149793. lajstromszámú szabadalom • Egycsatornás impulzusamplitúdó-analizátor
2 149.793 egyidejűen elemzik. Az általunk használt analizátorcsoportosítás értelmében itt a mérés sugáreltérítés mértékének mérésére van visszavezetve. A harmadik analizátorcsoportnál a bemenő impulzus amplitúdóját egy reprodukálható és az időben monoton változó feszültséggel hasonlítják össze és azt az időközt használja fel az impulzusamplitúdó mértékeként) amely a jelimpulzus kezdetétől a két érték azonosságának eléréséig szükséges. Erre a legismertebb példa az igen elterjedt Hatchinson- és Scarrott-féle többcsatornás analizátor. Ezeknek az ismert kapcsoláselrendezéseknek azonban nagy hátrányaik vannak. Az első csoport analizátorainál például a kapcsolás költsége nagy, különösen azért, mert szükséges egy antikoincidencia fokozat alkalmazása. Azáltal, hogy az impulzusnövekedés és impulzuscsökkenés ideje véges, ezeknél az antikoineidencia fokozatoknál nehézségek adódnak az impulzus és a vétó-impulzus közötti időközből, minthogy ez az időköz az impulzus alakjával és mindenekelőtt az impulzus amplitúdójával változik. A második csoportba tartozó eiek.tr onsugáreitérítéses analizátoroknál a kereskedelemben nem szokványos speciális el ektronsugárel térítéses csövekre van szükség, kivéve a ,,szürkeék"-elv ezerinti eljárást. Olyan kérdéseknek kifogástalan megoldása — mint például az elektronsugáráram kollektor szekunder emissziója, az elektronsugár fókuszálása, a kis kollektor töltések mérése stb. — ezeket, az elrendezéseket műszakilag rendkívül komplikálttá teszi. így például a ,, Glenn "-féle analizátornál minden kollektor után erősítőből, diszkrimmátorból és számlálóból álló egység van kapcsolva. Másrészt például a Porter- és Borowski-féle analizátornál igen gyors számláló-, illetőleg tárolórendszer szükséges. A „szürkeék"analizátorhoz járulékosan impulzusnyűjtőfokozat szükséges stb. A harmadik csoporthoz tartozó analizátorok elektronikus szempontból viszonylag a legköltségesebbek. Ezeknél többek között szintén szükséges az impulzusnyújtó és komplikált tárolórendszer, és általában, a szimultán-, vagy többcsatornásanalizátoroknál a kapcsolás ráfordítás csaknem minden részletében nagyobb, mint az egycsatornás analizátoroknál. Ez a ráfordítás hátrányosan jelentkezik az árban, a berendezés méreteiben, valamint a meghibásodás gyakorisága szempontjából is. A találmány célja olyan egycsatornás analizátor kialakítása, amely működés szempontjából a fe-Bzültségdiszkrim in átor os és impul zusf eszülíséghossz-átalakító analizátorok között foglal helyet. Felépítése egyszerű és hasonló építőelemekkel többcsatornás analizátorrá állítható össze. Az ismert kapcsoláséi-rendezések hátrányait a találmány értelmében azáltal küszöböljük ki, hogy például egy elektronsugárcsövet — katódsugárcsövet — alkalmazunk, amelynél az elektronsugárfelfogó elektróda előtt rekeszelrendezés van elhelyezve és ennek segítségével az említett elektronsugárfelfogó elektródára jutó áramnak olyan jelleggörbéjét állítjuk elő, amelynek egy maximális, illetőleg minimális értéke van és ez a szélső érték az említett elektronsugárcsőben levő elektronsugáreltérítő rendszerhez vezetett jelimpulzus nagyságától oly módon függ, hogy azok a jelimpulzusok, amelyeknek potenciálnagysága a jelleggörbe szerint ezekhez a szélső értékekhez tartozik, más kimenő impulzus amplitúdókat adnak az említett elektronsugárfelfogó elektródán, mint azok a jelimpulzusok, amelyek potenciálnagyság szempontjából csak a jelleggörbe maximum, illetőleg minimum közelében vannak. Ezáltal például valamely ismert módon diszkriminálhatok és ugyanakkor az elektronsugárfelfogó elektróda áramának az említett jelleggörbe szerinti disztkriminátorszint-magassága az analizátorcsatorna szélességét befolyásolja. A találmány értelmében nagyon egyszerű egycsatornás analizátorkapcsolást alakítunk ki azáltal, hogy egy elektronsugárcsövet alkalmazunk, amelynek felfogóelektróda-áram — vezérlőfeszültség — jelleggörbéjének maximuma vagy minimuma van, és a maximum, illetőleg minimum szélessége az analizátorcsatorna szélességét befolyásolja, míg a jelleggörbe szélső értékének potenciál szerinti helyzete az analizátorcsatorna helyzetét szabja meg. Ha az amplitúdó szerint analizálandó jelimpulzusokat a vezérlő elektródára vezetjük, úgy a felfogó elektródán — amely egyben a cső anódja is — kimenő impulzusok jelennek meg, amelyeknek amplitúdó nagysága akkor lesz például maximális, ha a jelimpulzus amplitúdók azoknál a jelimpulzusoknál, amelyek bizonyos meghatározott legkisebb csúcsszélességet meghaladnak, a vezérlő elektródán potenciál szempontjából a jelleggörbe maximumába esnek. Egy utánakapcsolt, például ismert diszkriminátor útján gondoskodunk arról, hogy a katódsugárcsövön keletkező kimenő jelek közül csak azokat regisztráljuk, amelyek meghatározott minimális amplitúdót elérnek. Így tehát ez a diszkriminátor nívó, amelyet a legegyszerűbb esetben például az alkalmazott impulzussűrűségmérő működési küszöbértéke határoz meg, ugyancsak befolyást gyakorol az analizátorcsatorna szélességére. A találmány tárgyát rajzok kapcsán egy kiviteli példán részletesebben magyarázzuk. Az 1. ábra elvi kapcsolást mutat. A 2. ábra az U anódimpulzus amplitúdót mutatja a jelimpulzus-csúcsszélességének, illetőleg az elektronsugárnak az anód rekesznyílásban való T tartózkodási idejének függvényében. (A mérési értékeket az 1. ábra szerinti elrendezéssel kaptuk és 10 V nagyságrendű, megközelítően négyszögimpulzusokat alkalmaztunk, amelyek impulzusoldalmeredeksége kb. 200 V/fs volt.) A 3. ábra az elektronsugárnak az anódrekesznyílásban. való T tartózkodási idejét mutatja az S jelimpulzus amplitúdó függvényében (vázlatosan). A 4. ábra az U anódimpulzus nagyságot ábrázolja az S jelimpulzus nagyság függvényében (vázlatosan). Az 5. ábra Cs—137 spektrogramot mutat, amelyet az 1. ábra szerinti elrendezéssel vettünk fel, példaképpen az elektromos impulzusamplitudók el oszlásának vizsgálatára. A 6. ábra reflexiós vas tagságmérést mulat, amely vaslemezre vonatkozik (Cs—137 mint sugárzó) és példa egy definiált impulzus amplitúdó
