149665. lajstromszámú szabadalom • Katalizátor oxidációs reakciókhoz

2 149.685 nek alávetni, oxigént és valamely közömbös gázt, mint nitrogént, széndioxidot vagy vízgőzt tartal­mazó légkörben, oly módon szabályozva a hő­mérsékletet, hogy ennek az előzetes hőkezelésnek a folyamán a katalizátor egy része se kerüljön kb. 650 C"-nál magasabb hőmérsékletre; ily mó­don elkerülhető az alacsonyabb vegyértékű fém­vegyületek illékonysága miatt egyébként könnyen bekövetkező veszteség. Ennek az eljárásnak egyik célszerű kiviteli módja az, hogy a katalizátor alkotórészeiből álló szemcséket oly kemencében hevítjük, amelynek hőmérsékletét kb. 300 C°-ról legalább 8 óra; idő alatt emeljük kb. 650 C°-ra, miközben a katalizátor-szemesók felett levegő­áramot vezetünk keresztül. Ez után az előzetes hőkezelés után vetjük alá a keveréket levegő jelenlétében az 55'0 C° és 1100 C° közötti hő­mérsékleten történő végső hőkezelésnek. Az ón és az antimon közötti atom-arány mér­sékelten széles határok között, pl. 0,1 : 1 és 20 : 1 között változtatható a találmány szerinti katali­zátor-ikombinációban, bár bizonyos célokra olyan, arányú kombinációk is felhasználhatók lehetnek, amelyek kívül esnek a fentebb megadott hatá­rokon. A találmány szerinti katalizátor-kombináció kívánt esetben valamely vivőanyag, pl. szilicium­dioxid felületére felvive is elkészíthető. Bármilyen eljárással történt is a katalizátor alkotórészeiként szereplő oxidok vagy hidrátos oxidok előállítása, a kész katalizátor mechanikai stabilitását növelhetjük azáltal, ha a terméket szárítás előtt — célszerűen vízzel — mossuk. A találmány szerinti katalizátor-kombináció kü­lönösen az alább felsorolt reakciók során alkal­mazható igen előnyösen: propilén oxidációja akroleinné, butilén oxidatív dehidrogénezése butadiénné molekuláris oxigén jelenlétében, metil­butilén oxidatív dehidrogénezése izopropénné mo­lekuláris oxigén jelenlétében, propilén konverziója akritaitrillé és izobutilén konverziója metakril­nitrillé ammónia és molekuláris oxigén jelenlété­ben, valamint metanol konverziója hidrogén­cianiddá ugyancsak ammónia és molekuláris oxigén jelenlétében. A találmány szerinti katalizátor-kombináció előállítási és oxidációs reakciók során történő alkalmazási módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. E példákban a súlyrészek és térfogat­részek úgy viszonylatok egymáshoz, mint g : ml. 1. példa: 153,4 súlyrész ón(II)^kloridot (S;nCl2 -H 2 0) 150 súlyrész 1%-os sósavoldatban oldunk. Ezt az ol­datot lassan hozáadjuk 1500 rész élénk keverés­ben tartott vízhez. Egyidejűleg 67,75 súlyrész antimonpentaikloridot (SbCls) adunk cseppenként az elegyhez. A hozzáadás befejezte után a hő­mérsékletet 95 C°-ra emeljük és 5 percig ezen a hőmérsékleten tartjuk az elegyet, majd szoba­hőmérsékletre hűtjük le, 500 súlyrész vízzel hí­gítjuk és pH-értékét híg ammóniaoldat hozzá­adásával 5,0 és 5,5 közé állítjuk be. A kapott csapadékot leszűrjük, vízben való újbóli szusz­pendáltatás útján mossuk, majd ismét szűrjük. A szüredéket 100 C° hőmérsékleten megszárít­juk, majd 3 óra hosszat 380 C°-on levegő jelen­létében hevítjük. Ezután a hevítést 540 C°-on folytatjuk 16 óra hosszat. Az így kapott katali­zátort szemcsés alakba hozzuk. 19,6 súlyrész fenti módon elkészített katalizá­tort egy 411 C" hőmérsékleten tartott reaktorba helyezünk. A katalizátor felett két tf.rész propi­lénből, 4 tf.rész ammóniából és 94 tf.rész levegő­ből álló gázelegyet vezetünk el, óránként 25 00Ö tf.rész (normál hőmérsékleten és nyomáson mérve) áramlási sebességgel. A propilén 47,7%-a alakul át akrilnitrillé, 17,4%^a pedig széndioxiddá. 2. példa: 250 tf.rész salétromsavat (is. 1,42) 10O0 súly­rész vízben oldunk és ehhez az oldathoz élénk keverés közben lassan hozzáadunk 48,7 súlyrés-? porított fém-ónt. Az ón hozzáadása közben a sav­oldatot forrásban tartjuk. 850 tf.rész salétrom­savhoz (fs. 1,42) keverés közben hozzáadunk 2'Oí! súlyrész porított fém-antimont. Mindkét savas keveréket keverés közben addig forraljuk, mis nitrózus gőzök már nem távoznak a keverékből Ezután az ónoxid -szuszpenziót hozzáadjuk az antimonoxidos keverékhez és az így kapott ele­gyet néhány percig keverjük. Ezután leszűrjük az elegyet, a szüredéket desztillált vízzel mossuk., megszárítjuk és a kapott port 2 súly0 /,, grafittá! keverve szemcsésítjük. Az így elkészített katali­zátort ezután 12 óra hosszat 725 C° hőmérsék­leten hevítjük légáramban, maid további 16 óra hosszat ezen a hőmérsékleten tartjuk. Az ekkénl kapott katalizátorban az ón és antimon egymás­közötti atom-aránya 1 : 4. A fenti módon kapott katalizátort egy 471 C° hőmérsékleten tartott reaktorba visszük és 4 má­sodperces érintkeztetési idővel oly gázelegyet ve­zetünk keresztül a katalizátor felett, amely 5 tf.% propilént, 6 tf% ammóniát, 55 tf.% levegőt és 34 tf.% vízgőzt tartalmaz. A betáplált propilén 63,9%-a alakul át akril­nitrillé. Az elfogyasztott propilénre számított akrilnitrilhozam. 67.4%. 3. példa: 800 tf.rész tömény salétromsavat 3200 súlyrész vízben oldunk és e forrásban tartott savoldathoz kis részletekben 190 súlyrész porított ónt adunk. 400 tf.rész meleg tömény salétromsavhoz kis rész­letekben 97,6 súlyrész porított antimont adunk. Mindkét savas keveréket addig forraljuk, míg nitrózus gőzök már nem fejlőidnek belőlük. Az antimonoxid-szuszpenziót ezután még forrón hozzáadjuk az ón-keverékhez keverés közben, majd a képződött csapadékot leszűrjük, víz­zeil mossuk, megszárítjuk és szitáljuk; ily módon a 30-asnál kisebb szitafinomságú szemcsé­ket kapunk, ezekből tablettákat készítünk és le­vegő jelenlétében 12 óra hosszat 700 C° hőmér­sékleten hevítjük ezeket, majd a fenti hőmér­sékletet még további 16 óra hosszat fenntartjuk, azután pedig újabb 16 óra hosszat 1000 C°-on folytatjuk a hevítést. Az így kapott katalizátor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom