149704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetraciklin-vegyületek előállítására
6 149.7G4 vei a reakcióelegy biológiai vizsgálata (K. pneumoniae) mg-ként 275 meg tetraciklin-aktivitást mutat. A reakcióelegy térfogatát 200 ml-re állítjuk be; ebből 180 ml elegyet két egyenlő részre osztunk ioncserélős kezelés céljából. Az egyik részt olyan ioncserélő oszlopon vezetjük keresztül, amely egy amioncserélő gyantát (a 2 630 429 sz. amerikai leírás, példája szerinti módon elkészített aminalapú anioncserélő gyanta, 'amelyet acetát->só alakba vittünk, vizes ecetsavoldattal való kezelés és ezt követően az ecetsav feleslegének kimosása útján) és egy kationcserélő gyantát (savas karboxilgyanta H"1 " ciklusban, a következő 21. példában leírt módszerrel előállítva) tartalmaz. A gyantákat az emített sorrendben rendezzük el és a reakcióelegyet az így elkészített kombinált gyantarétegeken vezetjük keresztül. Az eluátum 76 mg 12a-dezoxi-tetraciklint tartalmaz ecetsavas só alakjában; ez a kiindulóanyag 74%-os visszanyerésének felel meg. A tetraciklint a kationcserélő gyantáról eluáljuk híg sósavval való kezelés útján, majd az eluátumot beíöményítjük a kristályos hidroklorid kinyerése céljából. A reakcióelegy fent említett másik részét egy hasonló módon összeállított oszlopom vezetjük keresztül, csupán azzal az. eltéréssel, hogy a gyanták fordított sorrendben vannak, tehát a reakcióelegy először a kationcserélő gyantán halad keresztül, majd az anioncserélő gyantával kerül érintkezésbe. A fentemlítettekkel azonos minőségű gyantákat alkalmazunk ebben, az oszlopban is. Az oszlopról kapott eluátum 27 mg terméket tartalmaz, amelynek 80%-a tetraciklin, 20% pedig 4-epitetracikiin, nyomokban 5a,6-anhidro~ vegyületek is vannak jelen. A^z elegy biológiai vizsgálata során mutatott tetraciklin-aktivitás: 260—810 rneg/mg. Az anioncserélő gyantáról eluáljuk a reagálatlan 12a-dezoxi-tetraeiklmt, híg sósavval történő kezelés útján. A kiindulóanyag a biológiai vizsgálat során 32 meg/mg aktivitást mutat. 2. példa: Az 1. példában leirt módon járunk el, de azzal az eltéréssel, hogy a mangánklorid helyett 120 mg mangánacetát-tetrahidrátot alkalmazunk. A reakcióelegyen keresztül oxigént .buborékoltatunk 3 óra hosszat, szobahőmérsékleten; ez idő elteltével a reakcióelegyet szárazra pároljuk be. A maradékként kapott anyag biológiai vizsgálata 25,5%-os tetraciklin-hozamot mutat. A- tetraciklint az 1. példában leírt ioncserélős kezeléssel választjuk el a. reagálatlan 12a-dezoxi-tetraeiklintől. A termékként kapott tetraciklin-vegyületet papíroszlopon is elválaszthatjuk a kiindulóanyagként alkalmazott 12a-dezoxi-tetraciklintől; erre a célra Macllvaine-féie 4,5 pH-értékű tompítóoldattal telített papíroszlopot alkalmazunk, amelyben rögzített fázisként ez a tompítóoldat szolgál, míg a mozgó fázis 20:10:3 arányú nitrometánkloroform-piridin oldószer-rendszerből áll. Ebben a rendszerben a 12a-d.ezoxi-tetraci.klin Rf-éríéke 0.8, míg a tetracikliné 0,45—0,5. A 4-epitetraciklin Rf-értéke ugyanebben a rendszerben 0,2 és így ugyanebben a műveletben ez is elválasztásra kerül. 3. példa: Az 1. példában leírt módon járunk el, csupán azzal az eltéréssel, hogy mangánklorid helyett 79,4 mg ezüstnitrátot alkalmazunk. A reakcióelegy biológiai módszerrel meghatározott tetraciklin-aktívitása 335 meg/mg. 4. példa: 5 g 12a^dez.oxi-tetraciklint feloldunk 3 g mangánklorid-hexahidrátot tartalmazó 350 ml metanolban, majd ezt az oldatot az 1. példában leírt módszerrel oxidáljuk, amikor is az 1. példa szerinti eljáráséval megegyező eredményeket kapunk. A tetraciklin és a reagálatlan 12a-dezoxítetraciklin kinyerése szintén az 1. példában, leírt módszerrel történik. 5. példa: 20 mg 12a-dezoxi-tetracikiint feloldunk 16 mg cériumkloríd-heptahidrátot és 10 mi 3 pH-értékű tompítóoldatot is tartalmazó 10 ml absz. metanolban, majd ezt az elegyet 3 óra hosszat kezeljük oxigénnel. Ezt az eljárást 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 és 11 pH-értéken is megismételjük. Az egyes pH-értékeken kapott oldatok 'mindegyikét megvizsgáljuk tetraciklin-aktivitás szempontjábóL Az eredmények azt mutatják, hogy a legjobb hozamokat 4, 5, 9,5, 10 és, 11 pH-értékeken kapjuk. E kísérletek során a szakmában jól ismert, szokásos tompítőoldatokat használhatunk, így pl. 3, 4, 5, 6, 7 és 8 pH-értéken Macllvaine-féle tompítót, 9, 10 ós 11 pH-értéken pedig Sörensen—• Wabum tompítót alkalmazhatunk. A különböző pH-értékeken lefolytatott reakciókat cériumklorid helyett mangánklorid alkalmazásával is megismételjük. Az eredmények megegyeznek a eériumkloriddal kapott eredményekkel. 6. példa: Az előző példákban leírt eljárásokat különféle egyéb kelátképző fémekkel is megismételjük, amikoris hasonló eredményekhez jutunk. Ennek során az alábbi általános eljárásmódot követjük: 100 mg 12a-dezoxi-tetracikliint feloldunk a kívánt fcelát képzésére alkalmas fémsót tartalmazó 100 ml absz. metanolban, majd az oldatot oxigénnel vagy levegővel telítjük, vagy pedig peroxiddal reagáltatjuk 3 óra hosszat, majd a kapott oldatot biológiai módszerrel vizsgáljuk a jelenlevő tetraciklin mennyiségének meghatározása céljából. Az alábbi I. táblázatban foglaltuk össze azokat az eredményeket, amelyeket néhány különböző fémsó ily módon történő alkalmazásával kaptunk.
