amely lényegében a 10 vetülékcsévekészlet-tartályból, a 11 tartófalból, a 12 kivevőszerkezetből, a 14 léptetőkapcsolóműből és a 16 beütőszerkezetből áll. A 14 lépte tőkapcsolómű által meghajtott és a 11 tartófalban ágyazott 20 meghajtótengelyre a 22 csavarkerék mereven van felerősítve. A 22 csavarkerékkel a 88 hajtófogasrúd és a 26 ferde fogazással ellátott 25 vezérlőfogasrúd kapcsolódik. A 25 vezérlőfogasrúd a 20 meghajtótengely irányában mozgathatóan