149704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetraciklin-vegyületek előállítására

A 149.704 az ecetsavnál vagy más szerves monokarbonsav­nál erősebb savak sóit alkalmazni. így pl. ha a hidroxilezési eljáráshoz az ecetsavas sót alkal­maztuk, akkor általában ajánlatos a reakció­elegyet valamely ásványi savval kezelni, hogy a megfelelő ásványi savas sóhoz jussunk, az ecet­sav egyidejű felszabadításával. A 12a-dezoxi-tetra­ciklin kiinduló-vegyület és a termékként kapott tetracikl in-származék- elegyének szétválasztása azután kromatográfiai úton történhet, oszlopos kromatográfiával, a szokásos kromatográfiai rend­szerek alkalmazásával. A találmány szerinti eljárás termékében egy tetra ciki in-vegyület és a megfelelő 4-epi tetra­ciklin-származék van jelen. A 4-epitetraciklinek változó mennyiségekben keletkeznek az eljárás során. Ha ezeket pl. oszlopos kromatográfia segít­ségével elválasztottuk a tetraciklin-származéktól, átalakíthatjuk őket a megfelelő tetraciklin-vegyü­letté, az irodalomban — pl. J. Am. Chem. Soc. 79, 2857 (1957) — leírt módszerek segítségével. Meglepő módon azt találtuk, hogy az olyan 12a-deZiOxi-tetraciklin kiinduló-vegyület és olyan tetraciklin-termék, amelyek a 4-helyzetben di­metilamino-csoportot tartalmaznak, bizonyos ion­cserélő gyanták alkalmazása esetén oly módon nyerhetők ki a reakcióelegyből, hogy ugyanebben a műveletben egyúttal a reagálatlan kiinduló­anyag és a termék egyúttal el is választhatók egymástól. Az ilyen egyidejű kinyerési és szét­választási művelethez alkalmazható ioncserélő gyanták sorába primer, szekundér és tercier amin-típusú anioneserélő gyanták tartoznak, gyenge szerves monokarbonsa vakkal, mint pl. ecetsavval, propioinsavval stb. képezett sók alak­jában, továbbá egyes kationcserélő gyanták is, mint pl. gyengén savas karboxil-gjranták, savas alakban. Ha a reakciőelegyet, amely a termékként ka­pott tetraciklin-származékot és a. kiindulóanyag­ként alkalmazott 12a~dezoxi~tetraciklÍ!n-vegy ületet oly fémkelátok alakjában tartalmazza, melynek anionja ásványi savból származik, valamely ka­tioncserélő gyantán vezetjük át, akkor a fémion megkötődik a gyantán, míg a tetraciklin-elegy az eluátumba kerül. Az eluátumot ezután anion­cserélő gyantán vezetjük át, ahol a reakcióelegy­ben jelenlevő anion a gyanta anionjára, pl. ace­tátra cserélődik ki, a 12a-dezoxi-tetraciklin-ve­gyület megkötődik a gyantán, míg a tetraciklin­vegyület a gyanta anionjának (pl. acetát) meg­felelő só alakjában az eluátumba kerül. Ha vi­szont a reakciőelegyet először az anioneserélő gyantán vezetjük át, akkor a reakeióelegyben jelenlevő anion a gyanta anionjával cserélődik ki; ha azután az eluátumot a kationcserélő gyan­tán vezetjük keresztül, akkor a fém hidrogénnel cserélődik ki, a tetraciklin-vegyület adszorbeáló­dik a gyantán és a 12a-dezoxi-tetraciklin kerül az eluátumba. Ezeket a gyantákat vagy külön oszlopokban alkalmazzuk, vagy pedig ugyanabban az oszlop­ban, amikor is egy műveletben történik a két gyantával való kezelés. Az utóbbi esetben az osz­lop két különálló gyantaréteget tartalmaz, az egyik anioncseréiő, a másik kationcserélő gyantá­ból áll. Az oxidációs reakciőelegyet keresztül­vezetjük ezen az oszlopon, az eluátum vagy a tetraciklfcHszármazékot, vagy a kiindulóanyagként alkalmazott 12a-dezoxi-tetraciklin-vegyületet tartal­mazza, a gyantákkal történő kezelés sorrendjétől függően, amint ezt a fentebbiekben leírtuk. Az itt leírt elválasztási eljárás során természetesen figyelembe kell venni az oszlop teljesítőképes­ségét, tehát nem szabad az oszlopot oly mérték­ben túlterhelni, hogy az eluátum szennyeződjék az eredeti reakcióelegy nem kívánt alkotórészé­vel, amely már nem volt képes adszorbeálódni az oszlopon. Az eljárás alkalmas feltételei, mint az ioncserélő gyantákkal történő műveletek ese­tében általában szokásos, kísérletileg állapíthatók meg, figyelembe véve az alkalmazásra kerülő, ke­reskedelemben beszerezhető ioncserélő gyanták különleges előírásait is. Ilyen gyanták az ipar­ban széles körben kerülnek alkalmazásra, meg­említhetjük pl. a következőket: Amberlite IR—45 (amin-gyanta, acetát-só alakban) és Amberlite IRC—50 (savas karboxilgyanta, H+ ciklusban), mindkettő a Rohm & Haas Co. (Philadelphia, Pa., USA) cég gyártmánya. Ilyenfajta gyanták ismert módszerekkel elő is állíthatók. Így pl. a 2 340 111 számú amerikai szabadalmi leírás el­járást ismertet kationos ioncserélő gyanták telí­tetlen savakból, mint pl. akrilsavból és divinil­benzolból történő előállítására. Amin-alapú anion­cserélő gyanták az alábbi amerikai szabadalmi leírásokban ismertetett eljárások szerint állíthatók elő: 2 630 429, 2 630 428,' 2 630 427, 2 631999 és 2 632 000. Az elválasztás után a gyantán abszorbeált tetraciklin-vegyület vagy 12a-dezoxi-tetraciklin­származék szokásos módszerekkel eluálható a gyantáról, pl. erős sav, célszerűen valamely ás­ványi sav segítségével. Akármelyik sorrendben alkalmazzuk az ioncserélő gyantákkal történő kezelést, a végeredmény mindkét esetben ugyanaz lesz, ti. a termékként kapott tetraciklin-vegyület és a kiindulóanyagként alkalmazott 12a-dezoxi­-tetraciklin-származék szétválasztása és kinyerése. Az itt leírt elválasztási és kinyerési módszer különösen a találmány szerinti hidroxilezési el­járás nagy méretekben, történő ipari kivitele ese­tében előnyös, minthogy egyszerű és jó hatás­fokú munkát tesz lehetővé, kiküszöbölve az álta­lában szükséges költséges és időtrabló elkülöní­tési és kinyerési műveletek alkalmazásának szük­ségességét. A 12a-dezoxi-tetraciklinekneik a találmány sze­rinti eljárás kiindulóanyagaiként alkalmazásra kerülő fémkelátjai új vegyületeik; előállításuk a szokásos módszerekkel történhet. A 12a-dezoxi­tetraciklinek fémkelátjai bonyolult szerkezetű komplex-vegyületek, amelyekben, a fém és a tet­raciklin-vegyület mólaránya 3 : 1 aránytól egészen az 1:3 arányig terjedhet; e határok közé eső arányok, pl. 2 :3 is lehetségesek. A fémkelát szerkezeti felépülését nagymértékben az határozza meg, hogy milyen arányban alkalmazzuk az egyes alkotórészeket a kelát előállítása során és milyen a komplex oldatának pH-értéke. Az ilyen fém­kelátok oldatainak pH-értékét változtatva, amint ez jól ismeretes, a komplex-vegyület szerkezete is változásokat szenved.

Next

/
Oldalképek
Tartalom